Ahol a fehér lónak is kötelező a farsang

A vigadalom, a tréfálkozás, a zajosabb táncmulatozások és bálok megszervezésének ideje a vízkereszt napjával kezdődő és Hamvazó szerdáig tartó farsangi időszak. A Hargita Megyei Kulturális Központ huszonhatodik alkalommal szervezi meg a megyei farsangbúcsúztatót, amelynek ezúttal majd Csíkszentsimon lesz a házigazdája.

A keresztény kalendárium két ünnepe, így az advent utáni és a húsvéti nagyböjt közötti hetek néphagyományokban gazdag időszakot jelentenek. Jellegzetessége, hogy az őszi betakarítás után, a szent karácsony elteltével a szórakozásnak, az ünneplésnek, a létező társadalmi normák és nemi szerepek ideiglenes feloldásának és a merev határok átlépésének ad teret. A közösségi eseményeken egyaránt mulatnak a gyerekek, a fiatalok és az idősebbek, mely szokásoknak igen fontos csoport-összetartozást erősítő és közösségformáló ereje van – mutat rá a fiatal csíkszentsimoni néprajzkutató, Sándor Cecília. Felidézte, hogy régebben a farsangi időszak meghatározó volt a lakodalomtartás éves megoszlását tekintve is, a párkeresés és udvarlás mellett sokan a téli farsang idején házasodtak.

Vidám, mókával teli esték voltak az asszonyok és leányok számára kötelező, de a legények számára sem elhanyagolható „karimók”. Ha valaki mégsem ment el a fonóba, akkor a fiatal legények késő este bekopogtattak annak ajtaján,

kikapták az ágyából és egy szánkóra ültetve végighúzták a falu utcáin.

A nevetés, a szórakozás mellett a fonó jó alkalom volt az udvarlásra is. A legények megérkezése után már nem is ment annyira szaporán a munka, és énekszó közben a serényen járó kezekből gyakran el-elgurult az orsó is, amelyet a legény csak csókért cserében adott vissza.

„Csíkszentsimonban a farsanghoz kapcsolódott a népi színjátszás ideje és a színdarabos bál megszervezése, amelynek a faluban több évtizedes múltra visszatekintő hagyománya van. Mára a helyi amatőr színjátszócsoport előadása összekapcsolódott a húsvéti ünnepkörrel, így a húsvétvasárnap egy közösségi eseményévé alakult.

– magyarázta Sándor Cecília, aki szerint így van ez napjainkban is. A megyei szintű farsangtemetés mellett a helyi farsangon a fiatalabbak énekszóval hívják fel a falubeliek figyelmét és a temetési paródia után, az áltemetés eljátszását követően, tánccal zárják a vigadozás napjait. A farsangi időszak tehát a nagyböjti megtartóztatás előtti mulatozás, az öröm, a humor és a játék ideje, másrészt a tavasz beköszöntének közeledtét jelző, vagy a hosszú tél után annak siettetését előidéző rítusokat, a tél szimbolikus eltemetését jelenti.

Csíkszentsimonban a farsangot a húsvéti nagyböjt előtt négy nappal megkezdődő hétfogásos húshagyati bál zárta. A farsang végének közeledtével a fiatalok megválasztottak két gazdát, akik a mulatság megszervezéséért feleltek. Úgy volt szokás, hogy zenészeket hívtak Baconból és három napra szállást foglaltak számukra.

Házról házra járva szénát, gabonát, krumplit, tojást, szalonnát, lisztet – kinek mi volt – gyűjtöttek, melynek egyik részéből az étkeztetést, másik feléből a költségeket biztosították. A leányok virágot tűztek a két gazda kalapjára és botjára, akik házról házra járva mindenkit meghívtak a bálokra. Szombat este tartották a próbatáncot, ahol fel kellett iratkozni egész- vagy félbérre, az alapján, hogy ki-ki hányszor jelent meg a mulatságokon. A vasárnap déli szentmise után a templomkertben volt a közös nyitótánc, majd a délutáni ebéd után folytatódott a mulatság. A hétfői és keddi délutáni bálokat a 18. életévüket be nem töltött fiataloknak szervezték. Hétfő este volt a házaspárok kosaras bálja, ahová az előre elkészített ételt és italt fonott kosarakba, hímzett textíliákkal leterítve vitték. A farsangi bál kedd estig, a hetedik fogás addig tartott, mígnem elharangozták a farsangot – tudtuk meg a szakembertől. Hozzátette, a visszaemlékezések szerint nem egyszer úgy zajlott a húshagyati bál, hogy a népes közösséget a gazdák két csoportra osztották, hogy egymást váltva táncolni tudjanak.

Ha egy leány visszautasította a táncot, azt szégyen szemre kitáncoltatták a bálból.

Húshagyókedd éjszakáján az is szokás volt, hogy a legények hamuval telített edényeket helyeztek el a vénleányok ablaka alá.

Fontos megjegyezni, hogy a múlt század politikai berendezkedése egyértelműen a társadalom tudatos homogenizálására törekedett és a farsang megünneplésének ezen formája 1956-ban teljesen megszűnt.

A rendszerváltást követően az utcákon felvonuló, allegorikus jelenetekkel telített játékformák  mintegy a több nemzedék életében fennmaradt hagyomány jegyében éledtek újra.

Lényeges az, hogy miközben a múltbéli emlékezetre alapozódtak, új kulturális minták, humoros ötletek meghonosodásának, aktuális társadalompolitikai kritikák megfogalmazásának is teret adtak. A csíkszentsimoniak 1998-ban helyi kezdeményezésre kapcsolódtak az abban az évben Sepsiszentgyörgyön megrendezésre kerülő farsangtemetési eseményhez és azóta is jelen vannak a megyei szintű rendezvényen. Emellett lokálisan is elkezdődött a szokások felelevenítése, a helyi farsangtemetés megszervezésre.

Húshagyókedd napján népzenétől csengő, humorral, nevetéssel, táncos mulatsággal telített a szentsimoniak élete. A hétfogásos bál hagyományaként minden év farsangi időszakának végén megszervezik a házasemberek kosaras bálját is.

A néprajzkutató hangsúlyozta, minden falunak megvan a maga sajátossága, hiszen a játék által megteremtett világban minden lehetséges és a jelrendszerként is működő farsangi alakoskodás egy folyamatosan formálódó rituális viselkedés.

A csíkszentsimoniak egyedisége többek között a múlt század szokásaiból a csatószegi Bors Albert által felidézett fehér lovas felvonulás. „Tradíció volt ugyanis, hogy a viseletbe öltöztetett Illést egy gyengébb fehér lóra ültetve vitték végig a falu utcáin.

A sort a beöltözött zajkeltők, a hamut szóró, a szerepjátékos maszkosok zárják. Időbeliségét tekintve új, de már évek óta a helyiek szokásaiba beépült elem a fánkokkal díszített száraz ágas is. Emellett a régebbi siratók szövegei is folyamatosan kiegészülnek új ötletekkel vagy az aktuális helyi történések paródiájával. Így ér véget tehát a bőség, a vigadalom, melyre összegyűl a falu apraja-nagyja és kezdődnek a böjti napok.”