A csokikészítés imádatában: Török-Tulit Szidónia

Január közepén a legnagyobb közösségi hálón figyelt fel egy székelyudvarhelyi gyorstalpaló csokoládé- és bonbonkészítő tanfolyamra a háromgyerekes csíkszeredai édesanya. Nem sokat tépelődött, döntött és beiratkozott, majd egy délután folyamán elsajátította a kézműves csokikészítés alapjait. Amint hazatért, gyakorlatba is ültette a tanultakat: elkészítette az első töltött csokijait, és hatalmas sikert aratott velük.

„Kamilla szeret segíteni a krémek előkészítésében, a kicsik inkább az evésben, de csak az alapcsokoládét szeretik, a töltöttet nem. Nekem a kedvencem a fehér csoki, de igazából minden csokit szívesen fogyasztok. Lehet, ezért is jött szembe velem a hirdetés” – mondja mosolyogva Szidónia, amikor a tömbházlakás konyhájában letelepszünk az asztal köré.

Nevetve jegyzi meg, még talán számára is meglepő volt, amikor első próbálkozásra odahaza tökéletesre sikerültek a bonbonjai, azóta pedig olyannyira magával ragadta a kézműves csokikészítés világa, hogy ha nem is napi rendszerességgel, de hetente több alkalommal is munkához lát. De csak késő este vagy éjszaka – szögezi le, hiszen ahhoz, hogy nyugodtan tudjon dolgozni, kísérletezni, meg kell várnia, hogy a gyerekek lefeküdjenek, máskülönben túl sok „segítője” lenne.

„Nagyon megtetszett az, amit a tanfolyamon láttam, hallottam. Tényleg csak az alapokat tanultuk meg, így például, hogy mit is jelent a csokitemperálás, hogyan kell formába önteni a bonbon burkát, milyen csokoládét érdemes használni, mert

Adtak néhány töltelékötletet is, de én azóta már sokat kísérleteztem itthon, mindig próbálkozok új ízekkel, színekkel. Az számomra is nagyon fontos, hogy a csokipasztilla, amit használok, nagyon jó minőségű legyen, a színezéshez pedig sokféle praktikát bevetek, hogy ne kényszerüljek a mesterséges színezőre” – magyarázza.

Étcsokoládéval, tejcsokoládéval és fehér csokoládéval dolgozik, sokféle tölteléket készít, így például mogyorósat, narancsosat, levendulásat, tonkababosat, whiskey krémeset. Készülnek a kis konyhában táblás csokoládék, bonbonok, trüffelek, csokitallérok. Szidónia a fehér csokoládét részesíti előnyben, ha kóstolgatni kell, szerintem a málna- illetve a selymes vaniliakrémes bonbonjai mindent visznek.

„Figyelek az összetevőkre, a minőségi alapanyagokra, s sok energiát, munkát fektetek ebbe a hobbiba. Igyekszem mindenből a legjobbat beszerezni, hiszen arra törekszem, hogy amit elfogyasztunk, az legyen minőségi.

– mondja.

Hogy ő egyik percről a másikra csokibonbon-készítésbe kezdett, az csak azt lepi meg, aki nem ismeri – mosolyodik el –, mert aki ismeri, annak nem meglepő. „Én már rengeteg mindent csináltam, mindig valami újat keresek, gondolom egyszer megtalálom az utam is. Manikűrös voltam legutóbb egy szépségszalonban, onnan jöttem el az ikrekkel gyermeknevelési szabadságra, oda nagy szeretettel várnak vissza, és megyek is, mert szeretem nagyon ezt a munkát. De dolgoztam én már külföldön is, voltam eladó, menedzser, pincér. A csokikészítés most egy hobbi, amit imádok” – magyarázza miközben előkerül a márványlap, és hozzálát a megolvasztott csokoládé temperálásához.

Ez a kedvenc munkafolyamata – mondja –, de az sem mindegy, hogy milyen eszközzel végezzük a csoki temperálását. Ott van kézügyben az erre alkalmas cukrászeszköz, de Szidónia egy egyszerű, a barkácsboltokban beszerezhető spaklit használ azon egyszerű okból kifolyólag, hogy „az áll a kezére”.

A csokival gyorsan kell dolgozni, precíz munkát, odafigyelést igényel. Csokikészítés közben nem nagyon lehet mással foglalkozni, ha a csoki elér egy bizonyos hőfokot, akkor nem lehet várakoztatni, „nem úgy van, hogy félreteszem, s majd később folytatom”. Nem szilikon, hanem polikarbonát formával dolgozik, nevetve meséli, egy nappal korábban történt meg először, hogy néhány bonbon nem akart kijönni a formából. „Céklaport használtam, hogy rózsaszín burkokat készítsek, de meglehet, hogy véletlenül kicsivel több por került a csokiba. Na de mi kiszedegettük, itt semmi nem megy kárba, főleg, ha csokiról van szó” – kacag nagyot. Mutatja is, kézügyben van a céklapor, a levendula, a narancsolaj.

Mosolyog, amikor mondja, csokikészítés ide vagy oda, kötényt még a látszat kedvéért sem akart tenni, mert akkor már nem is ő lenne. A háromgyerekes édesanya büszkén mutatja a színes trüffeleket, ínycsiklandozó bonbonokat, lelkesen mesél, magyaráz. Nem csak ezekre az otthonában készített ínyencségekre büszke, hanem önmagára, családjára is, aki támogatta, hogy olyan tevékenységbe kezdjen, amiben jól érzi magát.

És az ő története is az üzeni, sosem késő olyan dologba fogni, amit akár csak magunkért teszünk.

„Végül is azért indultam el, hogy a hétköznapokból kicsit kizökkenjek, s én mondom, akár három gyermek mellett is érdemes kipróbálni új dolgokat, mert az ember hajlamos könnyen belekeseredni az életbe. Legyünk nyitottak, elsősorban magunkért” – hangsúlyozza.