HIRDETÉS
B. Kovács András 1949-ben született Kolozsváron, pályafutását a hetvenes évek elején Brassóban kezdte angoltanárként – akkoriban Erdélyben középiskolában tanítani nagy kiváltság volt –, a harmincas éveiben azonban újságíróként folytatta volna. Ezt tanulással kellett elkezdeni, bár nem a nulláról, hiszen annyit már akkor is biztosan tudott a fiatal tanár, hogy a szavakat jól forgatja, sőt, egy verseskönyve is készen állt kiadásra. Nem mellékes körülmény viszont, hogy „akkor már érezhető volt, a párt belső köreiben pedig tudtak is arról, hogy a magyar sajtóra ki volt mondva a halálos ítélet” – mutat rá.
Először a Román Televízió magyaradásához került az újonc, tévériporternek. És bár ott sokat tanult, hiszen volt kitől – Bodor Páltól, Csáky Zoltántól és társaiktól –, Bodor Pál lemondása, Magyarországra telepedése után új főszerkesztő már nem jött, ugyanis az ideiglenes vezetéssel rendelkező szerkesztőségeket könnyebb volt egy tollvonással (telefonhívással) nem létezővé tenni.
Így a fiatal újságírónak volt lehetősége sok jó riportot és riportsorozatot írni a fiatalságot érintő témákról: párkeresésről, szakmaválasztásról, szülő-gyermek konfliktusról stb. Még olyan körülmények között is, hogy a főszerkesztő felsőbb parancsra egy olyan személy volt, aki csak nyolc általános iskolai osztályt végzett magyarul....
A Bukarestben töltött tíz év alatt kezdett az introvertált beállítottságú B. Kovács naplót írni, ami nem volt veszélytelen vállalkozás, hiszen a titkosrendőrök bejártak az emberek otthonaiba és lemásolták a naplókat.
A több mint 600 oldalas naplóban a magánélettől a munkáig, a csak éppen felrebbenő gondolatoktól a nagy összképig mindent megtalálhat az olvasó, de főképpen azt, hogyan lehetett akkor az újságírói mesterséget megtanulni és gyakorolni egy lebomlóban levő, már félig romos intézményi keretben.
„Nem változtattam rajta, nem fényeztem magam. Csak az ismétléseket és a nagyon személyes dolgokat vágtam ki belőle” – mondta művéről a szerző.
Biztosíthatjuk az olvasókat, hogy sem a könyv olvasásakor, sem az íróval való találkozáskor nem fognak unatkozni, mert B. Kovács András úgy nyújt kor- és társadalomrajzot, hogy számos zaftos, esetleg éppen abszurd vagy vicces történetet sző egymásba, miközben félmondatokban is odasuhint egyet az akkori rendszernek, esetleg egykori főnöknek, kollégának, vagy éppenséggel barátnőnek.
A Bukaresti napló. 1978-1988 tavaly látott napvilágot a Kairosz Kiadónál. A kötetet április 30-án mutatják be a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban, délután 6 órától. A rendezvényen bevezetőt mond Boér Hunor, a Székely Nemzeti Múzeum főkönyvtárosa.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
