A természetközeliséget választotta a Pestről hazaköltöző házaspár

Simon Virág 2017. július 07., 16:20 utolsó módosítás: 2017. július 10., 15:57

Budapestről tért haza egy természetközelibb, nyugodtabb élet reményében Nyárádszentsimonra a Mihály házaspár. Két éve itthon gyarapítják a gazdaságot, és a Magyarországon szerzett tudást itthon kamatoztatják. Példaértékű történet.

A természetközeliséget választotta a Pestről hazaköltöző házaspár
galéria
Színfoltok a Nyárádmente színfoltjában. Mihály Eszter és Zsolt inkább itthon kereste a boldogulást Fotó: Boda L. Gergely

Igazi színfoltja a Nyárádmentének Nyárádszentsimon, ahol egyre több érdekes emberrel és foglalkozással találkozhat az arra „tévedő”. Ott készül a Csipán pálinka, a helységben működik a Milvus madárvédő egyesületnek a vadállat-rehabilitációs központja, és nemrég megnyílt Mihály Eszter nemezműhelye is, ahol nemcsak szemet gyönyörködtető használati tárgyakat lehet megcsodálni, hanem be is lehet kapcsolódni az alkotási folyamatba.

Mihály Eszter és Zsolt több mint egy tucat évet éltek és tanultak Budapesten, csak nyaranként jöttek haza vakációzni Erdélybe, s pihentek, alkottak Nyárádszentsimonban egy régi parasztházban, amely Zsolt édesapjáé volt. Budapesten megismerkedtek Farkas Ádám képzőművésszel, s tábort szerveztek a Magyar képzőművészeti egyetem diákjai, Farkas Ádám osztálya számára a szentsimoni háznál.
Nyaranta három hétig együtt voltak, alkottak, beszélgettek a képzőművészeti egyetem hallgatóival, sőt lehetőséget teremtettek a környékbeli gyermekeknek is, hogy megtekinthessék hogyan készülnek fából és kőből az alkotások, mi mindenre van szükség, hogy életre keljen, formát kapjon egy-egy kő vagy fadarab. A nyárádszentsimoni nyaralások, táborozások azonban véget értek, Eszter és Zsolt végleg hazaköltözött.

Családi otthonná alakították a szülőktől örökölt házat Fotó: Boda L. Gergely

Zsolt arról mesél, természetes volt számára, hogy amikor gyerekük születik, hazajönnek, hiszen olyan természetközeli környezetben szeretnék nevelni, amelyikben ő is felnőtt. Két éve költöztek haza a szentsimoni házba, és lassan, de biztosan gyarapítják a gazdaságot, ma már szürkemarháik is vannak, kis veteményesük és saját házi tojásukat fogyasztják. „Saját magunknak dolgozunk, megtermeljük az ennivalót, a természetközeli életre törekedünk.

Korán reggel kelek, kaszálok, ellátom az állatokat, ha kedvem tartja, kilovagolok. Esténként a barátokkal beszélgetek, borozgatok”

– mondja Zsolt, aki vadászatokat is szervez.

Az ő ötlete volt, hogy épüljön az udvaron egy nyitott műhely, amelynek padlásterében aludni lehet, benne pedig étkezni, alkotni, közösséget építeni. A MOME – Moholy Nagy Művészeti Egyetemről érkezett diákokkal és tanáraikkal együtt építették, s a pavilont, amely egy közösségi tér, most, hogy jó meleg lett, átalakították nemezműhellyé.

„Jó lesz, hogy már nem a kocsmával egybenőtt helyi kultúrotthon színpadán kell aludniuk, hanem itt az udvaron lesz számukra hely” – mondja Zsolt, s mutatja az eddigi táborlakók alkotásait. Van közöttük egy nonfiguratív alkotásokat készítő művész munkája is, de faragott portrék is, amelyeken igen jól mutatnak a nemezsapkák.

Mihály Eszter lelkesen mesél a nemezelésről, alkotásairól, Nyárádszentsimonról Fotó: Boda L. Gergely

Közben bekapcsolódik a beszélgetésbe Eszter is, aki eddig a vizes fűben mezítláb sétálgató kisfiukkal volt elfoglalva. Szeretettel mutatja a nyitott műhelyben szépen elhelyezett nemeztárgyakat, amelyeket mind ő készített. Vannak takarók, sálak, szoknyák, fülbevalók, kismadarak és apró angyalok, bábok is. Budapesten tanult meg nemezelni, azóta is újabb és újabb technikákat sajátít el, keresi a helyét.

Merészen használja a gyapjú mellett a selymet, az erdei séták alatt gyűjtött virágokkal is festi az alapanyagokat.

Készített rendelésre mellényt, de a csillagos égboltot is gyapjúba simogatta már. Lassan megtalálta itthon is azokat a helyeket, személyeket, ahonnan/akiktől beszerezheti a minőségi gyapjút, bár, mint mondja, a finom nemezalkotásokhoz merinói gyapjú kell, s azt külföldről kell rendelje, mert Erdélyben nem szereti ez a juhfajta. Egyre több vásáron vesz részt, értékesíti az alkotásait. Inkább használati tárgyakat, sálakat, karkötőket, mellényeket vásárolnak az emberek, a falvédőket, takarókat megcsodálják, de azokra nem áldoznak. Egy-egy falvédőn hosszú ideig dolgozik, sok energiát és tudást fektet bele. Igazi művészi alkotások születnek keze nyomán, így akár 400 euróra is értékeli azokat.

„Szeretem a nemez varázslatos világát, azt, hogy mennyi színt és formát lehet kihozni a gyapjúból. A természet sokszor megihlet és ötleteket ad. Budapesthez képest most nyugodt, csendes életünk van, alkotni is jól lehet itt, Nyárádszentsimonban.

A nyitott műhelyt is azért rendeztem be, hogy bárki betérhessen, és egy pohár tea, kávé mellett elbeszélgethessünk az alkotásokról, készítésükről.

A vásárokban sokan tesznek fel kérdéseket, azt tapasztalom, hogy egyre többen érdeklődnek a nemezelés iránt. Szeretnék ősztől egy alaptanfolyamot szervezni, hogy azok, akiket érdekel ez a technika, megtanulhassák, saját maguknak és talán másoknak is alkothassanak, örömöt szerezhessenek” – mondja Eszter, akinek blogja is van (http://eszternemez.blogspot.ro), ahol követni lehet, hogy milyen újabb alkotások készültek el, és hírt lehet szerezni a képzésekről, tanfolyamokról is.

Ottjártunkkor még csendes és otthonos volt a nyitott műhely és udvar, a héten már családi jóga és nemeztábor helyszíne, ahol budapesti és erdélyi családok együtt alkotnak és meditálnak, ismerkednek, barátkoznak. Természet és emberközelben.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.