Felhőkarcolók szomszédságából a székely mezőre

Erőss Lajos mintegy húsz évvel ezelőtt gondolt egyet és nyakába vette a világot. Azt mondja, látni akarta mi van a Hargitán túl, elment és megnézte. Tanult, tapasztalt, családot alapított és másfél évvel ezelőtt hazatért. Nem, nem örökre. Az Erőss család egyelőre kétlaki életet él, bár mivel a gyerekek már itt járnak iskolába, ez kicsit korlátozza az utazási lehetőségeket. Ám mikor tehetik útra kelnek, hiszen nem számolták fel ausztráliai életüket. Mert Erőss Lajosék sydney-i belvárosi otthonukat cserélték le egyelőre csíkszeredaira. És ez még nem minden. Lajos öccse, Endre is hazafele kacsingat, merthogy ő is a tengerentúlon próbált szerencsét. Két kislányával és japán feleségével néhány hónapot tartózkodnak itthon, majd hazatérnek Tokióba. Ilyenkor az Erőss testvérek és családjaik együtt dolgoznak az ültetvényen. De térjünk vissza az eperre…

„Másfél évvel ezelőtt költöztünk haza. Több mint tíz évet Sydnyben éltünk a belvárosban, ha tehettük szedd magad akciók keretében kijárogattunk a városszéli kertekbe banánt, mandarint szedni. Szerettük és ezért gondoltuk, hogy itthon is csinálhatnánk valami ehhez hasonlót. Legyen kertünk és termesszünk benne valamit, ami szezonális. A föld adott volt, az eper pedig hiánycikk, s bár sokat hallottuk, hogy nem fog sikerülni, belevágtunk. Még mielőtt hozzáláttunk, tudtuk, hogy lesz rá kereslet, de nem gondoltuk, hogy ekkora. Az volt az elképzelés, hogy csinálunk egy kertet, ahol kezd beérni a termés július elejétől szeptemberig. Az eper hamarosan lecseng, következik az áfonya és majd végül a szeder” – meséli derűsen a borzsovai farmon Erőss Lajos, miközben magunk is megkóstolhatjuk a frissen szedett epret. Így került tehát közel másfél évvel ezelőtt a földbe mintegy tízezer tő eper. Első évben lenyesték az indákat, virágokat, hogy erősödjenek a tövek, az idén pedig már bőséges volt a termés. Mosolyogva jegyzi meg, hogy egyiküknek sincs semmiféle tapasztalata a növénytermesztésben. Érdekes is volt a fogadtatásuk,

nem sok szerencsét jósoltak neki, sok biztatást sem kaptak, volt aki lebeszélni akarta őket, talán a legkevésbé negatív megjegyzés volt az, amikor azt jósolták, bizony sok pálinkát fognak ők főzni a gyümölcsből.

„Készül is” – mutat nevetve egy kis hordóra. A fiatal világjárók szűk ötven áron termesztenek epret, három hektáron áfonyát és öt áron szedret. „A munka igazából nem megfeszített. Mikor szezon van, dolgozni kell. Ha nagy a leszedendő mennyiség, akkor van segítség a faluból. Volt olyan is hogy naponta 200-300 kilogramm epret szedtünk le. Van munka, de van időnk pihenni is. Számunkra az egészséges életmód is nagyon fontos, ennek van jövője, ezért indultunk el ezen az úton” – mesélik feleségével Veronikával.

Erőss Lajosnak és Veronikának két fiúgyermeke van, Dávid tíz éves, Dániel hat. Ők már tavaly Csíkszeredában jártak iskolába, óvodába. Mindannyian megszerették a város, környékét, az itt élőket, sikerült beilleszkedniük a székely mindennapokba. A cseh nemzetiségű Veronika azt mondja, hasonlítanak a csehek a magyarokhoz, ő szereti itt, megszokta, azzal sincs problémája, hogy bár Ausztráliában rendezvényszervezőként tevékenykedett, itt besegít a családi eperszedésbe.

– mondja tört magyarsággal.

„Szerettük volna, ha a gyerekek itthon szépen megtanulnak magyarul beszélni, megismerik az itthoni értékrendet és ez alapján nőjenek fel. Nem ragaszkodunk ahhoz, hogy valahol nagyon meg kell maradni. Mindenhol otthon vagyunk. Azt akarom, hogy a gyerekeimnek legyen gyökerük, hogy tudják, magyarok vagyunk, ez a kultúránk, nyelvünk és amit itthon megtanulunk, azzal lehet jönni-menni a nagyvilágban” – mondja Lajos.

Egyelőre kakukktojásként néznek rájuk a faluban. A cseh, a japán feleségek ismerkednek a helyiekkel, a kultúrával, a helyiek ismerkednek a külföldiekkel. Egymásra csodálkoznak. Itt minden olyan meseszerű. Ahogy esténként a gazdák viszik a tejet a csarnokba, ahogy művelik a földet. A borzsovai hajdani termelőszövetkezet udvarán beindult az élet, a csendesen legelésző tehenek mellett, melyeket a nagyszülők nevelgetnek, érik az eper, az áfonya, a szeder.