Anyának lenni

Anyának lenni azt jelenti, hogy nem alszol egész éjjel, sőt, időnként többet vagy ébren, mint amennyit nem. Mert fogzás van, mert mozgásfejlődés van, mert beteg, mert rosszat álmodott. Mert sír. Ki tudja, miért.

Anyának lenni kérdés. Jól csinálom? Eszik eleget? Alszik eleget? Nem eszik túl sokat? Nő? Nem nő? Nem kéne már másszon? Nem állt fel túl hamar? Fog valaha járni? Hát beszélni? Beáll valaha a szája?

Anyának lenni verseny (?!). Az enyém szebb, jobb, okosabb, ügyesebb, gyorsabb, hamarabb... Vagy az enyém kisebb? Nagyobb? Lassabb? Másabb?

Anyának lenni azt jelenti, hogy háttérbe szorulsz. Nem számít, hogy nem aludtál, nem számít, hogy neked nem marad, hogy nem rólad szól. Nem számít és nem tör le, hogy nem te vagy a legfontosabb.

Anyának lenni azt jelenti, hogy sosem vagy egyedül. Mindig van valaki, aki játszani akar veled, kirakózni, rajzolni, gyurmázni, sétálni, hintázni, aludni akar veled. Anyának lenni azt jelenti, hogy sosem vagy egyedül. Még a vécén sem.

Anyának lenni azt jelenti, hogy szeretsz valakit feltétel nélkül. Lehet szőke, barna, kisebb, nagyobb, hisztis vagy mosolygós, kedves vagy morgós, neked ő a legszebb és a legkedvesebb.

Anyának lenni azt jelenti, hogy valakinek biztosan te vagy a világon a legeslegfontosabb.

Anyának lenni kihívás. Minden nap egy új kihívás. Felkelni, jelen lenni, lavírozni a napi feladatok közt. Rendet tenni, elővenni, főzni, játszóra menni, mosni, etetni, teríteni, lefoglalni, altatni. Amíg alszik, dolgozni. „Szaranyának” lenni is kihívás.

Anyának lenni felelősség. Elesik, nem esik? Almát adjak neki vagy csokit? Tabletet nézzen vagy mesét hallgasson? Tévét nézzen vagy mászkálni menjen? Engedjem neki vagy neveljem?

Anyának lenni fájdalom. Mert lázas, mert fáj valamije, mert nem tudsz segíteni neki. Mert megváltoztat, mert megríkat, mert csalódott, mert haragszik, mert elkeseredett. Mert annyira szereted, hogy már fáj.

Anyának lenni öröm. Öröm, hogy létezik. Öröm, hogy fejlődik. Öröm, hogy huncutkodik, hogy kedveskedik, hogy hízeleg, hogy lebiggyeszti a száját és puffog. Mert már azt is tud. Öröm, hogy kienged az ajtón, öröm, ha nem enged. Öröm, ha eléd fut, amikor hazajössz, öröm akkor is, ha nem hiányolt.

Anyának lenni élmény. Nem olyan cukormázas, reklámfilmbe illő, rózsaszín idill. Hanem olyan mindennapi élmény.

Mert mindennap kicsit ugyanolyan, és mégis mindennap kicsit más anyának lenni.