Az 1896 óta zajló újkori olimpiákon már a második kiírástól, 1900-tól szerepelt a futball, de egy olyan világméretű labdarúgótorna, amelyen a FIFA tagországainak csapatai vennének részt, egyelőre váratott magára. Többek között a futball feltalálóinak számító angolok vonakodtak támogatni az ötletet, de másnak sem volt nagyon ínyére a dolog, hiába látszott az olimpiákon, hogy milyen népszerű a foci.
A döntő lökést az is adhatta, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megtiltotta, hogy profik játsszanak az olimpiákon (a húszas években minden fontosabb ország bevezette a labdarúgásban a professzionalizmust), ezért tényleg kellett egy világbajnokság, amelyen az amatőrök és a profik is játszhattak. Ezt főleg a francia Jules Rimet gondolta így, aki abban az időben a FIFA főtitkára volt, és 1954-ig az is maradt, így elsősorban az ő nevéhez fűzhető a világbajnokság megszületése. 1924-ben és 1928-ban az olimpián Uruguay lett futballban az aranyérmes, így kijelenthető, hogy a világ legerősebb csapatának számított abban az időben a kis dél-amerikai ország válogatottja.
Akkoriban a magyar csapatok még sűrűn jártak „dél-amerikai portyára”, egy ilyen meccs alkalmából a Ferencváros 3–2-re legyőzte Uruguayt… A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.