Van, ahol menekülnek a Télapó elől a gyerekek

Lőrinczi Nóra Marosvásárhelyről költözött Norvégiába, Bergen városába, ahol két gyereke született, s bár sokadik karácsonya ez már az új hazájában, még mindig vannak dolgok, amelyeket furcsáll az ottani ünnepben. 

Norvégiában már csak az is más, hogy a karácsonyi készülődés már november végén elkezdődik. A várost karácsonyi díszekbe öltöztetik, felállítják a karácsonyfát a település központjában, és a julegateåpning (karácsonyi utca megnyitása) keretében felgyújtják a fényeket. Erre az eseményre általában nagyon sokan elmennek, gyerekkórusok karácsonyi dalokat énekelnek, a gyerekeknek télapók – a norvég télapót Julenissenek hívják – édességet osztogatnak, majd  kéz a kézben karácsonyi dalokat énekelve körbejárják a fát.

– magyarázza Nóra. A karácsony színe a piros, Mikulásokkal, piros szívekkel, égőkkel, mécsesekkel, angyalokkal, mindenféle ünnepi csecsebecsékkel rakják tele a házat. A norvég tél sötét, úgyhogy a dekoráció fényének mindenki örül. December elsején minden gyerek kap egy adventi naptárt és karácsonyig naponta kibontanak egy ajándékot, de egyfajta adventi hagyomány minden nap Julekalender-t nézni a tévében, ez egy 24 részből álló tv-sorozat, több változata van, de főként gyerekeknek szól.

Az ünnepekre jóval karácsony előtt elkezdenek sütni, hagyományosan hét féle sütit, amelyek száraz, keksz állagú sütemnények ( pl. Pepperkake, kakemenn), sokáig elállnak. „Gløgg-öt egész decemberben szokás inni, amely egy fűszeres, mazsolás, mandulás forró ital, amibe néha bort is tesznek, én sosem kóstoltam, iszonyúan büdös” – mesélte lapunknak Nóra.

December 23-án, amit lille julafta-nak hívnak (kis szenteste) a család együtt díszíti fel a karácsonyfát,

kötelezően megnéznek a tévében egy fekete-fehér filmet

(Grevinnen og hovmesteren/ Dinner for one – 1963), majd vízbe teszik a báránybordát, amit másnap főznek meg. A Julenisse (Télapó) 23-án éjjel jön. December 24-én, julafta (szenteste) mindenki kicsípi magát, reggelre a gyerekek (és nemcsak) a mikulászoknijukban édességet találnak, ezt eszegetik tévézés közben. Megint kötelező műsor következik, ugyanis mindenáron karácsonyi rajzfilmeket és a csehszlovák Tre nøtter til Askepott/ Tree wishes for Cinderella filmet nézik meg. Délben rizskását esznek, amelyben egy mandulát rejtenek el, és aki meg találja a kásájában, egy marcipán malacot nyer.

Ez az év azon napja, amikor az egyáltalán nem vallásos norvégok tömegesen templomba mennek.

Az ajándékok a karácsonyfa alatt állnak, de a gyerekek vacsora előtt csak egy csomagot bonthatnak ki. Vacsorára az ország nyugati részén pinnekjøtt-öt esznek, ami egy sós, szárított bárányborda, amit juharpálcikákon párolnak sok órán át. Főtt krumplival, karalábépürével, borsófőzelékkel, norvég karácsonyi kolbásszal és húsgombóccal esznek. Vacsora után elkezdődik az ajándékozás. Az este folyamán megjelenik a Julenisse is (a már említett ijesztő maszkjával) és a gyerekeknek átad egy-egy ajándékot. Karácsony és Újév között a gyerekek kecskéknek ( julebukk) öltöznek, és karácsonyi dalokat énekelve ajtóról ajtóra mennek – mesélte Lőrinczi Nóra.

Kelemen József Edvárd Budapestről költözött Svédországba, miután feleségül vett egy svéd lányt, így van összehasonlítási alapja, hogy mennyiben más egy svédországi karácsony, mint a miénk. Minden ház ablakába kikerülnek a karácsonyi lámpások már december elején, és a legtöbb ház karácsonyi kivilágítást kap. A városok és falvak főtereire kikerülnek a karácsonyfák és a házak udvaraira a szalmából vagy fenyőágakból készített karácsonyi bakok. A bak a skandináv mitológiában Thor istenhez kapcsolódik, akinek a szekerét két bak Tanngnjost és Tanngrisner húzta. A hagyomány szerint régen karácsonykor az ajándékokat is a bak hozta, ez a német karácsonyi népszokásokból ered.

Legtöbbször az első adventi hétvégén a házak ablakaiba kiteszik az adventi csillagokat, amelyek sokszor a karácsonyi ünnepek végéig kint is maradnak. Az adventi koszorút itt is előszeretettel használják. A karácsonyfát általában 23-án díszítik fel, s amint készen vannak, isznak egy kis glöggöt, megvágják a karácsonyi sonkát, amit friss kenyérrel elfogyasztanak.

Általában mi nem szűk családban ünneplünk, hanem nagyszülőkkel és az apósom testvérével, illetve az ő családjával. Így sokszor négy generáció is jelen van az ünnepen, ami – mi mással – egy svédasztalos ebéddel kezdődik” – meséli. Van itt minden: pácolt hering, füstölt lazac, füstölt vadhús, néha a fiatalember becsempész azért néhány szál jó magyar kolbászt is az asztalra, de van húsgolyó, karácsonyi sonka, különböző sajtok, gombás omlett, különböző húsos piték, janssons frestelse (halas rakottkrumpli) és prinskorv (vajba kisütött kis kolbászkák). Ami az italokat illeti, van ilyenkor karácsonyi sör, julmust (karácsonyi erjesztett üditőital), bor és persze akvavit, ami az itteni pálinka.

Az ebéd ilyenkor akár órákig is eltarthat, sokat beszélgetnek, ugyanis általában csak karácsonyonként találkozik az egész család. „Az ebédet általában egy közös séta követi, amivel sokszor sietni kell, mert délután háromkor kezdődik a tv-ben a karácsony elmaradhatatlan kelléke, a Kalle Anka (Donald kacsa), amit a család apraja-nagyja néz. Ez a hagyomány egész Svédországban él, nem csak a mi családunkban, és érdekes a műsorral kapcsolatban az, hogy 1958 óta ugyan azt a műsor van képernyőn” – furcsállja. A Donald kacsát a desszert követi, a desszert után kezdődik az ajándékok átadása, ilyenkor általában egy ismerős Télapónak öltözve felkeresi a házat, és átadja a gyermekeknek az ajándékokat. Miután a Télapó elment, és a gyerekek kijátszották magukat, mindenki elindul hazafelé, és szűk családi körben ünnepli a szentestét.