A Wizz Air-sztori: légitársasági titkok egy elszármazott topmenedzsertől

Abrán György Marosvásárhelyen született, Kolozsváron a műszaki egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát, majd nemzetközi karriert futott be. Eleinte annyi köze volt a repülőtársaságokhoz, hogy egy olyan tanácsadó cégnél dolgozott, amely légitársaságoknak adott gazdasági tanácsokat. Svájcban élt hét évet, ott is alapított családot, egy éve hagyta ott a Wizz Airt, és Budapestre költözött családjával. Jelen volt a fapados légitársaság – bár ő ezt a kifejezést nem szívesen használja, mert nem fedi a valóságot, jobban kedveli a diszkont légitársaság vagy az angol low cost carrier megnevezést – alapításánál, az üzleti terv kidolgozásánál, kereskedelmi vezérigazgató lett belőle, ami napi 12 órás munkával, sok stresszel, zsúfolt programmal és utazással járt.

A marosvásárhelyi sapientiásoknak tartott előadását a Wizz Air alapításának történetével kezdte. Az Európai Unióhoz csatlakozott új államok által gyakorlatilag kinyílt az égbolt, mint mondta, nem kellett már külön engedély arra, hogy egy másik ország légterében repüljön a gép, bárki bárhová repülhetett. A Wizz Air alapítása előtt egy nyugati ember ötször többet utazott repülővel, mint egy átlag kelet-európai.

A diszkont légitársaság létrehozásának ötlete tehát jókor és jó helyen fogant meg a Malév korábbi vezérigazgatójának, Váradi Józsefnek a fejében. A Malévtől mentek át szakemberek, pilóták és 2004. május 19-én szállt fel az első Wizz Air gép. Akkor még csak hat A320-as gépe volt a légitársaságnak – mesélt a kezdetekről Abrán György. „Csak Romániából hárommillió ember dolgozik az Európai Unió valamely országában, ez pedig utazásokat generál, jó lehetőségnek bizonyult, amit ki lehetett használni” – tette hozzá.

A Wizz Air üzenete tehát az volt, most már mindenki repülhet, nem csak egy bizonyos réteg kiváltsága a repülés.

Az is fontos, hogy itt az igények diktálják a jegy árát, és ezt a kliensek angol kifejezéssel élve, fair-dealnek, azaz tisztességes üzletnek érzik, mert ha például nincs rá igény, nem kell megvenni az ételt, italt a repülőn, vagy nem kell plusz lábhelyért fizetniük.

Az is kiderült Abrán György előadásából, hogy a Wizz Air jegyei miért jóval olcsóbbak, mint egy hagyományos légitársaságé. Mint mondta, nincs ebben semmi turpisság, hisz több oka is van annak, hogy egy diszkont légitársaság sikeresen tud működni.

A pontból B pontba repül, nincs lehetőség átszállásra, mint a hagyományos légitársaságoknál. Továbbá az a társaság célja, hogy megtöltsék a gépeket, átlagban 91 százalékos kihasználtsággal szállnak fel a Wizz Air-gépek, míg egy hagyományos légitársaságnál ez 75-80 százalékos – mesélte a Wizz Air korábbi kereskedelmi vezetője. Máshonnan is van bevétele a légitársaságnak, nem csak a jegyek árából, autóbérlésből, szálláshelyekből, étel-ital eladásából. A bevétel 30-40 százalékát már nem a jegyek árából nyeri a cég – tette hozzá az előadó. Az is fontos szempont, hogy napi 12 órás kihasználtsággal repülnek a gépek.

A hagyományos járatok napi 8 órát repülnek általában. Továbbá sűrű a székezés is, egy A320-as gépben 180 ülőhely van, egy A321-esben 230, míg egy hagyományos légitáraságnál ugyanez 120-150 szék, tehát azokban kényelmesebben elférnek az utasok – mondta az előadó. „De legalább bőrüléseken elszállítják az ügyfeleket A-ból B-be, olcsón, és ezért éri meg a diszkont légitársaságot választani” – tette hozzá. A diszkont légitársaságok gépei ugyanakkor általában a kisebb reptereken szállnak le, mert kevesebbet kell fizetni nekik. Van amúgy olyan reptér, ahol a reptér fizet a légitársaságnak, hogy szálljon le náluk, van, ahol utasonként 3-5 eurót kérnek, s van, ahol 40 eurót – mindez attól függ, hogy mennyire van egymásra utalva a reptér és a légitársaság – magyarázta Abrán György.

Ma már 87 repülője van a Wizz Airnek, 43 országban működik, 550 várospár között van járata, 144 repülőteret használ és 28 bázisrepülőtere van, azaz ahol megszáll a gép és a személyzete éjszakára. Évente 30 millió utast szállít, míg például a Taromnak kétmilliót – tudtuk meg az előadótól.
Abrán György a marosvásárhelyi reptér kapcsán feltett hallgatói kérdésre elmondta, ritkaságnak számít az, hogy három reptér – Kolozsvár, Marosvásárhely, Szeben – ennyire közel legyen egymáshoz, de van létjogosultsága a vásárhelyi reptérnek is, hiszen van másfél-két millió ember a környező megyékben, akiket egy-két gépnyi kapacitással megérné kiszolgálni jövedelmező módon, minden attól függ, hogy milyen állapotú lesz a kifutópálya – mondta.

A Wizz Airnek nem csak azért sikerült mára Európa vezető légitársaságává válnia, mert jókor alapították jó helyen, hanem azért is, mert a menedzsment hiba nélkül kivitelezett mindent – mondta el az egykori kereskedelmi vezető, hozzátéve saját következtetését: „Ha valamibe belevágsz, legyél vérprofi, és akkor sikerülni fog!”

Abrán György a Liget kérdésére elárulta, főként üzleti útjai hozzák haza, Marosvásárhelyre őt a leggyakrabban, arra azonban mindig vigyázott, hogy fenntartsa a baráti kapcsolatait, jövő júliusban szervezik például a harmincéves érettségi találkozót, mint mondta, volt bolyais osztályának fele még itthon él.

„Nem költöznék vissza, mert a családom többi része nem tudna már itt beilleszkedni, elég rég elmentem, de igyekszem megtartani a baráti kapcsolatokat. Látok változásokat a városban, amióta visszajárok, a pozitív fejlődésnek is vannak jelei. Sétáltam például a Somos-tető gumis futópályáján és a vár környékén, ahol nagyon minőséginek tűnik a felújítás. Viszont elég zsúfoltnak tűnik a város, sok az autó, a parkolás is nehéz, remélem, tovább dolgoznak azon, hogy hogyan lehet még élhetőbbé, még barátságosabbá tenni a várost” – vázolta Abrán György, aki úgy érzi, a Bolyai Farkas Gimnáziumban tanult matematika elkísérte őt egész karrierje során.

„Az életem sok döntésében és a munkahelyeimen is mind szükségem volt az analitikus gondolkodásra, a matematikára, amelyet jó tanároktól tanulhattam meg, a sokat emlegetett Bolyai-szellemben benne volt mindig ez a matematika-tudás is” – vallotta be. Úgy érzi, mindig lehet tanulni mindenkitől, és bár nincs egy konkrét személy az életében, akire példaképként tekintene, igyekszik mindenkitől ellesni a jót.