Tündérkert: a magyar Trónok harca, ami Erdély múltjába repít vissza

Sokunk számára már nosztalgikus a mai világban, hogy az okostévén a streamingfelületek applikációi helyett a kábeles kínálatra váltsunk azért, hogy megnézhessük egy sorozat új epizódját.

A streaming és az időnkénti hagyományos tévé-fogyasztás szűk keresztmetszetében biztosan nincsenek sokan, hiszen ki az az „elvetemült”, aki mai világban kábeltévé-előfizetéssel rendelkezik, de mellette havidíjat fizet a Netflixnek, az HBO-nak vagy éppen a Disney-nek. Én ebbe a szűk keresztmetszetbe tartozom, emiatt is volt számomra nosztalgikus, hogy a nap adott pontján leüljek a tévé elé, kiválasszam a csatornák közül a Dunát, hogy megnézhessem az új magyar kosztümös történelmi sorozatot, a Megafilm és az MTVA koprodukciójában, Móricz Zsigmond regénye alapján készült Tündérkertet.

Elkerülhetetlen a Trónok harca párhuzam a Tündérkert vonatkozásában, ugyanis a 2010-ben debütált HBO-fantasy egy olyan standardot hozott be a sorozatiparba, amiből a mai napig inspirálódnak a történelmi-kosztümös sorozatok készítői, akik

legtöbbször a sárkányos-kardozós fantasy költségvetésének töredékéből álmodnak és készítenek hasonlóan ambiciózus, de jóval kisebb léptékű történeket immár nem mozivászonra, hanem a streamingfelületeken keresztül a tévéképernyőkre.

A Tündérkert pedig most az a produkció, amivel a magyar mozgóképgyártás is megmutatja, hogy igenis nálunk is vannak olyan filmes szakemberek – jelen esetben Madarász Isti rendező és csapata –, akik képesek nagy költségvetésű kosztümös-történelmi sorozatot készíteni, ugyanakkor ráirányítja a figyelmet arra is, hogy

nálunk is vannak megfilmesítésre érdemes történelmi regények, történetek, amiket érdemes képernyőre adaptálni.

A Tündérkert az első ilyen próbálkozás, és ezáltal tényleg úttörőnek számít, hiszen

bár vannak magyar történelmi filmjeink, de Erdély múltja eddig nem igazán került a filmkészítők radarjára.

Ez azonban mostantól megváltozott, hiszen egy olyan kosztümös kalandsorozat készült a Megafilm és az MTVA koprodukciójában, amiben saját, hozzánk közel álló történelmi személyiségek tűnnek fel a főbb szerepekben. Természetesen nem kell elvárni a Tündérkerttől, hogy történelemóra-alternatíva legyen, hiszen eleve egy történelmi korszakból ihletődő fikciós mű; Móricz Zsigmond azonos című regénye alapján készült, így elkerülhetetlen, hogy

a történelmi tényeket, eseményeket, jellemeket jócskán kiegészíti az írói fantázia is, ugyanis a krónikák és korabeli feljegyzések nem térnek ki az adott kor és abban élők részletes mindennapjaira.

Ahhoz, hogy még hitelesebb, és hozzánk közelebb álló legyen a sorozat, a készítők erdélyi – többnyire marosvásárhelyi – színészeket castingoltak, így a magyar film- és sorozatgyártás ismert arcai mellett

a marosvásárhelyi Bokor Barnát láthatjuk Bethlen Gábor szerepében, míg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház jelenlegi igazgatóját, Pál D. Attilát Nagy András hajdúfejedelemként, a sepsiszentgyörgyi Pálffy Tibor pedig Iszkander pasaként tűnik fel az első epizódban (sajnos két rövid, szöveg nélküli jelenet erejéig).

A 17. század elején játszódó, az Erdélyi Fejedelemség utolsó Báthory uralkodójáról Báthory Gáborról és az őt körülvevő történelmi személyiségekről szóló történet főbb szerepeit ugyanakkor olyan ismert vagy épp szárnyaikat bontogató magyar színészekre osztották, mint Katona Péter Dániel (Báthory Gábor), Szamosi Zsófia (Báthory Erzsébet), Gáspár Kata (Török Kata), Dobos Evelin (Palotsai Anna), Balsai Móni (Károlyi Zsuzsanna), Szőke Abigél (Báthory Anna), Rajkai Zoltán (Géczi András), Kálloy Molnár Péter (Bánffy Dénes), Pataki Ferenc (Imreffy kancellár), Parti Nóri (Imreffyné), és még sokan mások. A produkció különlegessége, hogy a készítők történészeket és szakértőket is bevontak, hogy ezáltal a lehető leghitelesebben jeleníthessék meg Erdély történelmének ezen időszakát.

Bár Erdély történelmével nagyon sokan képben vannak, a Tündérkert nyomán érdemes legalább a főbb szereplőkről szóló Wikipédia-szócikkeket felütni, hogy láthassuk: egy elég dicstelen korszakot mutat be a sorozat és az alapjául szolgáló regény, hiszen

Báthory Gábor nem az emlékezetes és bölcs uralkodók közül való.

A Katona Péter Dániel alakításában mutatott – egyébként rövid életű – Báthory Gábor tényleg egy meggondolatlan ifjú volt, aki szerencsés körülményeknek köszönhette, hogy az akkor független, nyugatról a Habsburgok, keletről pedig az Oszmán-birodalom által határolt Erdély fejedelme lehetett, uralkodásában nem volt túl sok köszönet. Itt tényleg adja magát a Trónok harca párhuzam, hiszen

nem kell sok, hogy belelássuk az újdonsült fejedelmet segítő Bethlen Gáborba Ned Stark karakterét, míg a Báthory Gáborba a meggondolatlan Robert Baratheont, aki ágyasról-ágyasra járt, a házastársa és az ország égető problémái pedig nem igazán érdekelték, hiszen nem nagyon látott a saját ambícióin túl.

Vele ellentétben Bethlen egy igazi erős jellem (Bokor Barna egyébként kitűnő alakításában, aki kackiás bajszával, egyenes tartásával tényleg átlényegül az ifjú Bethlen Gáborrá), akiről már itt látszik, hogy

egyértelműen jobb uralkodója lenne az eléggé megtépázott, több nép által lakott Erdélyben, ahol a többség számára mindennapos gond volt a nélkülözés.

A fiatal Báthory Gábornak azonban az éhező nép a legkisebb gondja, ő inkább a kancellár feleségének lábai között találja meg örömét, de frissen megözvegyült grófnéra is szemet vet, miközben feleségének az örökös várakozás és készenlét adatik, amit a fiatal hitves az első adandó közös „szereplésük” alkalmával meg is bosszul azzal, hogy ő várakoztatja meg az újdonsült uralkodót.

Báthoryt még a nemesek „ármánykodása” is idegesíti, egy gyúnyvers nyomán pedig a Bánffyakon készül bosszút állni újdonsült támogatói és szövetségesei, a hajdúk segítségével. Ilyen és ehhez hasonló ármánykodások közepette ismerhetjük meg az első két rész során a főbb szereplőket, akiknek személyiségeinek kidomborítására is kellő időt szántak a készítők.

Van tehát gyerekesen viselkedő, meggondolatlan – emiatt rendkívül irritáló személyiségű – uralkodó, hidegvérű, de ugyanakkor érzelmes tanácsadó, ármánykodó főurak, és számító, kegyetlen hadvezér is.

De a női vonalon is emlékezetes a sorozat, ugyanis ott van a Szamosi Zsófia által játszott Báthory Erzsébet, aki első látásra egy kegyetlen fekete özvegynek tűnik, később azonban kiderül, hogy nem egészen az, ugyanakkor

a Szőke Abigél által alakított Báthory Annában is megvan a potenciál, hogy a sorozat egyik üde színfoltja legyen a későbbi epizódok során.

A Tündérkert összességében egy korrekt kosztümös sorozat, ami kisebb nagyobb hibái és hiányosságai ellenére (időnként suta és egyszerű párbeszédek, helyenként nem túl életszerű helyzetek, ugyanakkor pár technikai hiányosság, például az elég gagyira sikeredett torokvágás) egy nagyon jó néznivaló, főként nekünk erdélyieknek, akik

még kötődni is tudunk valamelyest a megemlített történelmi helyszínhez, mivel el tudjuk helyezni a szereplőket a képzeletbeli sakktáblán.

Az erotikát és a vérontást sem nélkülöző Tündérkert tényleg megüti azt a szintet, amit sokkal nagyobb költségvetésből hoznak ki a nagy stúdiók, a történelmi háttérnek és szereplőknek köszönhetően pedig

teljes mértékben magunkénak érezhetjük még akkor is, ha csak részben szorítkozik a történelmi tényekre és inkább a szórakoztatás céljával készült.

Nem utolsósorban pedig azért is jó, hogy rávegyen minket arra, hogy levegyük a polcról Móricz Zsigmond Tündérkert című regényét, és elmerüljünk kicsit Erdély régmúltjának történéseiben. Mind a regény, mind az az alapján készült sorozat révén pedig a közvetlen környezetünk történelmét, nagy alakjait, fontos történéseit jobban megismerhetjük, ami nem elhanyagolható az általános műveltség tekintetében.

A sorozat első két része és a hetente érkező új epizódok a mediaklikk.hu/tunderkert oldalon nézhetők vissza, az új részek pedig péntek esténként láthatóak a Duna Televízió műsorán.