Csak macera vagy van értelme? Hulladékmentesség Erdélyben

Jócskán megmozgatta az embereket a Sapiophile videósorozat legutóbbi része, amit Mara Gyöngyvér egyetemi docens a hulladékmentesség témájában forgatott, jelezve, hogy van érdeklődés a témában, sokakat megérint a téma. De az elmélettől a gyakorlatig hosszú az út, fontos részlet viszont, hogy mennyire hosszú. Az élénk érdeklődésnek talán éppen ez az oka: sokan tudni szeretnénk, hogy a manapság már oly trendi környezetbarát életmód mennyire megvalósítható a mindennapok erdélyi, székelyföldi gyakorlatában.

Mara Gyöngyvér biológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense éppen arra vállalkozott, hogy ezt kiderítse. Öt napon át vállalta, hogy a lehető legkevesebb hulladékot termeli, a kihívást pedig a Sapiophile, az egyetem tudománynépszerűsítő videósorozatban dokumentálták is a készítők.

A biológussal egy kávé, illetve egy frissen facsart narancslé társaságában, egy vendéglátóipari egységben ültünk le a film kapcsán a hulladékmentességről beszélgetni, és

mire észbe kaptunk volna, máris egy csomó műanyag hulladékot termeltünk:

mindkét italt műanyag szívószál kíséretében szervírozták fel, a kávéhoz külön csomagolva kétféle cukrot, egy kekszet és kávétejszínt is hoztak, pedig én tejjel kértem. Nem beszélve a kávé mellé rendelt vízről, amely műanyag palackban érkezett, de azt legalább újra lehet hasznosítani. Szemléletes példája volt ez annak, hogy mennyire tudatosan kell élje mindennapjait az a polgár, aki szeretné elérni a teljes hulladékmentességet: első látásra ez szinte lehetetlennek tűnik.

Itt van mindjárt az ásványvíz kérdése. Egykor cserepalackban vásároltuk, szerencsére még ma is megvan ez a lehetőség, legalábbis Székelyföldön. De ez a megoldás sajnos csak azok számára ér valamit, akiknek bejön a szénsavas ásványvíz, akik a mentes vizet isszák, azoknak csak a műanyagpalackos kiszerelés elérhető. Pedig egyes műanyag edényeket, mint nemrég megtudhattuk, nem csak a környezetbarátság, hanem az egészségmegőrzés jegyében is érdemes elkerülni: a műanyagból kioldódik a biszfenol A (BpA) elnevezésű, hormonkárosító adalékanyag, ami több egészségügyi problémáért is felel.

Mara Gyöngyvér szerint az alternatíva jelenleg a vízcsapra szerelhető, megfelelő szűrőberendezés lehet, esetleg az, hogy a borvízforrások földjén magunk töltsük a vizünket.

A legjobb megoldás persze az volna, ha az ásványvízpalackozók nem csak a szénsavas, hanem a mentes vagy csökkentett szénsavtartalmú vizet is elkezdenék a kiskereskedelemben is üvegben forgalmazni. De a hulladék mennyiségét az is csökkenti, ha a műanyagpalackos ásványvizet az elérhető legnagyobb kiszerelésben vásároljuk meg.

A videóból is kiderül, hogy aki a hulladékot a minimumra kívánja csökkenteni, sokkal jobban meg kell tervezze a bevásárlásait: a spontán csak beugrok egy tejért, kenyérért nem igazán megvalósítható. Újra felhasználható, kimosható vászontasakokat kell magunkkal vinni, a kimérhető árucikkeknek különböző dobozokat, üveg tárolóedényeket. A tudatosan megtervezett vásárlás viszont nem csak környezetbarát, pénztárcakímélőbb is, kevésbé fordulhat elő, hogy valami aktuális akció, ajánlat, árleszállítás befolyásoljon, s megvásároljunk valami olyasmit, amit nem is szerettünk volna. Mara Gyöngyvér úgy tapasztalta, hogy

a zöldségpiacon a legegyszerűbb csomagolásmentesen vásárolni, a kisboltokban és szupermarketekben nehezebb ezt megvalósítani, de nem lehetetlen.

Tejet egy automatából, otthonról vitt palackba vásárolt, sajtot magával vitt dobozba kért egy helyi termelő városbéli üzletében, ahol nagy sajtkarikákból vágnak le a vásárló által óhajtott méretben. A városban ezen kívül létezik olyan üzlet, ahol különböző kimérős árucikkeket, így magokat is lehet otthonról hozott dobozban elvinni, ez például a nagyobb szupermarketekben elképzelhetetlen. A teljesen hulladékmentes bevásárláshoz azonban jó volna, ha nyílna legalább egy csomagolásmentes bolt a városban, véli Mara Gyöngyvér: oda akár spontán módon is beugorhatnánk, és ha elfelejtettünk magunkkal vinni vászontasakot, dobozt, azt is kaphatnánk ott.

A biológus által tapasztalt egyik probléma, hogy száraztésztát viszont nem lehet a helyszínen kimérve, csak csomagoltan megvásárolni, holott egykor a helyi pékségekben ez lehetséges volt. Ott vannak aztán persze az olyan termékek, mint például a harisnya, amelyekhez csak túlcsomagolva lehet hozzájutni – erre nem talált csomagolásmentes megoldást a videó főszereplője.

Az egyik legérdekesebb rész a videóban, amikor Mara Gyöngyvér zsebkendőt vásárol, a papírzsebkendő pedig nem jöhetett szóba, mert a kihívás része volt az is, hogy nem használhat papírt. Némi kalandok árán aztán sikerült neki az öt napra egy-egy piros, mindennapi vászonzsebkendőt vásárolnia. Ami szép és jó, de mi a helyzet, ha az ember elkap egy jó kis náthát? Mara Gyöngyvér osztozott aggodalmamon, s leszögezte:

a hulladékmentesség, bár sok lemondással jár, azért nem jelenti azt, hogy le kellene mondjunk a civilizáció minden vívmányáról.

Fontos azonban, hogy tudatában legyünk azért annak, hogy a fogyasztók alakítják a piacot, példának okáért az, hogy számunkra a kávézóban kérés nélkül szívószállal hozzák ki még a vizet is, az is egy fogyasztói igény következménye. Ezt az „erőt” azonban lehet a másik irányba, a környezettudatosság előremozdítása érdekében is használni, mutatott rá a biológus.

Mara Gyöngyvér megerősítette: valóban óriási macera ez a hulladékmentesség, rengeteg külön odafigyelést, törődést igényel az otthoni hulladékkezeléstől a bevásárlás megtervezésén át a vendéglőben, kávézóban való rendelésekig. Nagyon összeszedett kell legyél, hogy erre képes legyél. És miért érné mindez meg? Egyáltalán van-e értelme? Lesz valami változás, ha én egyéni szinten, egy csomó áldozatot, lemondást bevállalva hulladékmentes leszek, míg a szomszéd vígan önti ki a zsák PET-palackot a folyópartra?

– fogalmazott Mara Gyöngyvér, kihangsúlyozva: önmagában az a tény, hogy az embereket ennyire érdekli ez a videó, annak bizonyítéka, hogy volna igény erre az életmódra, életfilozófiára, sokan érzik úgy, hogy felelősséggel tartoznak a környezetük és önmaguk iránt, sokan élnek környezettudatosan. „Mi vagyunk a fogyasztók, mi mozgatjuk a piacot. Láthatjuk azért azt is, hogy nem csak mi, hanem az uniós döntéshozók is észlelték ezeket a problémákat, s ennek jegyében hoznak jogszabályokat is. Úgy gondolom, hogy ez a két dolog együtt képes lesz változást előidézni” – summázott a biológus.