Birodalmi barangolás a Sissi-kultusz nyomában

Útban kifelé valószínűleg sokunkban felvetődött már a kérdés: miért éppen Bécs, hiszen más nyelveken Vienna, Wien? Nos, a város neve egyes etimológiai magyarázatok szerint az ómagyar „bécs” (szénégető kemence) kifejezésből származik, ami azonos jelentésű egy régi török szóval. Bécsre gondolva aztán tódulnak az emlékek, a történelem, a művészetek különböző korszakaiból, az épületek, a szobrok, a zeneművek, a festmények, a dalok, az ételek nevei, szinte már érezzük is a szánkban a jó borjú bécsi szelet, a Wiener Schnitzel ízét. És persze a megannyi látványosság emlékképe.

Ki ne hallott volna a Szent István-székesegyházról, a Kärntner Straße-ról, a Ring romantika, eklektika, neoreneszánsz és a neoklasszicista jegyeit mutató, szemet gyönyörködtető épületeiről, köztük a nemzetközi zenei élet központjáról, a Staatsoperről. Lépten-nyomon költő és művészóriások szobrai köszönnek ránk: például Goethe aztán Schiller emlékművei. És akkor még nem is említettük a két pompázatos barokk kastélyt, a Schönbrunnt és a Belvedere-palotát vagy az 1983–1986 között épült Hundertwasser-házat.

De vajon hányan jártunk már az egykori óriásbirodalom központjában, a Hofburgban? Abban a monumentális, tekintélyt sugárzó épületegyüttesben, amelyhez 18 épületrész, 54 lépcsőház, 26 folyosó, 19 udvar és 2600 helyiség tartozik. Amelyről I. Ferenc József egy alkalommal így nyilatkozott: „a jó császár tulajdonképpen átjáróházban lakik”, utalva ezzel a hosszan egymásba nyíló termekre. Pedig látnivaló itt is akad bőven. Egy virtuális időutazással az eredeti helyszíneken pillanthatunk be a császári élet és az uralkodás mindennapjaiba.

Óhatatlanul felvillannak a híres Sissi-film részletei, hiszen a császári lakosztályokon áthaladva részesei lehetünk a terített asztal mellett az egykori birodalmi ebédeknek, láthatjuk többek között Magyarország kultikus, legendás, szeretett királynőjének, Sissinek a tornaszobáját, a gyermekkori hárfáját. A hangszert, amelyet Bajorországból hozott magával, a különlegesen kialakított útibőröndjét, gyógyszeres és piperekészletével, a meggyilkolt császárné halotti maszkját és persze a földszinten a Silberkammert, ahol megcsodálhatjuk a gazdag ezüst- és porcelángyűjteményt, amely a császári mindennapok elmaradhatatlan készletét képezte.

Nekünk, magyaroknak minden bizonnyal a Sissi-múzeum egyik terme dobogtatja meg leginkább a szívünket, hiszen január 7-ig egy különleges, tematikus kiállítás vár bennünket a múzeum egyik termében, a Hofburg Audienzwartesaalban. Az egykori kihallgatási váróteremben olyan egyedi remekműveket gyűjtöttek össze a magyarok szeretett királynője emlékére, amelyek Sissi és a magyarok egymás iránti kölcsönös szeretetét állítják fókuszba. A különleges kiállítás címe: „Erzsébet–Sissi és a magyarok”, apropója pedig a királynő és Ferenc József megkoronázásának, valamint a monarchia megalakulásának 150. évfordulója.

Kevés olyan szeretett, szimpatikus, legendás uralkodó hölgy szerepel a magyar történelemben, mint Sissi, akit már életében is komoly kultusz és legendák öveztek, amelyek szinte egy sajátos „nemzeti” szimbólumrendszert alkotnak. Az egész tárlat annak bizonyítéka, hogy a szép, bajor származású magyar királyné – korának egyik legszebb uralkodófelesége – egyfajta dacos szembenállását, lázadását fejezte ki az udvari ceremóniák és a személyét ért zsarnokoskodásokkal szemben. A fiatal császárné bécsi tartózkodásának kezdetétől fogva ugyanis nem találta helyét a merev udvari környezetben, amelyet számára mindenekfelett az uralmat gyakorolni kívánó anyósa, Zsófia főhercegné testesített meg. Ezért aztán a nászajándékba kapott gödöllői kastély és park amolyan menedékként is szolgált Sissinek. Szeretett gödöllői tartózkodásairól – amelyekkel a bécsi udvart erősen féltékennyé is tette, hiszen majdnem többet tartózkodott ott, mint Bécsben – egy alkalommal így írt édesanyjának. „Itt megtalálja az ember a békéjét és a nyugalmát, nincsenek körülöttem rokonok, senki sem szekíroz, szemben Béccsel, ahol az egész népes udvari „csoport” (– egész pontosan ezekkel a szavakkal írja: „császári bagázs”-szerk.) lakozik! Itt semmi sem keserít el, úgy élhetek, mint egy faluban, ha kedvem tartja, sétálhatok teljesen egyedül, vagy akár kocsikázhatok is.”

A különleges Sissi-tárlat a Herendi Porcelánmanufaktúra egyedi alkotásai közül bemutatja a Szent Korona féltve őrzött, és szinte folyton vándorkiállításon lévő, az eredetihez megtévesztésig hasonló, porcelánból készült másolatát, megannyi képet a legendás gödöllői tartózkodásokról, a később szépségkultuszba, soványságmániába, a sportteljesítmények hajszolásába kényszerített Sissi boldog, gondtalan pillanatait. Átélhető az a nagy tisztelet, amellyel a magyar nép fogadta a koronázás utáni pillanatokban az ifjú uralkodó párt, hiszen a Mátyás-templomban tartott szertartáson nem kisebb zeneszerző-óriás, mint Liszt Ferenc Koronázási miséje szólalt meg. És amikor a császári-királyi fenségek kiléptek a templomból, az „Éljen” felkiáltás hallatszott az ünneplők soraiból, üdvözölve a díszmagyarban megjelent Sissit és Ferenc Józsefet, akinek lova patkóját is megtekinthetjük az időszaki kiállításon.

A császár szívesen vásárolt feleségének porcelánokat, amelyek a gödöllői kastélyt díszítették, ezekből egy komplett teáskészlet is a kiállított darabok között szerepel. Erzsébet királyné magyarok iránti szimpátiáját az is mutatta, hogy magyar udvartartással vette magát körül. Elsők közt, az uralkodó feleségének szerepére való felkészülésben Majláth János magyar gróf, történettudós volt segítségére, a későbbiekben pedig az 1864-ben szolgálatába álló Ferenczy Ida személyében talált kitűnő beszélgetőpartnerre, bizalmas barátra, akinek nemes portréja előtt is tiszteleghetünk a kiállításon.

A magyar felolvasónő nem csupán rangjának kijáró befolyással bírt, hanem Erzsébet mellett titkári teendőket is ellátott, s a személyzetre vonatkozó, illetve egyéb személyes jellegű döntések meghozatalában – például a királynő fogyókúrájának pontos, (gyümölcsnap és tejnap) előírásában is – segítségére volt baráti tanácsaival. Vecseszéki Ferenczy Idának, az ún. „ereklyés hölgy”-nek portréja mellett eltöprenghetünk azon, milyen jelentős szerepet játszhatott ő abban, hogy Erzsébet figyelmét a magyar nyelv és irodalom mellett a magyar kérdésre is ráirányította. Ezzel jó hatást gyakorolt az uralkodóra, amely

segítette a magyar–osztrák enyhülés folyamatát eredményező kedvező politikai döntések meghozatalát.

Olivia Lichtscheidl, a kiállítás ötletgazdája és kurátora szerint Erzsébet élete utolsó éveiben az általa kedvelt emberekkel csak magyarul beszélt, ennek alátámasztására a tárlaton először mutatnak be a királyné kézírásával magyar nyelven írt levelet, amelyben egy ebédmeghívást mond le.

S hogy a szeretett királynő tragikus halála mekkora trauma volt a magyarságnak, azt legjobban a legnagyobb palóc költőóriás, Mikszáth Kálmán írja le az Országos Hírlap 1898-ban megjelent lapszámában:

A Herendi Porcelánmanfaktúra vezérigazgatója, dr. Simon Attila a megnyitón beszélt a kiállítás ötletéről, a kiállított porcelánokról. Megtudtuk, a szépséges porcelán szentkorona különlegessége az, hogy

minden porcelánból van rajta, még az is, ami drágakőnek néz ki, hiszen a herendi mesterek nem ismernek lehetetlent.

A korona másolata 2000-ben készült az ezredforduló tiszteletére, azóta többször kiállították már. A magyar szeretetkapcsolatnak szentelt teremben egyelőre időszaki kiállítás látható, de nincs kizárva, hogy ez a tematika egyszer az állandó múzeumi tárlatok része lesz. Magyar nyelvű tárlatvezetést is szervez a Hofburg, októberben a nemzeti ünnepünkön és előtte egy nappal, október 22-én, illetve október 23-án, valamint természetesen az adventi, karácsonyi időszakban is. A kiállított tárgyakról már most is írott anyag áll a látogatók rendelkezésére magyarul a terem bejáratánál. A különleges gyűjtemény január 7-ig látogatható, így kitűnő karácsonyi program lehet az adventi vásárok előtt vagy után, de már előtte is.