Ha interneten jön a tévé: a streamingszolgáltatókat teszteltük

Amiről nem tudjuk, hogy mi az, nem is hiányzik. Legelőször ezt tudom tanácsolni azoknak, akik még nem döntötték el teljesen, hogy haladjanak-e a korral, vagy megmaradjanak a jó öreg tévézésnél, esetleg kitartsanak az illegális és egyre inkább visszaszoruló, de amúgy is piszok kényelmetlen torrentezés mellett.

Na de miért mondom, hogy amíg nem tudjuk, nem hiányzik? S most nem arra értem, hogy annyira hülye volna valaki, hogy nem volna ismerős neki a streamingszolgáltatás fogalma, bár ha belegondolok, az sem túl nagy gáz még, ha valaki nem ismeri. Inkább az van a fejemben, hogy amíg nem használtuk mondjuk egy hónapon át – s nem hiába adnak harminc nap próbaidőszakot ezek a ravasz szolgáltatók bárkinek – addig nem is jövünk rá, hogy tulajdonképpen mi is hiányzott eddig az életünkből.

Megadott időre leülni, megnézni egy filmet? Tízpercenként megszakítva esetleg tíz perc reklámmal? Nem is érted, hogyan tudtad kibírni ezt, miután megszokod, hogy a film, a sorozat akkor kezdődik, amikor te akarod, akkor áll le egy vécényi szünetre, amikor megnyomod a gombot és így tovább.

Jó, persze tudom, egyes kábeltévés szolgáltatóknál is van már lehetőség arra, hogy leállítsd a műsort vagy felvedd, és később visszanézd. Ez azonban távolról sem ugyanaz.

A streamingszolgáltatóknál ugyanis nem a tévéműsorok, hanem konkrét tartalmak között válogatsz. De hogyan és milyen minőségben? Ezt nézzük meg most.

Előrebocsátom – és talán nem is mellékes tény –, hogy a Netflixet már jó néhány hónapja van szerencsém élvezni, míg a HBO GO-t néhány hete, miután többedszeri sikertelen próbálkozásomat követően, hogy megszabaduljak az egyre dráguló és egyre haszontalanabb kábeltévé-szolgáltatómtól, ezt is elérhetővé tették számomra (az egy külön mesét megér, hogy mi mindent kaphat az ember „ajándékba”, ha egyszer elhatározza magát, hogy kilép egy szerződésből). A Netflixet viszont saját elhatározásból fizettem elő, s azt kell mondjam, hogy nem bántam meg azóta sem.

Ép ésszel felfoghatatlan és átláthatatlan, hogy a saját név alatt legyártott és átvett/megvásárolt tartalom mekkora tárházából lehet válogatni ennél a szolgáltatónál. Most már több hónapja lapozom és lapozom, és még mindig az az érzésem, hogy a lehetséges merítésnek még mindig csak a felszínét kapargatom. Régi, de korszakalkotó sorozatoktól a legújabb Netflix-alkotásokig, drámáktól történelmen át a romatnikáig, háborús, sci-fi és fantasy – szinte nincs olyan műfaj vagy alkotás, ami ne lenne fent a Netflixen – leszámítva persze a pornót, erre a piacra nem akartak betörni, és őszintén megvallva, nincs is amiért.

Ami pedig a kezelői felületeket illeti, alig találni benne kivetnivalót. Kezdjük azzal, hogy belépéskor több profilt is létre lehet hozni és ki lehet választani, vagyis a család több tagja is hozhat létre magának ilyet. Szükség is van erre, mert a rendszer a felhasználó preferenciáiból tanul, és ezek figyelembevételével kínálja fel később a lehetőségeket. Létre lehet hozni külön gyerekprofilt is, ami csak a nekik való tartalmakat kínálja. Hibátlanul működik az az opció, hogy onnan lehet nézni a félbehagyott videókat, ahol hagytuk őket. A kereső intuitív, könnyen eligazodunk benne, többféle szemszögből, kategória szerint is kapunk ajánlatokat. Az egyes címeknél a képen, leíráson kívül százalékkal is megjelölik, hogy az adott tartalom mennyire van összhangban eddigi preferenciáimmal.

A kép és a hang minősége kifogástalan, a Netflix kihozza a 4K márkanévvel ismert Ultra HD tévékből a maximumot, a hang pedig tudja az 5.1-et, így az otthoni házimozinak is van értelme.

Persze UHD csak akkor van, ha a legdrágább, egy cent híján 12 eurós előfizetéssel rendelkezel, cserébe viszont akár négy képernyőn is élvezheted szimultán az összes pixelt, így egyetlen családba bőven elég az az egy előfizetés.

És mi a hátrány? Azért hátrányból is találunk: először is az ára, ami kissé borsos, bár ez persze relatív dolog, egy jobbacska internet-előfizetést kell tulajdonképpen megduplázni, hogy prémium Netflix-fogyasztók lehessünk. A legolcsóbb, 8 eurós változat sem sokkal kevesebb, ezért viszont csak egyetlen képernyőn, azaz eszközön lehet netflixezni, a kép minősége pedig még a HD-t sem éri el. Egy másik, és talán súlyosabb hátrány viszont az elérhető nyelvek kevés száma. Sajnos a Netflix nem nagyon gondol ránk, romániai magyar médiafogyasztókra, és a legtöbb tartalom az eredeti nyelv mellett román felirattal nézhető, elvétve akad néhány magyar feliratos film, és rendkívül kivételes esetben magyar szinkron is – ami lássuk be a rajzfilmek esetében tulajdonképpen kizáró ok.

Na de mi a helyzet a rivális HBO GO-nál? Ezért mondtam az elején, hogy nem mellékes, hogy először a Netflixxel próbálkoztam, s utána jött a jó régi „otthoni mozicsatorna” streamingváltozata, mert ez utóbbi eléggé hátrányosan tud kijönni ebből az összehasonlításból. Az az ember érzése, hogy az HBO-nál tényleg csak arra szánják ezt a szolgáltatást, amire a neve sugallja: ha az ember utazás közben is szeretné ezeket a produkciókat követni a laptopján. Erre mondjuk alkalmas is, de az okostévékre alapból feltelepített applikációtól többet várna az ember. Kezdjük azzal, hogy profilból csak egy normál és egy gyerek választható, így már korlátozva vannak a lehetőségeink. Az eltelt néhány hét alatt nem nagyon vettem észre, hogy a kiemelt ajánlatoknak lenne bármi közük a preferenciáimhoz, inkább azt mondanám, hogy a lineáris HBO-csatornák spotjai köszönnek vissza. A kiemelt ajánlatok alatt rögtön az a sáv következik, ahol a félbehagyott videóim vannak, ez a funkció azonban sokkal megbízhatatlanabb itt, mint a Netflixnél, néha működik, néha nem, olyankor „kézzel” kell tekergetni a filmet oda, ahonnan tovább néznénk.

A képminőséggel nincs különösebb baj, de az UHD azért ismeretlen számára, akárcsak az 5.1-es hang: kizárólag sztereót tudnak a hangsávok!

Ez azért elég bosszantó, pláne úgy, hogy néha még a laptopot is hozzákötik az emberek a házimozihoz vagy egy projektorhoz azért manapság. Az elérhető nyelveknél aztán még rosszabb a helyzet: kizárólag eredeti nyelv van és román felirat, oszt kész.

Előnye az HBO GO-nak, hogy azért az évek folyamán a Home Box Office elég szép számmal gyártott legendássá vált saját produkciókat, amiket jólesik az embernek visszanézni, a Netfllix hozzájuk képest még gyerekcipőben jár. Azonban ezzel együtt is az az érzése az embernek, hogy nem olyan széles a tartalmi kínálat, mint az újabb riválisnál, hamar a lista végére ér. Az a kevesebb, ami van náluk, viszont minőségi, és csak az HBO-nál nézhetők a viszonylag friss, tavalyi-tavalyelőtti mozis „blockbusterek”, ami a főcsatorna vasárnap esti bemutatói szoktak lenni. További előny, hogy jóval olcsóbb: mindössze 3 euróért a miénk, de van, mint ahogy már kiderült, hogy az szinte az ember után dobják egyes kábeltévé-szolgáltatók.

Szóval ahogy szokott lenni, előnyök és hátrányok mindkét oldalon, az ember csak győzzön választani. Mert amúgy valószínűleg két vagy három emberélet is kevés lehet ahhoz, hogy mindezt a rengeteg mozgóképes tartalmat képesek legyünk végignézni. És azért közben élni is kéne egy kicsit.