Hangulatos lubickolás borsmentaillatú szaunával: a maroshévízi wellnesst teszteltük

Évekkel ezelőtt többször fürödtem a fenyőerdő között levő maroshévízi Bánffy strandon, amely többször gazdát cserélt, de nyaranta még most is működik. Télen is voltunk Maroshévízen szilveszterezni, szánkózni, s mindig emlegettük, hogy de jó lenne egy fedett medence is, ahol a több órás hidegben eltöltött időszak után meglehet mártózni a meleg termálvízben. Nem meleg, hanem melegített, mondanák a hozzáértők, hiszen valamivel több mint húsz fokos a földből nyert víz, melegítésre van szükség, hogy valóban kellemesen hőmérsékletű legyen.

S bár nem igazi télen, hanem november elején voltunk Maroshévízen, s a térdig érő hó helyett a napsütésben sétálhattunk, a kinti hőmérséklet nem haladta meg a tíz Celsius-fokot, így termálfürdőzésre alkalmasnak kiáltottuk ki a péntek délelőttöt. S csak úgy halkan mondom, hogy a szombat délutánt is.

A városháza nagyon jó helyszínt választott a wellnessnek, hiszen közvetlenül a Bánffy strand előtt van, s alig két kilométernyire a sípályától, éppen az arra vezető út szomszédságában. Az üvegépület előtt nem túl tágas parkoló fogadja a vendégeket, ottlétünkkor egyik nap sem volt túlzsúfolt, igaz, már és még nem volt turistaszezon. Az előtér elég kicsi, épp arra alkalmas, hogy maximum 6-7 személy belépjen, és jegyet váltson. Egy, a kórházihoz hasonló, papucsnak nevezett kék műanyag zacskót kellett a lábunkra húzzunk, s azzal léphettünk be az öltözőkbe (második nap ezek a kék kis zacskók sehol nem voltak. Gondolom tisztasági okokból, s hogy az esetleges sárt, latyakot ne hordjuk be a öltözőbe, s onnan a fürdőbe.

Az árlista szerint négy órás fürdőzésért egy felnőtt 21 lejt, egy gyermek 11 lejt kell fizessen.

De egyik nap sem írták fel, hogy mikor lépünk be és ki, így arra következtettünk, hogy a négy órás időszak inkább formából van feltüntetve. Beléptető órát sem adtak, így tulajdonképpen lehetetlen ellenőrizni, hogy ki mennyi időt marad bent.

A férfiak és legények az emeletre mentek, számukra ott van öltöző és zuhanyozó, mellékhelyiségek kialakítva, s szintén az emeleten van egy tágasabb fitneszterem is, ahol különböző edzéseket is tartanak. Legalábbis a belépésnél feltüntetett tájékoztatás szerint.

A női öltöző kicsi. Két darab, ajtóval zárható kabin van, akik ide nem férnek be, a kis szekrények köré helyezett padokat használhatják. Több helyen, itthon és Magyarországon is van hasonló megoldás, de általában több fülkét biztosítanak azoknak, akik esetleg szégyenlősek, vagy egyszerűen csak nem szeretnének az édesanyjával érkező ötéves kislegény szeme láttára öltözni-vetkőzni.

A fürdőbe lépés előtt zuhanyozni kötelező, ezt meg lehet tenni bent is, a szaunák mellett. A wellness belseje meglepően tágas. Van egy óriási, menedékesen mélyülő nagymedence, amelyben a víz hőmérséklete igen kellemes, 28 Celsius-fokos. Úszni épp lehet még benne, lubickolni kitűnő. A bejárathoz közelebb levő részen kisebb a víz, 1,25 méter, legtöbben itt lubickolnak, labdáznak, beszélgetnek. Ugrani nem szabad, erre hol a partról, hol a vízből figyelő vízimentő figyelmeztet. (Arra most nem térek ki, hogy hogyan úszott a vízimentő, mert ottlétünk alatt hála Istennek csak figyelnie kellett, s nem mentenie is.) Akik kisebb gyerekekkel érkeztek, azok is a medence kevésbé mély felén lubickoltak. Egész kicsi babákkal nem érdemes bejönni, hiszen nincs kicsi pancsoló, ahol biztonságban eljátszhatnának a legapróbbak.

A nagymedence túlsó felén, ahol csaknem két méteres, pontosabban 1,95 méteres a vízmélység, inkább azok fürdenek, akik jó úszók, és ezt gyakorolni is akarják.

A medence olyan tágas, hogy keresztben is nyugodtan lehet úszni, pár hossz után akár el is fáradni.

Sötétedéskor először csak a medencét világítják be, s csak később kapcsolják fel a fenti lámpákat, így igazi hangulatvilágítás van az egész nagy térben, olvasásra nem, de lazulásra, pihenésre kitűnő. A falakat hangulatos régi méretes fényképek díszítik, kicsit betekintést nyújtva a fürdőváros történelmébe is.

A nagymedence két felén és egyik végén vannak nyugágyak, közöttük kis asztalok is. A nagymedence mellett van egy pezsgőfürdő, aminek vize jóval 30 fok feletti, s gyakran pezseg. Nem túl erősen, így inkább a víz hőmérséklete miatt váltják gyakran egymást benne a vendégek. Büfé nincs, csak egy víz- és a kekszautomata, ez utóbbiból csipszet, sósrudat, kétszersült kenyérfalatokat lehet vásárolni. Az árak nem elszálltak, egy fél literes vízért 2,5 lejt kell fizetni, a szénsavas üdítőkért 5 lejt, s az édes és sós falatokat tartalmazó automatában is 5 lejért vagy annál kevesebbért lehet vásárolni. Lehet pizzát rendelni a wellnessbe, s azt bent elfogyasztani. Erre ottlétünk alatt példát nem láttunk, de korábban ott járt ismerőseinktől tudjuk.

Egy külön folyosón lehet megközelíteni a zuhanyozót, ami nincs tökéletesen kialakítva, így ha épp valaki az első nyitott fülkét használja, lespriccolja a belépőt. A sókamrába csak szárazon lehet bemenni, így aki ki szeretnénk ezt próbálni, legjobb, ha fürdés előtt teszi. A gőzszauna tágas és meleg, hiányzik belőle a hidegvizes csap, amelynél hűsítheti magát a vendég. A száraz szauna nem túl tágas, de tiszta, és a meleget biztosító berendezés felett egy cserép lóg, amelyből időnként borsmenta illatú víz csepeg. Nekem kimondottan tetszett ez. Az már kevésbé, hogy

figyelni kell, hogy mikor nem zsúfolt a szauna,

másként csak olyan helyet kapsz, hogy kezedhez, lábadhoz súrlódik valaki, vagy akár rád csepeg a kakasülőn izzadó „szomszéd” verejtéke.

A wellnesshez egy kisebb, kinti medence is tartozik, de azt csak nyáron lehet használni. Jó tudni, hogy hétfőn 14–21 óra között, keddtől-péntekig 11–21 óra között, szombaton és vasárnap pedig 10–21 óra között tart nyitva.

Minden felirat egynyelvű: román.

Alapvetően pozitív benyomást keltett bennünk a maroshévízi Bánffy Wellness Központ, ár-minőség arányban mindenképp kitűnő szolgáltatásokat biztosít, s a négy órás benntartózkodás, amelyet mindkét esetben be tudunk tartani kéretlenül is, elég volt ahhoz, hogy ússzunk, lubickoljunk, beszélgessünk és légzőutainkat, pórusainkat „kitakarítsuk”. Máskor is bevállaljuk.