HIRDETÉS

Asztrofotós, aki közvetlen kapcsolatban van az égbolttal

Simon Virág 2017. július 14., 15:59 utolsó módosítás: 2017. július 14., 23:23

Nappal háziorvos, embereket vizsgál és gyógyít, esténként az eget tanulmányozza. Vallja: a csillagok alatt eltöltött órák során mindig megtalálja az örök gyógyszert, a békét és a harmóniát. Munzlinger Attila gyergyószárhegyi asztrofotós hobbijáról, a hátsó udvarában levő obszervatóriumról mesélt.

Asztrofotó égi és földi csíkokról Fotó: Munzlinger Attila

– Legtöbben alig tekintünk fel az égre, és nem vesszük észre a „rárajzolt” csodálatos dolgokat. Ön mikor fedezte fel az égboltot?
– Ötéves koromban. Beleszerettem a csillagokba, és azóta vizsgálom őket. Közben kellett tanulni. Szerettem a biológiát, és szerettem az emberekkel foglalkozni, így orvos lettem, de megmaradtam amatőr csillagásznak is. Az utóbbi tíz-tizenkét évben kezdtem el az asztrofotózást, amit főleg az eszközök fejlődése határozott meg.

Ugyanis mintegy 15 éve jelentek meg azok a fényképezőgépek, amelyekkel már amatőrök is jól tudtak fotózni: nemcsak a szakcsillagászok óriás távcsövekkel, hanem bárki, akinek van egy jobbacska távcsöve és fényképezőgépe.

2010-ben megépítettük a Skorpió Csillagdát a hátsó udvarban, kigördíthető tetővel. Az obszervatórium 4x3 méteres alapterületű, két részből áll: egy 3x3 méteres kifedhető teleszkópszobából és a 3x1 méteres számítógépszobából.

HIRDETÉS

Nappal háziorvos, esténként az eget tanulmányozza Munzlinger Attila Fotó: Toró Attila

– Mi látszik az udvaron levő csillagvizsgálóból?
– A Gyergyói-medence közepén, alapvetően falusi környezetben élek. A mellettünk levő Gyergyószentmiklós is csupán egy 20 ezres város, tehát nem olyan nagy, így a levegő tiszta. Ezt mindenki megtapasztalja, aki Székelyföldre jön. Nincs nagy fényszennyezés sem, ezt a csillagászok már jó ideje tudják, de most kezd a köztudatba is beékelődni a fogalom.

Az utcai világítás több mint kilencven százaléka fölösleges, káros emberre, állatra és az egész környezetünkre egyaránt. Az éjszakai világítás ellopja a csillagos égbolt élményét is.

Fotózni szinte lehetetlen például Marosvásárhelyről, csak a fényesebb dolgokat lehet megörökíteni, mint a Hold vagy az ehhez hasonló égitestek. Gyergyószárhegyről bármit le lehet fotózni, ami fent van az égen: csillaghalmazokat, csillagköröket, galaxisokat. A honlapomon láthatók a képek, szinte mindenik az otthoni obszervatóriumból készült.

– A távcsövek és a saját obszervatórium szinte elérhetetlennek tűnik egy hétköznapi ember számára. Mennyit fektetett be a szenvedélyébe?
– A hobbi mindig költséggel jár. Mindenki áldozni szokott a hobbijára. Azzal szoktam összehasonlítani, hogy nagy divat egy hétvégi házat építeni valahol. Nos, a hétvégi ház költségeinek töredékéből össze lehet hozni egy kis csillagvizsgálót a belevaló eszközökkel együtt. Három-négyezer euróból már jó felszerelést lehet venni amatőr szinten. De időbeli befektetésről is beszélhetünk, hiszen folyamatosan tanulni kell, kémlelni az eget. Ez az én hobbim lényege is: költünk rá és fejlődünk általa.

Tíz perces csillagcsíkok Fotó: Munzlinger Attila

– Ön nemcsak vizsgálja az égboltot, hanem fényképezi is a jelenségeket. Az amatőr csillagászok általában összekötik ezt a két tevékenységet?
– Általában nem, az egyesületben is többségük a megfigyeléssel foglalkozik. Leírják, lerajzolják, bemérik, amit látnak. Ki mit kedvel. Vannak szakcsillagász barátaink, akik Magyarországról vagy a világ más tájairól meglátogatnak, s elmondják, hogy annyira irigylik az amatőr csillagászokat, mert azok azt néznek, amit akarnak. Látják, megcsodálják a csillagokat, az égbolton levő jelenségeket. Míg a szakemberek ülnek a számítógép előtt. Az amatőr csillagászatnak az a szépsége, hogy állandóan közvetlen kapcsolatban vagy az égbolttal: nem számítógépeken keresztül a világ másik felében levő óriási távcső adatait elemzed és dolgozod fel, hanem összerakod a távcsövedet, és nézel vagy megörökítesz egy csodálatos élményt.

– Hány éjjel olyan az ég, ami kedvez a csillagászati megfigyeléseknek?
– Székelyföldön behatárolt azon éjszakák száma, amikor meg lehet figyelni az égboltot. Régebb készítettünk egy számítást, amelyből kiderült: az észlelésre alkalmas csillagos éjszakák száma évente 40–60 között van. Ebből igyekszem minél többet kihasználni, de nem mindig lehet. Napközben dolgozom, kifáradok, a családot sem lehet elhanyagolni. De azért igyekszem minden hónapban 5–6 alkalommal kimenni, s abból egy-két alkalommal fotózni is.

– Melyik a legérdekesebb fotó, amit eddig készített?
– Mindegyiknek örvendek, mert csodálatos és szép. Szívemhez a legközelebb egy Androméda-köd fotó áll, ami 5–6 évvel ezelőtt készült. Azért különleges, mert feltöltve a weboldalamra,

felfigyeltek rá a National Geographic magyar szerkesztőségéből és bekérték, hogy közöljék a magazinban.

Ez teljesítménynek számít, ezért is kedves kép ez számomra. Évente kétszer egyéni kiállításom szokott lenni, meghívásos alapon elmegyek ide-oda, feltesszük a fényképeket és elmagyarázom, mi látható rajtuk.

Mutzlinger Attila otthona a szeretett éjszakai fényben Fotó: Munzlinger Attila

– Alapító tagja az Erdélyi Magyar Csillagászok Egyesületének. Mivel foglalkoznak?
– Több amatőr csillagász barátommal rendszeresen találkoztunk, közös megfigyeléseket tartottunk, s arra gondoltunk, jó lenne egyesületbe tömörülni. Az egyesületnek lehetősége van pályázni, és ennek keretében eszközöket és tudást tudunk megosztani egymással. A Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) fiókszervezeteként indult, majd önállósult, de továbbra is testvérszervezeti kapcsolatban állunk. Aki nekünk tagunk, az egyben MCSE-tag is. Csíkszeredában van a székhelye, a honlapja emcse.ro. Minden márciusban egész napos rendezvényt szervezünk előadásokkal, bemutatókkal, ekkor tartjuk az egyesület nagygyűlését is. Az eseményekre tudományos gondolkodású emberek járnak, s az előző évekhez viszonyítva egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a műfaj iránt.

– Marosvásárhelyen első alkalommal szerveztek járdacsillagászatot. Mit kell tudni egy ilyen eseményről?
– A járdacsillagászatot John Dobson amatőr csillagász találta ki az 1960-as években.

Egy Newton optikai rendszerű távcsővel az utca embere is vizsgálhatta a csillagokat, bolygókat, változókat, ugyanis ezt addig csak a szakképzett csillagászok élvezhették. A Dobson-távcső könnyen megépíthető, szétszedhető, szállítható, forgatható szerkezet.

Marosvásárhelyen nyolc távcsővel figyeltük az eget, a Jupitert és 4 látható holdját, a Holdat, a Szaturnuszt elsősorban, de más égitesteket is, miközben az iskola falára az asztrofotóimat vetítettük ki. Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön szoktunk bemutatókat szervezni, mert az egyesület tagjai itt tömörülnek. A tavaly csatlakoztak egyesületünkhöz Marosvásárhelyről is, ezért szerveztünk idén először itt is járdacsillagászatot. Évente egyszer-kétszer szoktunk hasonló eseményeket szervezni rendszerint a Csillagászat Napjához kötve. De akkor is összegyűlünk, amikor a Hold az első negyedben van, hiszen ilyenkor a szemlélődőnek lenyűgöző látványban van része. Az ilyen járdacsillagászatokat iskolák, egyetemek kampuszán vagy külterületen rendezzük, mert a közterületre engedélyt kell kérni a polgármesteri hivataloktól.

2011-ben készült fotó Mirach és NGC 404 elliptikus galaxisról az Andromédában Fotó: Munzlinger Attila

– Van-e érdeklődés a fiatalok körében a csillagvizsgálás iránt?
– Iskolákban szoktunk bemutatókat tartani, különböző ifjúsági szervezetek hívnak meg a csillagvizsgálásról beszélni. Mindenhol kerül egy-két fiatal, akinek felkelti az érdeklődését a csillagos égbolt. Most négy-öt kisgyerek, 10–15 év körüliek járogatnak rendszeresen hozzám, a szüleik is érdeklődnek a csillagászat iránt. Ez biztató, mert a csillagászat szép és érdekes hobbi.

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS