The Mandalorian: a sorozat, amivel a Star Wars-univerzum szövetét foltozzák

A The Mandalorian (A mandalori) úgy kell a Disneynek és a nézőknek, mint egy falat kenyér. Minden benne van, amiért a Star Wars-univerzumot szeretni lehet, minőségileg egyre csak jobb lesz, nem okoz csalódást, nem övezik botrányok a megjelenését, sőt, a második évadnak a koronavírus-járvány sem tudott betenni.

Olyan, mint az eminens tanuló, akiről mindenki csak jót tud mondani, és mindenki büszke rá. A Disney pedig egész évben arra várt, hogy adásba kerülhessenek az új epizódok, hogy elégedetten dörzsölhessék a markukat:

Volt egyszer egy mandalóri

Lézerkardok és látványos űrcsaták nélküli Csillagok háborúja is létezik, sőt, ez a világ disztópikus western gyanánt is működik – ezt bizonyítja a nyolcrészes The Mandalorian-sorozat, ami számos aspektusa miatt vált népszerűvé, nem csak a feketeöves Star Wars-rajongók körében. Kritika.

Merthogy a The Mandalorian új évadának minden egyes epizódjában történt valami olyan, ami biztosan nem hagyta hidegen a nézőket, amiről beszélni kellett,

az évadfinálé pedig már csak a zamatos cseresznyével ízesített hab volt a tortán, aminek köszönhetően Star Wars-rajongók milliói ujjonghattak és hatódhattak meg a tévé előtt.

Mondhatnánk, hogy az egész második évad egy pofátlan, gátlástalan fan-service, ami tényleg a nézői igények kiszolgálására készült, de ezt annyira élvezhetően csinálja, hogy egyáltalán nem lehet haragudni rá ezért. És egyezzünk meg abban, hogy az egész Star Wars-franchise is a rajongók kiszolgálásáról szól, és arról, hogy újabb és újabb lyukakat tömjenek be a már elmesélt történetek között.

Nehéz spoilermentesen írni Mando és a legismertebb nevén csak Bébi Yodaként emlegetett végtelenül cuki kis erőhasználó lény újabb kalandjairól, hiszen

szinte minden egyes epizódban behoztak egy-egy szereplőt az immár végeláthatatlanul terebélyesedő Star Wars-univerzumból, és olyan történetszálakat kötöttek össze, amikre talán még a legnagyobb rajongók sem számítottak.

Nyilvánvaló volt, hogy az új évad első részében a Timothy Olyphant által eljátszott Cobb Vanth csak a bemelegítő, de – ez már nem annyira nagy spoiler – az epizód végén feltűnt maga a legendás fejvadász, Bobba Fett, a további részekben pedig láthattuk a The Clone Wars animációs sorozatban bemutatott Bo-Katan Kryze és Ahsoka Tano (Anakin padawanja, aki később elhagyta a jedi rendet – ide kattintva olvasható egy átfogó portré róla) élőszereplős kiadásait.

Azt már tudni lehetett, hogy Ahsoka valamikor feltűnik a The Mandaliorianben is, hiszen virális hírként járta be tavaly ilyenkor a filmes-sorozatos szaksajtót a hír, hogy Rosario Dawsont castingolták le a szerepére (ebben az esetben is a kellően hangos rajongóbázis vágyainak eleget téve). Mellettük ugyanakkor az első évados arcok közül többek feltűnésére is számítani lehetett, a sztori egyik nagy nyertese pedig a talán legfontosabb mellékszereplő titulust kiérdemlő Gina Carano által megformált Cara Dune volt, aki tényleg lubickol a szerepében, de az első évadban felvezetett főgonoszt, a negatív karaktereket csuklóból hozó Giancarlo Esposito által életre keltett Moff Gideont sem kellett hiányolnunk.

A The Mandalorian történetmesélése ugyanakkor az új szereplők behozása mellett maradt az első évadban már bejáratott kaptafánál:

egy küldetés itt, egy megbízás ott, egy „segíts rajtunk, hogy aztán meghálálhassuk” szívesség meg amott,

mintha egy videójátékot látnánk, ahol vannak fő- és melléküldetések, és ezeket teljesíteni kell ahhoz, hogy az általunk irányított karakter végül révbe érjen.

És bár úgy tűnik, hogy a hétről hétre érkezett epizódok mindegyike valamilyen mellékküldetés bemutatására koncentrál, végül kiderül, hogy ezek mind a fő szál gerincére csatlakoztatott kalandok és kitérők voltak, hogy

egy grandiózus fináléban csúcsosodjon ki az egész sztori, ahogy ezt már a Star Wars-történetek esetében is megszokhattuk.

Mindegyik epizód izgalmas volt, és bár nem a hosszúságáról híres a The Mandalorian, sikerült annyi meglepő és látványos fordulatot beléjük szuszakolni, ami egy filmnek is becsületére vált volna. Egy szó mint száz, a bevált receptet a sorozatot készítő Jon Favreau és Dave Filoni nem tudják elrontani, és ezek után ismét joggal várhatjuk tűkön ülve, hogy mivel fognak előrukkolni a későbbi évadokban.

Idén megtudhattuk többek között Bébi Yoda igazi nevét, kaptunk új és izgalmas bolygókat, és olyan epizódokat, amikért jár a kalapemelés a készítőknek, hiszen ezeknek a történeteknek a bemutatását egyáltalán nem aprózták el:

a cselekmény, a díszletek, a jelmezek és még a számos esetben rosszul is elsüthető digitális effektek is a helyükön voltak, a színészi teljesítményekről nem is beszélve.

A másik hatalmas pozitívum, hogy az évadot nem egyben, hanem hetente, részenként kaptuk meg, így visszaköszönt egy kevés a régi sorozatnéző korszakból, amikor több napot kellett várni az adott tévéműsor legújabb epizódjára, ami alatt az aktuális részt alaposan ki lehetett beszélni vagy elemezni.

Mindeközben pedig a Disney marketingesei sem tétlenkedtek, és tíz (!!!) új Star Wars-sorozat jövőbeni érkezését jelentették be, amiből kettő a tervek szerint a The Mandalorian spin-offja (ha úgy tetszik testvérsorozata) lesz. Ezen felül az évadzáró stáblista utáni jelenetében még egy Star Wars-sorozat jövő ilyenkori érkezéséről rántották le a leplet, ami instant borzongást válthat ki a rajongókból, hiszen nem másról fog szólni, mint SPOILER: a legendás Boba Fettről. 

Egyértelmű tehát, hogy a The Mandalorian pozitív fogadtatása, a The Clone Wars befejezésének újragondolása és persze a streamingszolgáltatásból remélt bevétel is közrejátszott abban, hogy a Disney stúdió időt és pénzt nem kímélve a járványidő alatt új Star Wars és Marvel-sorozatok fejlesztése mellett döntsön, hiszen

a pandémia miatti rettenetes moziév igencsak bizonytalanná tette a filmipar jövőjét, a sorozatnézés viszont soha nem látott magasságokban szárnyal.

Egy szó mint száz, járványhelyzettől függetlenül nem maradunk néznivaló nélkül a következő években, és ebből a Star Wars-jogokat birtokló Disney is vastagon kiveszi a részét. Az már egy másik kérdés, hogy futószalagon képesek lesznek-e minőségileg a The Mandalorian nyomába eredő élőszereplős és animációs sorozatokat készíteni, amik tovább bővítik a Star Wars-univerzumot, vagy

úgy járnak, mint a folytatás-trilógia esetében, és egy élvezhetetlen, több sebből vérző katyvasz sül ki ebből az egészből.

Mindenesetre amíg a mandalori kalandjait folytatják, addig biztosan nem maradunk minőségi Star Wars nélkül. Csak ne kellene újabb évet várni a következő felvonás érkezéséig.