6+1 karácsonyi kívánság anyukáknak. És még csak pénzbe sem kerül

Lássuk a listát:

Egy kismamának vagy nagyobb gyerek édesanyjának is talán időből jut a legkevesebb, legalábbis

sokan szeretnék, hogy a nap 24 óra helyett 48 órából álljon

– persze lehet, hogy akkor sem lenne mindenre elég. Sokszor elveszünk a napi teendők közt, az etetés, pelenkázás, oviba, iskolába futás, munka, takarítás, főzés ördögi körében, s valahogy sosem érjük utol magunkat: az oviba éppen csak reggelire érünk be, a munkából megint elkésünk, ebédre ma megint nem jutott idő – hogy csak néhányat említsünk a sokasodó teendők közül. Tehát ha kifognánk az aranyhalat vagy karácsonyra bármit kérhetnénk az angyaltól, biztosan egy olyan óra lenne, amit visszaállíthatnánk, hogy még legyen egy kis időnk, és aztán megint egy kevés. Hogy ezt az időt aztán mire használjuk, azt eldöntenénk: lehet aludnánk még öt percet, lehet kávéznánk még hármat, lehet megnéznénk egy filmet, végre barkácsolnánk kicsit, vagy úgy gyúrnánk mézespogácsát a gyerekkel, hogy nem sürget az idő, hogy le kell feküdni, hogy meg kell még sütni. De az is lehet, hogy csak arra kellene egy kis időnk, hogy szusszanjunk egyet, rendet rakjunk a fejünkben, s megtervezzük, hogyan is lehetne megfelelően kihasználni azt az időt, ami van.

Tudom, tudom, vannak családok, ahol a gyerek már a születésétől kezdve alszik, mint a tej, éjszaka véletlenül sem zavarná pihenni vágyó szüleit, fogzás, mozgásfejlődés, szeparációs szorongás nem zavarja meg édes álmát, véletlenül sem kelne hajnalban, és nappal is egyedül alszik el. Ezen gyerekek anyukái most ugorjanak egyet a következő pontra.

De a többiek – s környezetemben ebből van több – bizony tudják milyen, amikor órákat kell altatni, hogy húsz percet aludjon a gyerek, éjszaka óránként vagy még hamarabb ébred, s később is hajnalban kuvikkol, nehogy lemaradjon az első kakaskukorákolásról – főleg ha hétvége van. Éppen ezért sok anyuka bármit megtenne egy kis plusz alvásért, szívesen kérne ezt is az angyaltól.

 Nagymama azért a legtöbb családból nem hiányzik. De van belőlük többféle.

Van, aki akkor is jön, amikor nem hívják, akkor is viszi a gyereket, ha nem kérik, mások meg kérésre is alig-alig akarnak időt szánni az unokára.

Nyilván a tökéletes nagyi valahol a kettő között van, ráadásul nem lakik se nem túl közel, vagyis nem egy házban a családdal, de jó esetben mégis tíz kilométeren belül, hogy akármikor ott lehessen, ha kell.

Márpedig egy nagyi kell. Hogy néha ellehessen menni hozzá egy vasárnapi ebédre, hogy néha rá lehessen bízni a gyereket pár órára, hogy néha megfőzzön egy ebédet, amikor nincs rá időnk.

Ehhez valami manó kéne, aki elvégzi helyettünk a karácsonyi nagytakarítást, megpucolja az ablakot, rendbe teszi a szekrény tetejét, sőt azok mögött is kitakarít, hogy a kamráról már ne is beszéljünk. De ha nincs kedve a nagytakarításhoz, az is elég, ha kicsit rendbe teszi a házat: beveti az ágyat reggel, összeszedi a szétszórt játékokat és a koszos zoknikat, esetleg elmosogat, beteszi a mosást, s összehajtogatja a megszáradt ruhákat. De ha ezt választja – akkor ezt lehetőleg minden nap, legyen szíves. Persze kívánhatnánk egy öntisztuló otthont is, de nem tudom, melyik egyszerűbb...

Igen, bár imádjuk a gyerekeinket, kell egy kis gyerekmentes idő időnként. Hogy azt mire használnák, arra is van sok verzió. Például szeretnénk meginni a kávénkat csendben nyugalomban reggel, mielőtt kihűlne.

Na, de vissza arra a divatos énidőre. Használhatnánk arra, hogy hosszú fürdőt vegyünk, miközben elmélyülünk egy izgalmas olvasmányban, vagy egy finom bor mellett filmet nézünk kedvesünkkel összebújva a takaró alatt, vagy csak bolyonganánk a városban céltalanul – na jó, egy-két turkáló nem baj, ha útba esik, de az is lehet, hogy csak feltennénk egy arcpakolást úgy, hogy a gyerek közben ne ijedjen meg tőlünk.

Nem kell gyakran,

nagyon unnánk már, ha minden este kocsmázni, bulizni kellene.

De havonta, kéthavonta egy-egy éjszakába nyúló kimenő nem lenne rossz: jól esne egy trécselős, sütizős este a barátnőkkel, közös főzés a haverokkal, ami után hajnalig beszélgethetnék, másnap pedig alhatnánk akár délig is. És igen: ritkán, tényleg csak nagy ritkán egy táncos, görbe este is jól esne, amely közben nem kell hazarohanni gyereket fektetni.

De ha a fent felsoroltak a túl nagy, túl elvont kategóriába tartoznának, akkor csak kérnénk egy nyugodt karácsonyt rendben, csendben. Hogy ne görcsöljünk a sok tennivaló miatt és azért, hogy lesz-e mindenkinek olyan ajándéka, aminek tényleg örül. Hogy a gyerekek ne követelőzzenek és elégedetlenkedjenek, na meg ne veszekedjenek, és életünk párja se stresszeljen azon, hogy mekkora felhajtás ez a karácsony, és milyen hosszú a bevásárlólista.

Na és senki se sértődjön meg azon, hogy hol töltjük a szentestét, kihez mikor megyünk és ki mikor jön hozzánk. Ez mind nagyon jól jönne.