Amikor még a Norton volt a Google

Török Zoltán 2017. május 03., 12:35

Napjainkban még mindig használatos egy olyan program, melynek elődje több mint húsz évvel ezelőtt egyfajta sláger volt, húsz esztendő a számítástechnikában pedig nagyon nagy idő. Szó szerint idéznék egy mai átlagfelhasználót: „...akkor ugye, megkeressük a Google-ben?”. Nos, valamikor 1991 környékén az akkori felhasználó Google helyett Nortont emlegetett.

Nagy lépés a számítástechnikában: a Nortonnal minden egyszerűbb lett. Igaz, kevesen értettek hozzá

A Peter Norton nevét viselő állománykezelőről (file manager – ezek után az angol szakkifejezéseket is hasonlóképpen említem) van szó, amelyik a kétablakos módszerrel egycsapásra népszerűvé vált, és az angol megnevezése szerint commandernek emlegettünk, rövidített formában NC-nek tituláltuk.

Egyszerűsége abban rejlett, hogy az angol vezényszavak (mint amilyen a dir) helyett

egy grafikus megoldást tárt a felhasználó elé, ahol az egérrel is és a funkcióbillentyűkkel is lehetett különböző feladatmegoldásokat elindítani.

A funkcióbillentyűk a billentyűzet legfelső sorában foglalnak helyet, és F1-el kezdve az F12-ig vannak felsorolva. Az említett dir tulajdonképpen feleslegessé is vált, hiszen a felhasználó képernyőjén a két ablakban a lehívott tárhelyek teljes tartalma láthatóvá vált.

Norton kaptány sokáig tekerte a hajókormányt Fotó: betaarchive.com

Tipikus feladat a másolás egyik tárhelyről a másikra, ami a mindenható DOS-ban a copy segítségével hívható elő, megadva különböző paramétereket is. Az NC esetében ki kellett egyik ablakból választani (egér vagy billentyűzet használatával), amit másolni akartunk, a másik ablakot a másolás helyére kellett pozicionálni, majd megnyomni az F5 billentyűt, ami egyszerűbb és könnyebben megtanulható, mint például ez: copy C:/windows/win.ini A:/.

A Windows előtti, sőt alatti idők valóságos kapitánya volt az NC,

amit a program által használt ikon – egy tengerészkapitányi fejfedő – is kihangsúlyozott. A processzor tulajdonképpen a számítógép egyfajta „agya”, amit a gyártók állandóan tökéletesítenek. Hardver szempontjából azokban az időkben az x86, 286, 386 majd 486 típusú processzorokkal ellátott gépekkel dolgoztunk, így eljutottunk a 16 majd a 32 bites világba. A személyi számítógépek kezdetén említett 8 bit növekedése egy hatékonyabb, gyorsabb feldolgozást eredményezett. Ezek a 2 hatványain megjelenő bitek az úgynevezett szóhosszúságot jelentik, ami konyhanyelven hozzávetőleg azt jelenti, mennyi adatot képes a processzor egységnyi idő alatt továbbítani, az „időt” pedig a fizikai rezgés világából ismert hertz jelzi, annak is a többszöröse a GHz.

Ez a képernyőkép ma már történelem Fotó: bacsis-tuning.hu

Számomra több hónap után sikerült csak bizonyos dolgokat megérteni, a mai világ főleg fiatal felhasználói pedig játszi könnyedséggel használják az ultramodern eszközök sokaságát, sokszor anélkül, hogy értenék, pontosan mi is zajlik a nyomogatós kütyük belsejében. Az említett 1990-es évek folyamán, főleg annak az első felében szakembernek nevezhető egyén kevés volt Gyergyóban. Egy páran tanfolyamokat tartottunk, megtanultunk gépeket összerakni, szerelni, javítani, szoftver szinten kijavítani a hibákat, programokat írtunk. Egészen biztos vagyok, hogy az első 486SX típusú gépet én hoztam be az országba Magyarországról – akkor, amikor még létezett az a COCOM lista – 386 álcája alatt. A SCALES főkönyvi könyvelő program alapjait is akkor raktam össze felhasználható formába. Az Internet viszont már az ajtón kopogtatott.

1 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat