– Milyen felismerés szülte ezt a boldogságkutatást, és milyen célt szolgált?
– A világlistát látva gondoltuk, meg kellene nézni, hogy Székelyföldön milyen a helyzet. A március 20-ai boldogság világnapjára el is készült a kutatási jelentés.
– Hogy talált a boldogság mérőmódszerére?
– Figyelmembe ajánlották a Happy Planet Indexet, és letöltöttem az egész kutatási módszertant. Ez nemcsak a boldogságot méri, hanem hogy minél tovább legyünk boldogok, vagyis magában foglalja az élethosszt, az ökológiai lábnyomot, azaz ne tegyük tönkre a bolygót, hanem biztosítsuk gyerekeink jövőjét. A negyedik faktor pedig egy szóráskorrigálási szám, ami abból indul ki, hogy egy átlagosan boldog országban jobb élni, mint amelyet két véglet jellemez, tehát nagyon boldog és nagyon boldogtalan emberek lakják.
– Mennyi ideje volt a kutatásra, és milyen szempontok szerint állította össze a kérdőívet?
– Február végén lett éles a kérdőív, és kb. két hétig volt elérhető, március 8-án zártam le. Ez elég szűk időkorlát. Interneten keresztül bonyolítottuk le, mert úgy gyorsabb volt, máskülönben kellettek volna kérdezőbiztosok, több szervezésbe és hosszabb időbe került volna. A kérdőívet is úgy alakítottuk ki, hogy két perc alatt ki lehessen tölteni, ne raboljuk az emberek idejét. Sokat dilemmáztam, hogy Székelyföldet gazdaságilag vagy történelmileg határozzam-e meg, végül a Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútumát vettem alapul, amely nyolc fő széket említ, így Aranyosszék nem szerepelt a választási opciók között.
– A big data korában már nem is meglepő, hogy a boldogságot is számszerűsíteni próbáljuk. Mennyire mérhető interneten a boldogság?
– Romániában kb. nyolcvan százalék körül van a lakosság internet-elérhetősége, ami elég jó, csak ez azt jelenti, hogy az emberek egy ötöde startból kiesik. Ezért ha nagyon komolyan és tudományos szemmel akarjuk vizsgálni a dolgokat, jelen kutatás nem reprezentatív. Másfelől ha az emberek nyakán ott ül egy kérdezőbiztos, annak félnek nemet mondani, és válaszolnak, míg az internetes változatot önként töltik ki, kedvük szerint.
– Mennyire vehető komolyan egy internetes kutatás és eredménye? Mennyire tükrözi a valóságot?
– Tudomásul kell venni ezeket az eltolódásokat, és azt is, hogy lehet, sokan csak a felajánlott wellnesshétvége elnyeréséért ikszeltek. Nem tudni, mennyire válaszoltak komolyan a kérdésekre. A pillanatnyi hangulat is befolyásolhatta a válaszadást: végül is van egy internetes kérdőív, ami gyorsan kitölthető – ha mélyebben elgondolkodik, lehet, más, épp az ellenkezője jönne ki. Lehetségesek rossz szándékú válaszadók is. A Facebook-eseményt elég sok negatív komment kísérte, amiből azt lehet feltételezni, hogy nem vagy kevésbé boldog emberek nemigen töltötték ki, inkább azok válaszolták meg a kérdéseket, akik nyitottabbak és elégedettebbek a helyzetükkel.
Összességében az 1432 kitöltött kérdőívből 1422 lett érvényes.
– Mit tudott meg a válaszadókról?
– Többségük Hargita megyéből származik, inkább nők, felsőfokú végzettségűek, munkahellyel rendelkeznek, és városban élnek.
– Ez azt jelenti, hogy az ő boldogságuk emelte a székelyek boldogságindexét a 6,97-es értékre?
– Ha az alkalmazott Cantril-skála 0-tól 10-ig terjedő boldogságlétráját nézzük, ez már szinte a hetedik lépcsőfok, vagyis a közepesnél jóval boldogabbak vagyunk. De ez csak egy szám, az összehasonlítások már jóval érdekesebbek.
Ez talán azért lehet, mert ha sokat jár iskolába, jobban kinyílik a látóköre, fentről látja a dolgokat, és úgy érzi, van befolyása az életére. Városon pedig inkább van internetlehetőség, mint falun, ez indokolhatja, hogy vidékről kevesebben jelentkeztek be és a városlakók jöttek ki boldogabbaknak. A kitöltött kérdőívekből több mint ezret Hargita megyeiek jegyeznek, azon belül inkább Csíkszékről, mégis az udvarhelyszékiek bizonyultak boldogabbaknak, tehát igaz lehet az a bizonyos mondás... Összesítésben a legboldogabb székelyeknek a kézdiszékiek jöttek ki.
– Mi derült még ki a kutatásból?
– A vállalkozók, a vallásosak és a jótékony lelkek boldogabbak. Utóbbiakra egy olyan kérdés vonatkozott, hogy szokott-e pénzzel vagy önkéntes munkával embereken, szervezeteken segíteni. Azt mondják a kutatók, hogy az ilyen embereknek oxitocin kerül a vérükbe, és ettől boldogabbak lesznek. Nos, ez nagyon markánsan kijött.
Tehát létezik társadalmi szolidaritás nálunk.
Megmutatkozott továbbá, hogy a három- vagy többgyerekes családmodell a székelyeknél most éppen nem divat, pedig az világosan látszik az eredményekből, hogy akik öten élnek egy háztartásban, jóval boldogabbak, valószínűleg az összetartozás érzése miatt. A várható élettartamot is megnéztem, ami 75 körüli. Itt viszont a marosszékiek állnak legrosszabbul, de hát ott van a kombinát… Az ökológiai lábnyom mérésekor jobb híján Románia adatait vettem alapul, ebben benne van az, hogy mennyi elektromos áramot fogyasztunk, gázzal vagy villannyal fűtünk-e, mennyit utazunk repülőgéppel, és ebben az értelemben Székelyföld jobban áll, mint az ország többi része, tehát errefelé tudatosabban élünk. Visszatérve a boldogsághoz: feltételezett összetevőinek felmérésére egy életkerékmodellt vetettem be, ahol a küllők a különféle területeket jelképezték. Ennek alapján családi kapcsolatainkat és egészségünket tartjuk elsődlegesnek, míg a spiritualitással és az anyagiakkal rosszul állunk.
– Ha már szóba jöttek az anyagiak, kiderült, hogy a pénz boldogít-e?
– A legboldogabbak a 2000–2500 lejt keresők lettek, még a 3000 lejnél többet keresőknél is – ennek hátterében az a bizonyos Easterlin-paradoxon állhat, amelyet sokan kritizálnak és próbálják az ellenkezőjét bizonyítani, miszerint – bár a gazdagabbak elégedettebbek az életükkel – a gazdasági növekedés és a GDP nem korrelál az ember boldogságérzetével.
– Derült ki olyasmi, ami különösen meglepte?
– Bevallom, eléggé meglepett ez az előkelő hely. A kutatómunka kezdetén felállítottam azt a feltevést, miszerint Románia közepén élve, de kulturálisan Magyarországhoz kötődve a két ország értékei közt helyezkedik majd el a székelyek boldogságindexe. Ehhez képest magasabb lett, még akkor is, ha belátom, hogy nem volt reprezentatív a minta, és valójában kicsit kisebb, olyan 6–6,5 körül lehet az érték, de még úgy is jobban állnánk. A románok boldogságindexét erősen befolyásolhatja a rossz kormányzat, a magyarok pedig a köznyelv szerint búskomorak és panaszkodósak.
– Lehet-e egy ország boldog vagy boldogtalan? Létezik-e nemzeti boldogság?
– Azt merném mondani, hogy tulajdonképpen nem. Inkább leszűkíteném regionálisra, a szűkebb környezet meghatározhatja az egyén boldogságérzetét.
– És mi a helyzet a boldogságlétra alsó fokán állókkal?
– Rákérdeztünk a depresszióra és az öngyilkosságra is. A megkérdezettek 11 százalékának családjában volt már kísérlet, 14 százaléka pedig maga is megpróbálta eldobni az életét. Magasnak mondanám, de az eredmény értékelésére nem vállalkoznék.
– Egyik kérdés a politikusok korruptságát firtatta. Kicsit mintha kilógott volna a lóláb…
– Az ENSZ két módszerrel végzi a maga globális kutatásait. A már említett Happy Planet Indexen kívül a World Happiness Riport is egy nagyívű felmérés, ebből vettem a kérdést, és azt is, hogy van-e döntési szabadság. Megdöbbentett, hogy egy erre irányuló kérdésben sokan, vagy háromszázan nemmel válaszoltak.
– Az emberiség története egyébről sem szól, mint a boldogságkeresésről. Mint örök változó mi a huszonegyedik századi boldogságfogalom? És ön szerint mi a boldogság?
– Ez egy szubjektív érzés, és mindenkinek mást jelent. Egyébként volt egy kis ferdítés a kérdőívben, mert a Gallup Intézet eredeti angol szövegében nem happiness, hanem well being, tehát jóllét szerepel, de végül is ha az ember jól érzi magát a bőrében, akkor boldog…
Szerintem akkor boldog valaki, ha testi, lelki, anyagi egyensúlyban van, jól mennek a dolgai.
– Ön boldog ember? Azon a bizonyos boldogságlétrán hányadik fokra tenné magát?
– Én annak tartom magamat. A 7–8-as között lennék.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.