Autórestaurálás mint életforma

Több olyan tévéműsor is ismerhetünk, amelyben azt mutatják meg, hogy miként újítanak fel öreg járműveket arra szakosodott műhelyek. Ez zajlik a Garage Petrol Steam-nél is, Rusz Gábor és testvére Tibor hobbija amerikai veterán autók újjáélesztése.

Az első járgányt öt éve vásárolta meg Gábor. „Régóta szerettem volna egy ilyen autót, de kezdetben nem is volt bátorságom hozzá. Hiszen, én is mint általában az emberek, olyasmire szánom a pénzt, amire valóban szükség van a mindennapokban. Ha autóról van szó, akkor olyant, amit használni kell, amivel utazni lehet, amikor éppen menni kell valahova. Aztán mégis belevágtam. Egy 1952-es Ford F1-es pickup volt az első szerzemény” – meséli a kezdeteket. Aztán testvére is kedvet kapott ehhez, közös lett a hobbi. Érkezett az első Ford Mustang, majd sorban a következők. Jelenleg öt felújított autóból áll a Garage Petrol Steam „flotta”, és több kocsin dolgoznak.

A szállítóról, ahogy legördült, négy kilométert vezettem, és már a műhelyben is volt” – emlékszik vissza Tibor.

A közös lelkesedés nyomán egy kis műhelyt hoztak létre, ahol ketten „bütykölik” az autókat a mindennapi munkájuk után. Nem üzlet, nem ebből élnek, és habár volna vásárló, mégsem szívesen válnának meg egyik általuk újjávarázsolt oldtimer-től sem.

„Hétvégenként, vagy különleges alkalmakkor jövünk ki velük az útra, és fenomenális az az érzés, hogy egy ilyen autót vezethetünk” – mondják.

A Rusz testvérek műhelyében lényegében ugyanaz zajlik, mint az „autófelújítós” tévéműsorokban, csak teljesen más a tempó.

Mivel nem rendelésre teszik, nem eladásra szánják, nem szorítja őket a határidő. Egy autón akár egy évig is eldolgozgatnak.

Gyorsabban nem is nagyon haladhatnának. Általában január-februárban vásárolnak meg egy régi, leromlott autót Amerikában, mert tapasztalatuk szerint olyankor kedvezőbbek az árak. Onnan valamikor tavasszal érkezik meg. A felújítási munka pedig októberben kezdődik el, őszi-téli foglalatosság számukra. Nyáron inkább a másik közös hobbi, a motorozás tölti ki az idejüket. „A mottónk lehetne ez is: két keréken V2, négy keréken V8” – fogalmaz Tibor.

„Amikor a műhelybe bekerül az autó, nekilátunk, és teljesen alkatrészeire szedjük szét. Lefotózzuk, dokumentáljuk a folyamatot, hogy majd később, az összeszereléskor ne legyen gond. A szétszerelés alatt már látjuk, hogy melyik alkatrészt kell javítsuk, melyiket tehetjük vissza ugyanúgy, miután megtisztítottuk, és mi szorul cserére. Ekkor jön a neheze: beszerezni a cserealkatrészt. Amerikából hozatjuk, ahol még vannak eredeti alkatrészekből készletek a régi autómodellekhez, illetve találhatók a típusnak és évjáratnak megfelelő utángyártott alkatrészek. Miután megrendeljük és kifizetjük, 2-3 hónap múlva jön meg. Mindig izgalmas ez, mert van úgy, hogy egy darab két centivel kisebb, vagy éppen hosszabb, mint ami nekünk kell” – mesélik.

Az autó vázát lecsiszolják, lekezelik, majd jön a festés, és aztán onnan, lényegében nulláról az újjáépítés, a futómű, a motor és egyebek teljes felújítása és helyreillesztése.

Leszögezik, nem szakmájuk az autószerelés, és bevallják, nem is értenek hozzá. Azonban nem is igazán fontos ez.

Vannak munkafázisok, mint példásul a festés, fényezés, vagy a kárpitozás és hasonlók, amelyeket külső szakemberekre bíznak, de a munka javát ketten végzik. Az alkatrészeket egyenként újítják fel, és ha nem sikerülhet, csak akkor rendelnek más – többnyire használt – pótalkatrészt, és ezt javítják fel

Hogy ez mibe kerül? Pénzről, összegekről nem beszélnek, minden az adott autó típusától és állapotától függ. Általában nagyságrendileg a megvásárolt leromlott állapotú öreg autó árának két-háromszorosába kerül a felújítás. „Nem nehéz autót venni, és közlekedni vele: csak pénz kell hozzá. Azonban számunkra sokkal fontosabb, hogy a régi, rossz autót felújítjuk, újra széppé, működővé tesszük, és úgy vezetjük” – vallják.

A hivatalos meghatározás szerint az oldtimer az az autó, amely legkevesebb harmincéves. Ezen változtatni kéne, vagy különböző kategóriákat leszabályozni – vélik a Rusz testvérek. Ugyanis veteránnak számíthat egy autó már a nyolcvanas évekből is, de igazából teljesen más, mint az, amit a hetvenes évek előtt gyártottak. „Amerikában az ötvenes, hatvanas években, egészen a hetvenes évek elejéig nagyon szerették a krómot, rengeteg alkatrész készült ebből. Később jött a műanyag. Mi még a krómot értékeljük” – mondja Gábor, de hozzáteszi, ez számos nehézséget is jelent. Nemrégiben két lökhárítót kellett újrakrómoztatni, és ehhez csak Magyarországon találtak megfelelő szakműhelyt.
Az autórestaurátor szakma egy másik fontos tudnivalója, hogy a népszerű autókhoz drágán, de könnyen lehet alkatrészt találni, ellenben azokhoz, amelyekből kevesebbet gyártottak, jóval nehezebb, vagy éppen lehetetlen.

Az eddig általuk restaurált járművek közül a legfiatalabb egy 1978-as Ford Mustang volt, a legöregebben pedig most dolgoznak: egy 1938-as DKW. Ennek különlegessége, hogy az autó váza fából készült. Nem kis fejtörést okozott, hogy miként is kell ezeket az elemeket újra elkészíteni, de végül sikerült.

Egy külföldi barátjuk felkérésére pedig egy Volkswagen T2-es kisbusz – a hippikorszak népszerű járgánya – is újjászületik a gyergyószentmiklósi műhelyben.  „Cél, hogy szép dolgokat csináljunk, semmiképpen nem akarunk ipart ebből” – fogalmaznak.

Az elkészült, felújított autókat időnként saját örömükre veszik elő, illetve oldtimer találkozókon mutatják meg. Egyéb célra nem igazán használják. Voltak megkeresések, például lakodalmakra bérelnék őket, de nemet mondanak az ilyen ajánlatokra. „Féltjük őket. Egy karcolás nyomát eltüntetni nagyon sokba kerül. És nem egyszerű kitakarítani sem őket, hogy semmilyen nyom ne maradjon a kárpitozáson. Még gyermekeink is úgymond csak hátratett kézzel ülhetnek bele” – mondja el Tibor.

Azonban semmihez sem hasonlítható az az érzés, hogy egy ilyen, saját kezük munkája által újjászületett autót vezethetnek– teszik hozzá. Ilyen alkalom volt például egy tavalyi oldtimer rali, amikor Marosvásárhely és Nyárádszereda között kellett teljesíteni a távot szigorúan megadott szabályok és sebességkorlátok betartásával. Itt a versenyen nem nyerhettek – a szabályokat sem ismerték pontosan –, de nagyobb elismerést kaptak: övék lett a legszebben felújított autó díja.

Díjaktól függetlenül is megéri számukra a foglalatosság. „Nem ebből élünk, nyolc-kilenc órát dolgozunk, és utána mégis mosolyogva tudunk eltölteni a műhelyben négy-öt órát, jól tudva azt, hogy ebből nem lesz pénz, csak maga a munka öröme” – mondják.