HIRDETÉS
Herman Levente 1976-ban született Marosvásárhelyen. Alkotói munkája során főként sorozatokban gondolkodik, ezeket mindig egy adott téma köré építi fel: Ádám és Éva (2007), Portrék (2011), Emberek (2022). Az utóbbi sorozat festményein a szülőföld hatásai tükröződnek vissza,
összeköti a múltat és a jelent, a kommunizmus által itt hagyott maradványokat és a modern kor vívmányait.
Egy korábban adott interjúban eklektikusként határozta meg az általa képviselt művészi nyelvet, ekkor mesélte el, hogy bár az absztrakt képalkotás továbbra is közel áll hozzá, figurálisan sokkal több mindent képes kifejezni és átadni. Kiemelte továbbá több nyilatkozatában is, hogy
nem lehet az alkotót külön választani az alkotástól – az alkotás ugyanis gondolkodás révén jön létre, ilyen módon pedig vissza kell nyúlni az alkotóhoz, hogy értelmezni, ítélkezni lehessen egy mű fölött.
A festő és grafikus a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika tanszékén folytatta tanulmányait. 2001–2004 között részt vett a Regionális Tehetségkutató Programban, amelynek keretében tanársegéd volt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. 2008–2012 között vizuális nevelést oktatott a budapesti International Business School Business Management with Arts (Művészeti üzleti menedzsment) szakán. 1997 óta kiállító művész, a 2000-es évek elejétől rendez egyéni tárlatokat. Alapító tagja az Élesdi Művésztelepnek. Tagja a MAMŰ Társaságnak. 2007 óta a budapesti Várfok Galéria művészköréhez tartozik, számos magyarországi és külföldi csoportos tárlaton, illetve művészeti vásáron vett részt a galéria képviseltjeként.
Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galéria, az athéni Frissiras Museum és a 21c Museum (Louisville, USA) gyűjteményében, illetve amerikai egyesült államokbeli (Miami, New York), kínai, angliai, olaszországi, németországi, magyarországi és romániai magángyűjteményekben.
A jelenlegi tárlatnak otthon adó művészeti központ közleménye alapján a művész munkásságának egyik legfontosabb kérdése az otthonkeresés,
művein többnyire a erdélyi gyerek- és fiatalkor nosztalgikus helyszínei, valamint a betonfalakkal határolt és azok között zajló nagyvárosi (magán)élet velejárói jelennek meg.
Az érdeklődők többnyire nagyméretű olajfestményeken keresztül láthatnak az alkotó lelkébe, beléphetnek az általa alkotott világba, ahol „a realista ábrázolás keveredik szürreális, sejtelmes, vagy épp játékos elemekkel, amelyek révén felidézi a kiüresedett mindennapjaink, magánéletünk valóságát” – áll az esemény beharangozójában.
Bodoni Zsolt 1975-ben született Élesden, Bihar megyében. Középiskolai tanulmányait a Marosvásárhelyi Művészeti Középiskolában végezte, majd ő is a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett grafikusi diplomát.
A kötöttségek kreatív használata és ezek esetleges átalakítása, illetve az egzaktabb képalkotói műfajokból a kísérletezés útján való kilépés lehetőségei fiatal alkotó kora óta érdekelték.
Az idén 27 éves Élesdi Művésztelep egyik alapító tagja, főszervezője és állandó szereplője. Egyéni tárlatai voltak láthatóak Milánóban, Londonban, New Yorkban, Buffaloban, Los Angelesben és Dubaiban.
A Erdélyi Művészeti Központ ismertetője szerint Bodoni Zsolt képei a művészet egyetemes történetének és saját munkáinak kulcselemeit ismétlik és keverik. Mindezt olyan módon, mint amikor a kollázstechnikában két elemet egymás mellé helyez, csak éppen ezek felett létrehoz egy szabad szemmel nem látható újdonságot is. Az alkotó mindezt hibrid képalkotó technika révén nyomatékosítja:
ugyanabban a képkivágásban, a különböző fényhatások révén a festett felületen két egymásra következő kompozíció bontakozik ki.
Egy korábban adott interjúban úgy hivatkozik a hibrid képalkotásra, mint szükséges változásra, hiszen ő sem tud mindig ugyanolyan lendülettel fordulni a festéshez. Egy idő után pedig zavaróvá vált számára a „nagyon sötét, kelet európai, balkáni festészeti hangulat”, ami egyébként az addigi művészetére nagyon is jellemző volt, így
több fényt akart vinni a képekbe, olyan energiát és intenzitást, mint amikor vetítőgéppel világítunk meg egy vásznat.
Ekkor kezdett el kísérletezni és rájött, hogy ennek a fényforrásnak állandónak kell lennie – ez köszön vissza a jelenlegi munkáiban, amelyek bár távol állnak a klasszikus művészettől, új érzelmeket hoz a művész, és a közönsége számára is.
18 órakor az Erdélyi Művészeti Központ földszinti kiállítóterében Vida Gábor író, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője nyitja meg Herman Levente kiállítását, majd ezt követően, 18 óra 30 perctől a harmadik emeleti kiállítótérben Zuh Deodáth filozófiatörténész, a kiállítás kurátora méltatja Bodoni Zsolt különleges festészeti tárlatát.
A kettős tárlatmegnyitó házigazdája Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
