Hogyan lesz valakiből „vasember”? Csergedi István útja a világbajnoki címig

A beszélgetésünkre is kerékpárral érkezik, természetesen profi, könnyű, minden felszereltséggel rendelkező bicikli az, amely méltó „társa” lehet egy sportszerető embernek, aki nincs még két hete, hogy világbajnoki címet szerzett crossduatlonban a 40–44 évesek közt. S bár ez azt jelenti, hogy futásban és kerékpározásban győzte le ellenfeleit, azért neki egyértelműen a biciklizés az erőssége, nem hiába kezdte a komoly versenyzéseket hegyikerékpárosként.

A marosvásárhelyi Somostetőn találkozunk, ott, ahol a multisport világbajnokság még zajlott két héttel ezelőtt.

Itu megmutatja, hol volt az egyik legnagyobb emelkedő, amely „gondot okozott” a kerékpározóknak, és hol szaladt el az a sok ezer sportoló, aki versenyezni érkezett Marosvásárhelyre. Elmeséli, hogy pár hete országos bajnokként még vígan futott a célba, mert hét perccel volt lemaradva mögötte az ezüstérmes,

a világbajnokságon azonban tizedmásodpercek alatt múlt, hogy ki került dobogóra és annak melyik fokára.

„Számomra ennél jobban nem sikerülhetett volna. Nagyon nehéz volt, kellett hozzá egy kis szerencse is, de ez volt a cél. A verseny előtt, amikor megkérdezték, milyen eredményre számítok, mondtam, hogy győzni jöttem. És hazai pályán, hazai nézők előtt, család előtt, barátok előtt győzni, ez egy nagyon hatalmas élmény volt” – mondja Itu, aki a világbajnoki címért 7,5 kilométert kellett előbb terepen szaladjon, utána egy 23 kilométeres hegyikerékpár-szakasz következett, majd még egy három és fél kilométeres szaladás aszfalton.

Itu tudta, hogy erőssége a hegyikerékpár, az első szaladás után két és fél perces hátrányban is volt a francia meg az angol versenyzővel szemben, a biciklis táv végére ő volt már előnyben, s végül 14 másodperccel ért hamarabb célba, mint a második. A szaladásra le is kellett adjon jó három kilót, mert minden kiló számít ott, még az sem mindegy, hogy a 42 éves sportember éppen 62 vagy 65 kiló.

Negyven év fölött pláne nem mindegy, hogy mennyire terheli le az ember az ízületeit

– mondja Itu.

Triatlonozni amúgy 2017-ben kezdett Csergedi István, azelőtt hegyikerékpárban nyert meg mindent, amit lehetett. S bár sosem volt hivatásos sportoló, mindig is sportolt, és mindig is versenyzett valamit. Nem járt sportiskolába, mégis már első osztályos korában megnyerte az első bicikliversenyét, 16-17 évesen szaladó és downhill-versenyeken bizonyított, miközben matek-fizikát végzett a Bolyaiban, s később a főiskolán autómérnöknek tanult. Amikor megkérdezem, most mivel foglalkozik, István azt válaszolja, hogy a lánya az iskolában erre a kérdésre azt válaszolta, hogy apa nagyon szeret bringázni és bringákat szerelni. Vagyis Itu bicikliket szerel, forgalmaz, télen pedig a sílécekkel csinálja ugyanezt. „Kinek milyen bicikli kell, én értek hozzá, és tudok segíteni mindenkinek. Télen pedig versenysíléc, túrasíléc, meg minden, ami kellhet hozzá.”

Nem keresi az összefüggést, de Itu 2013-tól kezdett komolyabban biciklizni, hegyikerékpározni, éppen akkor, amikor Hanna lánya megszületett. Rögtön jöttek is az eredmények – meséli –, hozzáteszi, ez pedig azt bizonyítja, hogy bár van kitartása is, talentumot is kapott hozzá. Azt mondja, ami másnak nehezebben megy a sport terén, neki általában rögtön – mindez annak ellenére, hogy nem sportoló családban nőtt fel, mégis van érzéke hozzá. 37 évesen élete első triatlonversenyét is megnyerte. Továbbmenve állítja, hogy ami másnak is megy, az már őt nem is igazán érdekli, nem számít igazi kihívásnak számára. Szüksége van az adrenalinra, a versenyzésre, de még a győzelemre is.

– vallja be Itu, akiről kiderül közben az is, hogy nem ez volt az első világbajnoki címe, öt évvel ezelőtt téli triatlonban is sikerült nyerni a korosztályában.

Legnagyobb eredményének mégis az Ironman versenyt tartja, amelynek azért fogott neki annak idején, mert valaki azt mondta, úgysem tudja megcsinálni, mert nem tud helyesen úszni. „Én mondtam, hogy ha akarom, akkor azt is meg tudom csinálni. És végül megcsináltam 10 óra 22 perc alatt. Ausztriában hatodik lettem a korcsoportban” – meséli.

Az ironman-táv pedig igazán nagy kihívás, nem hiába kapta a vasember nevet: négy kilométer nyíltvízi úszás után jön 180 kilométer bringázás aszfalton, és ezek után még a 42 kilométeres maratoni futás.

Erre jó fél évet készült Csergedi István, hozzáértőkkel edzett, és meg tudta csinálni. Felemlegeti, hogy kemény tíz óra volt az, közben nem ehetett rendes kaját, csak valami géleket, meg energiaitalt és kólát ivott, nyolc óra után már a víz sem ment le a gyomrába, a verseny után pedig egy hétig leginkább csak „lebegett”. A mostani világbajnokságra is megvolt az edzésterve, de „ebben a korban már okosan kell csinálni” – állítja, semmiképp sem szabad minden nap edzeni, mert fontos a regenerálódás. Versenyeken bele kell adni mindent, de edzéseken csak 60-70 százalékot – mondja.

Amikor arról kérdezem, hogy mi lesz az új kihívás az életében, bevallja, két éve nekifogott terepmotorozni, olyan helyeken megy fel a hegyre, ahol el sem tudja képzelni az ember. „Négy-öt óra motorozás kitesz egy olyan fél ironmant” – kacagja el. Emellett azonban legtöbb idejét a gyerekeivel és feleségével tölti. Természetesen négyesben is lehet őket kerekezni látni, s Itu a gyerekeit is igyekszik sportéletre nevelni.

– mondja. Az első osztályos Hanna és a nagycsoportos Istvánka is hároméves korától sízik, mindketten úsznak, Hanna táncol is, s már gyerekeknek szóló triatlonversenyen is vettek részt. István úgy gondolja, ebben a korban még nem az eredmények a fontosak, nem is szabad egyeseket „kiemelni” a többiek közül, inkább az a fontos, hogy megszerettessék a sportot a gyerekekkel. Ezért ő kifejezetten örül, ha egy-egy sporteseményen minden gyereket díjaznak valamivel, s így motiválják a részvételre.

Arra a kérdésre, hogy mit ad számára ez az életforma, Itu elsőként az egészséget jegyzi meg, s hozzáteszi, hogy örül annak, hogy ha jó példát tud adni egészséges életmódból a gyerekeinek, a barátainak. S bár úgy tűnik, mintha mostanában egyre többen pattannának kerékpárra, egyre többeknek lenne a futás az élete része, a 42 éves sportember megjegyzi, hogy Romániának még így is csak 7-8 százaléka sportol, amivel azért egyáltalán nem dicsekedhetünk. István gyerekei mindenesetre büszkék az apukájukra, arra is, hogy sokat jár két keréken, s arra is, hogy hazahoz időnként egy-egy érmet.