Amikor egy közösség jelesre vizsgázhat

Bodor Emil testvérével október 15-én az Argeș megyei Stâlpeni településen tartózkodott, ahol egy autót vásároltak meg, és már hazaindulni készültek Csíkszeredába, amikor Emil ellenőrizni akarta az újonnan vásárolt járműben az olajszintet.

„A polgármesteri hivatal előtti parkolóban ültünk egy autóban, én, a testvérem és az eladó. Mindenen túlvoltunk, és én egy utolsó mozzanatként gondoltam, ellenőrizzem a közelünkben leparkolt autó olajszintjét. Kiszálltam a kocsiból, ellenőriztem az olajszintet, éppen csuktam volna le a motorháztetőt, amikor dudálást hallottam.

Levettük hamar a nadrágszíjamat, elkötöttük a lábamat, közben riasztották a mentőket, akik elég későre, húsz perc múlva érkeztek meg. Mindvégig eszméletemnél voltam, akkora adrenalinlöketet kaptam, hogy semmi fájdalmat nem éreztem. Később a megérkező mentősökkel is tudtam kommunikálni. A sürgősségen két sebész várt, akik végül úgy látták, hogy a térd alatt leszakadt lábamat nem lehet megmenteni, sőt azt a döntést hozták, hogy térd fölött amputálni kell. Szuper csapattal találkoztam, nem volt egy modern kórház, de emberségből jelesre vizsgáztak. A műtét során is mindvégig tudatomnál voltam, gerincbe kaptam a zsibbasztót. Másfélórás műtét volt, ami után két órát voltam az intenzív osztályon, majd a sebészetre kerültem. Öt napot voltam ott a kórházban, majd hazaengedtek” – meséli a férfi.

Most a várakozás, a rehabilitáció időszaka van, a végtagcsonk gyógyulásának folyamata, ugyanis elő kell készíteni a csonkot a protézis viselésére. Na meg az információgyűjtés ideje, Emil és családja ugyanis a szükséges információkat gyűjti ahhoz, hogy a lehető legtökéletesebb protézist tudják beszerezni.

Információkat gyűjtünk, a csonk előkészítése is nagy figyelmet igényel, mindemellett fontos az izmokat is karban tartani. Erős kell legyen a láb is a protézis viseléséhez” – magyarázza.

A szörnyű baleset megviselte a családtagokat, a barátokat, de mint Emil megjegyzi, talán a legjobban a testvérét, akinek a szeme láttára történt. Emil járt pszichológushoz is – árulja el –, de a szakember szerint, ha továbbiakban sem változik a balesethez való viszonyulása, minden rendben lesz. Nem kesereg – mondja –, de körülötte sokan vannak, akik nem is hagyják csüggedni. Hamar összefogott a közösség, mindenki segíteni akar.

„Az első időszakban már naponta több tucat hívást kaptam, lelkileg akartak támogatni, erőt adni. Nagy mozgásterem volt, sokan ismernek, s ebből kifolyólag sok ember megpróbál mellém állni. Szükségem is van erre, s jól esik a bátorító szó, de az is jól esik, hogy erősnek látnak. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy egy ilyen protézis beszerzése hatalmas összeg. Éppen az egyik barátom jegyezte meg a napokban, hogy

Nem hagyjuk, vagyunk mi melletted annyian, hogy segítünk – mondta. Ezt hatalmas dolog és végtelenül hálás vagyok. Pozitív vagyok, nem vagyok letörve, mert tudom, hogy sok emberre számíthatok” – mondja Emil. És mivel a segítségnyújtás szándékával máris nagyon sokan keresték fel a családot, egy alapítványon keresztül is gyűjtik a támogatást, ennek értéke a jövedelmi adóból vonható le. (A szerződés a linkre kattintva letölthető: https://bit.ly/302UuWB).

De anyagi támogatást lehet eljuttatni magánszemélyként az alábbi számlaszámokra:
RO93 RNCB 0152 0422 5932 0003 – RON
RO15 BRDE 210S V127 6152 2100 – EUR
Revolut revtag: @bodoremil

A balesetet egy 61 éves nő okozta: az általa vezetett autó áttérve a menetirány szerinti túloldalra, majd letérve az útról frontálisan ütközött az út szélén leparkolt járművel, elütve a parkoló autó előtt álló férfit. Mivel a balesetet okozó nőnek a csődbe ment City Insurance-nál kötött biztosítása volt, így a károsult család kártérítésre nem igazán számíthat.