Amit a sportsérülésekről tudni érdemes

Az egészséges életmód elengedhetetlen része a sport, jó esetben mindennapjaink velejárója. Sportolás közben azonban a legnagyobb odafigyeléssel is könnyen szerezhetünk kisebb-nagyobb sérüléseket. Fontos megjegyezni, sérült, beteg testet ne terheljünk, ugyanis a betegség eleve legyengült szervezetet, biológiai értelemben terhelés alatt álló testet jelent.

Sportsérülésnek tekinthető minden kóros elváltozás, amely valamely sporttevékenység végzésekor keletkezik. A gyakorlatban persze ezt a fogalmat általában a gyakrabban előforduló sérülésekre használják.

A szakemberek a sportsérüléseket két fő csoportba sorolják: akut, illetve túlterheléses sérülésekről beszélnek.

Az akut sérülés, közszóval élve a sportbaleset időben pontosan behatárolható, egyszeri, erős külső hatás eredménye, az érintett szövet folytonosságának megszakadását, vagyis például izomkárosodást okoz. Károsodnak a hajszálerek, és kisebb-nagyobb vérömleny keletkezik, amely elindítja a test válaszreakcióit, mint például akut gyulladás, vagy a gyógyító folyamatok automatikus beindulása.

Akut sérülések például a zúzódások, rándulások, szakadások, ficamok, törések, horzsolások és sebek. A túlterheléses sérülések olyan kisebb, ám sokszor ismétlődő traumák, amelyek károsan hatnak a szövetekre, mégpedig oly mértékben, hogy erejük meghaladja a szervezet öngyógyító folyamatainak erejét. Fizikai túlterhelés vagy helytelen terhelés eredményei. A túlterheléses sérülések belső (izom-egyensúlyzavarok, végtagi tengelyeltérések) és külső tényezőkhöz (edzésbeli hibák, nem megfelelő környezeti feltételek) egyaránt kapcsolhatók. Általában sportspecifikusak, azaz jellemzők az adott sportágra, vagy sportmozgásra (teniszkönyök, ugrótérd). Ide sorolhatók az izom-ín csontos tapadásának gyulladásai, az íngyulladás, az ínhüvelygyulladás, a csonthártyagyulladás, az izomgyulladás, a tömlőgyulladások, a fáradásos törések, a porcfelszín-károsodások és az ízületi kopások.

Nagyon figyeljünk a tünetekre, azok sok mindent elárulnak a sérülésünkről. Az akut sérülések tünetei lehetnek: hirtelen, erős fájdalom, duzzanat; nem helyezhető súly az alsó végtagra, a felső végtagon extrém nyomásérzékenység jelentkezik; nem mozgatható a teljes mozgástartományban az ízület; extrém végtaggyengülés; a csont látható ficama vagy törése. A túlterheléses sérülés tünetei pedig a következők: aktivitás közben jelentkező fájdalom; tompa fájdalom pihenés közben; duzzanat.

A sportsérüléseket megelőzni, ha száz százalékban nem is vagyunk képesek, törekedhetünk arra, hogy csökkentsük a gyakoriságukat, mérsékeljük súlyosságukat, és a fölösleges, elkerülhető formákat kiszűrjük. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, ismernünk kell azokat a tényezőket, helyzeteket, melyek fennállása esetén különösen gyakoriak az egészségkárosodások. A sportsérülések, ártalmak gyakran a sportoló szervezetén belül meglévő speciális vagy megváltozott állapot miatt jönnek létre.

A sportoló életkora alapvetően befolyásolja terhelhetőségét, az alkalmazható módszerek, edzések minőségét és mennyiségét.

Ami megfelelő egy tizenéves fiúnak, sok lehet egy negyvenévesnek, de ami a felnőttnek hatékony edzés, az a gyerekeknek lehet túlzás. Mindig vegyük figyelembe az életkort, és csak ennek megfontolásával állítsuk össze a mozgásprogramot, edző segítségével.

Az edzések természetes velejárója a fáradtság megjelenése. Mindenki számára világos, hogy a fáradt szervezet terhelhetősége átmenetileg leromlik. A fáradtság egy edzés alatt és sorozatterhelésekkor egyaránt megjelenhet. Előbbi rövid ideig tartó, úgynevezett akut fáradtság, míg utóbbi akár napokon, heteken keresztül is fennálló krónikus fáradtságnak nevezhető. A túlhajszolt, elcsigázott test ész nélkül való edzése sokszor okoz sportbalesetet, egészségkárosodást eredményez. Figyeljünk testünk jelzéseire, melyek a fáradtság jelenlétére utalnak. Kemény edzések, maximum közeli terhelések csak a tökéletes állapotban levő fejlesztik.

A szervezet bemelegítettségének hiánya, a bemelegítés elmaradása vagy nem kielégítő módon való elvégzése talán a leggyakoribb sérülést kiváltó tényező. A bemelegítés elvégeztetése kizárólag az edző felelőssége. Ezért soha ne késsünk, ne hagyjuk ki az edzés legfontosabb elemét.

A betegség eleve legyengült szervezetet, biológiai értelemben terhelés alatt álló testet jelent. Az edzések további tehertételt jelentenek számára, melyet már nem biztos, hogy képes elviselni.

Beteg szervezet edzése semmiféle haszonnal nem járhat, csak hátrányos lehet.

Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogyha beteg, bármennyire sajnálatos is, amíg meg nem gyógyul, nem edzhet. Ha beteg szervezetet terhelünk, a betegség rosszabbodását, a gyógyulási folyamat elhúzódását és esetleges szövődmények kialakulását kockázatjuk. Hasonló elvet kell követnünk a sérült test esetében is. A sérülések romlása, krónikussá válása (idültté), esetleg társuló, újabb sérülés kialakulása történhet meg, ha sérült szervezetet terhelünk. A károsodások meggyógyulása időigényes, melyet türelmetlenségünk miatt nem rövidíthetünk le. Ostoba állítás az, hogy a sérülésekre rá kell dolgozni, akkor jobban gyógyulnak. Ez nem igaz.

A sérülést kiváltó külső okok közé olyan tényezőket sorolunk, melyek az ember testén, szervezetén kívül levők, és mint ilyenek, vezetnek károsodásokhoz. A sportesemény helyszíne, annak alkalmatlan állapota sérülések gyakori forrása. A pálya megfelelő minőségű talaja, a tornaterem helyes kialakítása, a sporteszközök, berendezések célszerű elrendezése mind fontos szerepet játszik a sportolni vágyók egészségének megőrzésében. A hiányos vagy csúszós parketta a teremben, a gépekkel, eszközökkel túlzsúfolt fitnesz terem, a sérülések egyértelmű forrásai lehetnek. Az alkalmazott sportszer, sporteszköz minősége, mérete, aktuális állapota szintén sérülések forrása lehet. A rossz minőségű, silány eszközök önmagukban hordozzák az egészségkárosító hatást. A sportruházat sportágspecifikus jellege a benne történő mozgás szabadságát kell biztosítsa, és a sportoló védelmét is szolgálnia kell.

A szabadtéri sportágak esetében az alkalmatlan időjárási viszonyok okozhatnak sérülést. A túl magas, vagy éppen túlságosan alacsony hőmérséklet alkalmatlanná teszi a szervezetet nagy terhelések, hosszú távú elviselésre. Szélsőséges időjárási viszonyok között, jegesedéssel járó időszakban, ködben inkább halasszuk el az edzést. Nem véletlenül állítják le a síugró versenyeket ködben, a motorversenyeket viharban, szakadó esőben. Ne féljünk leállítani az edzést hasonló extrém körülmények között! Többet nyerünk vele, mint amit egy kimaradó edzés által veszíthetünk.

Dr. Osváth Péter Sportegészségügyi ismeretek című kötete szolgált alapul abban, hogy minél szélesebb körben tudomást szerezzenek a sportsérülésekről, azok tüneteiről, okairól. Fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy a doppingszerek használata is a külső okok közé sorolható, bár hatásuk már a szervezeten belül károsít. A tiltott teljesítményfokozók használata nemcsak egészségkárosodást, betegséget, de sérülést is kiválthat. Küzdjünk ellene minden lehetséges módon!

A szerző fitneszoktató