A klasszikus DJ szerep már kevés. Agytágító lemezlovasokról egy lemezlovastól

A DJ, azaz disc jockey, magyarul lemezlovas már az 1930-as évektől létező fogalom, amely mint sok minden más, Amerikából indult. Akkoriban kizárólag azt a személyt jelentette, aki rádióműsorokban lejátszotta a kor népszerű dalait, illetve bemutatta az újdonságnak számító zeneszámokat a közönségnek. Az elnevezés a hanglemez angol neve: disc (korong), illetve a jockey (zsoké) szavakból állt össze. Az ezt követő néhány évtizedben a lemezlovasok feladata kimerült a konferálásban, valamint a lejátszott zenék sorrendjének kiválasztásában, legyen szó rádiós műsorról vagy élő „zenélésről”.

A keveréshez, hétköznapibb nyelven „mixeléshez” szükséges technika – azaz a modernebb lemezlejátszó – csak a későbbiekben, az 1970-es évek környékén jelent meg. Tulajdonképpen ekkortól nyerte el a DJ, mint fogalom a ma is helytálló jelentését, vagyis, hogy a lemezlovas nemcsak rakja a zeneszámokat egymás után, hanem össze is keveri őket, ha úgy tetszik, mixeli azokat. Akkortájt a DJ-knek jelentős ízlésformáló szerepük is volt, hiszen az emberek szinte csak az ő munkásságuk révén hallhattak néhány új zenét vagy feldolgozást. Kijelenthető tehát, hogy

egy-egy lemezlovas zenei ízlésvilága egész közösségekre volt hatással.

Ahhoz, hogy valaki abban az időben lemezlovas legyen komoly befektetett munkát és pénzt igényelt: a lemezek ára ugyanis igencsak borsos volt, nem lehetett az internetről letölteni a kívánt dalokat, és a keveréshez szükséges technika előteremtése sem volt olcsó mulatság. Emellett a szakma csínját-bínját csak tapasztalt lemezlovasoktól lehetett eltanulni: jó kapcsolatok, idő és rengeteg befektetett energia kellett ahhoz, hogy valaki DJ lehessen. Épp ezért komoly kultusza volt a szakmának, kevesen kerülhettek be az „elit” körökbe.

Ez a korszak is – mint sok minden más – az internet elterjedésével ért véget, amikor is kezdtek megszűnni a technológia korlátok, azaz sok zene nagyon könnyen beszerezhetővé vált, ugyanakkor a szakmához szükséges technika is sokkal hozzáférhetőbb lett. Noha a 2000-es évek derekán még privilégiumnak számított lemezlovasnak lenni, nem sokkal később tömegjelenséggé vált a szakma. Ekkoriban az úgynevezett laptop DJ-zés még nem volt elterjedve, a lemezlovasok többsége azonban már nem bakelit lemezről, hanem CD-ről zenélt, a zenei állomány beszerzése azonban még mindig tőke és energiaigényes volt.

A szakma úgynevezett „felhígulása” a 2008-2010-es évektől érhető tetten: ekkortájt már sem a zenék beszerzése, sem a technika előteremtése nem okozott különösebb gondot a legtöbbeknek, így egyre több „DJ-palánta” lépett be a piacra. A közösségi média elterjedése is jelentős szerepet játszott ebben, ugyanis már elég volt egy laptop, egy lemezlovas-program és egy Facebook-oldal, és máris DJ-nek nevezhette magát akárki. Ehhez pedig sok esetben társultak fellépések is, hiszen sok klubtulajdonos próbált spórolni a lemezlovason, így szívesen adtak lehetőséget kezdőknek is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem születtek így ígéretes tehetségek. A folyamat következménye inkább úgy fogalmazható meg, hogy

DJ-nek lenni már nem jelentett privilégiumot,

hiszen viszonylag kevés befektetett munkával válhatott azzá valaki. Épp ezért esett a szakma presztízse.

Noha két zene összemixelése nem egy bonyolult feladat, illetve a dalok beszerzése is tulajdonképpen néhány kattintással megoldható (a zenei licencek és a velük kapcsolatos bonyodalmak nem képezik témáját e cikknek), inkább pszichológia oldalról megközelítve nehéz kitanulni a szakmát. A jó lemezlovas feladata ugyanis nem merül ki az előbb említettetekben, sokkal inkább abban nyilvánul meg, hogy mennyire tud ráérezni a közönsége hangulatára, mennyire tudja „mozgatni” őket, akár 6-7 órán keresztül is. Ehhez pedig nem elég otthon felkészülni, tapasztalat és improvizáció szükséges hozzá.

Manapság viszont a lemezlovasság sokkal többről szól mint két zene összekeveréséről vagy épp a táncparketten lévő közönség kezeléséről. Mivel nagyon sokan vannak a piacon, így a kezdők és haladók közül is leginkább csak azok érhetnek el sikereket, akinek vagy jó kapcsolataik vannak, vagy jól hirdetik magukat a közösségi felületeken, vagy ezeket ötvözik nagyon ügyesen.

Napjainkban egy hétköznapi DJ a zenék összemixelése mellett jó, ha ért a képszerkesztéshez, esetenként videóvágáshoz- vagy készítéshez, ezek mellett pedig akár a PR- és marketing tevékenységekhez is.

A DJ a performanszáról készült kép-, hang- és videóanyagokkal, illetve egy saját, rá jellemző imázzsal tudja legjobban eladni magát a közösségi média felületein. Ez rendkívül fontos, hiszen annyira előtérbe került a brand, hogy gyakorlatilag a lájkok száma, az adott előadó imázsa határozza meg azt, hogy hova hívják fellépni és mennyiért. Noha továbbra is fontos, jócskán háttérbe szorult a zenei és technikai felkészültség a kialakított imázzsal szemben. Ahhoz, hogy valaki feljebb lépjen a ranglétrán, a klasszikus DJ-szerep már kevés.

Egy másik szint amikor már saját zenékkel vagy feldolgozásokkal is rendelkezik egy adott DJ, de őt már inkább hívhatjuk producernek, aki lemezlovas is egyben. Manapság szinte csak azok a lemezlovasok érhetik el a sztár státuszt, akik producerkednek is egyben, joggal kijelenthető tehát, hogy már ez is része a szakmának.