Hol vannak a Novákok, a Sáskák?

Az örmény betelepedés Gyergyóremetére az 1820-as évekre tehető, mondja Laczkó-Szentmiklósi Endre történelemtanár, múltkutató, aki az elszármazottakkal is tartja a kapcsolatot, a temetőkertben is számon tartja a hozzátartozó nélkül maradt örmények sírköveit. Most is szívesen segíti a kezdeményezést, az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége által szervezett tábort, melynek keretében tizenhat fiatal, örmények és székelyek, köztük remeteiek is, felmérik az örmény sírokat.

„Azt a hagyományt követjük, amelyet öt évvel ezelőtt elkezdtünk Csíkszépvízen: feltérképezzük azokat a temetőket, ahol örmények nyugszanak. Azért is kell ezt megtenni, mert legtöbb helyen, mely alól Remete kivétel, az örmény sírokat senki sem gondozza.

– fogalmazott a táborszervező szövetség elnöke, Puskás Attila.

Kiemelte, lényeges, hogy remetei gyerekek is jelen vannak a táborban, mert itt megismerhetik annak igaz történetét, hogy mit adtak hozzá az örmények Remete fejlődéséhez. A táborszervezők azt remélik, akárcsak a gyergyószentmiklósi örmény temető esetén, itt is sor kerülhet egy mindenki számára elérhető adatbázis létrehozására, ahol a hozzátartozók rákereshetnek felmenőik sírhelyére, és annak fényképét is láthatják.

Az egyhetes, vasárnap végződő tábor napi programjáról Kulcsár László elmondta, a délelőttök képezik a munkaidőt, csoportokban dolgozik a 16 résztvevő. Van, aki a sírkő letisztítását végzi, van, aki fotózza, illetve böngészi feliratát. A helymeghatározáshoz a kezdő koordináták felvételét a remetei önkormányzat térképésze segítette, a többi a mérőszalagosok feladata.

Két Mélik, egy Puskás és egy Szekula-kripta található a remetei temetőben, a betelepedett örmények inkább így temetkeztek, de van a sírok között is örmény névvel ellátott kőkereszt. Az egyik parcellát mérik és térképezik fel a fiatalok, rácsodálkozva és rákérdezve a múlt egy-egy rejtélyére.

Hol vannak a Sáskák, hol vannak a Novákok? – tette fel a nagy kérdést a marosvásárhelyi Holbach István Károly. A fiatalember szívvel-lélekkel kutatja az örménységet, az Erdélyi Tudományos Diákkonferencián is díjazták munkáját.

A lendületet Puskás Attila adta számára, első találkozáskor neve hallatán rákérdezve: zsidó-e. Nem zsidó, vágta rá, és hozta a családfát, bizonyítandó örmény származását.

Bár jogi pályára készül, ha mégis történész lenne belőle, nációjának életét kívánja kutatni. Biztos örménységében, kacagja el magát, és erre az is bizonyíték, hogy jó érzéke van a pénzhez, szeret mulatni, a nősülést későre halasztja, és azt tartja, a korán kelés paraszt szokás. A vicc komolyra vált, mert tovább is az foglalkoztatja, ha Remetén van Sáska és Novák ház, miért hiányzik e két család a temetőből. Nem telik el úgy a tábor, hogy kétszeres válasz ne érkezne kérdésére.

Történelemóra-tartásra kértük Laczkó-Szentmiklósi Endrét, aki Holbach István kérdésére is választ adott. Mint mondta, Remete polgári fejlődéséhez tagadhatatlanul hozzájárultak az örmények. Számos történet maradt fenn, így például arról a Mélik Istvánról, aki a vasútépítéskor nem fogadta el a magyar állam által felkínált kártérítést azért, mert birtokán áthaladtak a sínek.

Tán egyedüli volt Gyergyó térségében, aki visszautasította a pénzt, mondván, annál fontosabb, hogy legyen vasútja a székelységnek.

Pedig nem lehetett csekély az összeg, hisz például a maroshévízi Urmánczyak ebből építették a kastélyukat. Tagadhatatlan az is, hogy a szarvasmarha-kereskedő örmények hoztak a Simmental-völgyből fajteheneket, és a napi 7000 liter tej is indokolta a tejporgyár létrehozását 1952-ben. Továbbá akkoriban, amikor az erdők benyúltak szinte a Marosig, a tutajozás körül is Mélik és társa serénykedett, de volt Remetén neves műbútorasztalos is, az amatőr színjátszás és az olvasókör lelkes támogatója, Novák Gyula. Gyermeke halála után a jó kezű mesterember depresszióba esett, majd amikor az 1913-as árvíz a műhelyét elvitte, elköltözött Remetéről.

A Kabdebók, ahogy Remetén nevezik, a Kápárok remek vendéglősök, tekepályát-működtetők, illetve mészárosok voltak a községben. Kápárékhoz kötődik az impériumváltási történet. A magyar nyelvet akarták kiirtani az iskolákból, sorra buktatva román nyelvből a helyi tanerőket.

Ekkor a Kápár-család saját pénzéből fizette a magyar tanítókat, a Kápár-feleség is díjmentesen tanított.

A Zakariások nagyon sok tisztviselőt adtak a térségnek – sorolja a múlt tudnivalóit Laczkó-Szentmiklósi Endre, jelezve: a Málnásiakról is kár lenne megfeledkezni. Egyik családtagjuk, Béla egy éjszaka kártyázta el a házát. A ditrói Sáska István váltotta ki. Ma is álló, központi impozáns épület ez, a Sáska-ház nevet viseli. Hát így hiányzik Novák és Sáska a remetei temetőből – adódott a felismerés.

Egy nap telt el csupán, amikor a gyergyószentmiklósi örmény plébános, Gál Hunor javaslatára Ditróba is átlátogattak a remetei táborozók. Kint a dombtetőn, a régi temetőben aztán elhangzott a felkiáltás: megkerültek a Sáskák!