India székely szemmel

„Indiában mindig ünnepelnek, bárminek örvendenek, mindig történik valami, és sosincs megállás semmilyen téren” – összegezte élményeit a székelyudvarhelyi Kertész Levente, aki nemrég tért haza a dél-ázsiai országból. Mint mondta, immár másodjára látogatott el Indiába egy dániai cég megbízásából, ám felesége Boróka kérésére ezúttal egy háromhetes felfedezőúttal is összekötötték a munkát. Útjuk során egyebek mellett Mumbaiba, Punéba és Dardzsilingbe is ellátogattak, ahol lenyűgöző templomokat és más épületeket láthattak, ugyanakkor

a mélyszegénységet is megismerték, közvetlenül a fényűző helyek szomszédságában.

Nincs átmenet, egymás mellett építették házaikat a gazdagok és a szegények. Az is a furcsaságok közé tartozik, hogy sok helyen gumicsövekkel oldották meg a vízvezetést, máshova egyenesen tartálykocsik szállítják a vizet. Rengeteg szemetet is láttak az utcákon, ám elbeszélésük szerint ezzel igyekeztek nem foglalkozni és csak a széppel törődni.

Az első érdekesség, ami a házaspárnak feltűnt Indiában, hogy nagyon jól megférnek egymás mellett a különböző kultúrák és vallások, az emberek tiszteletben tartják egymás hitét, meglátását, csak a kasztok között nincs átjárás. Többségükben hinduk laknak az országban, de lényegesen nagy a buddhista, muzulmán, szikh és keresztény közösség is, amelyek békében élnek egymás mellett.

– magyarázta Levente.

A különleges országban háromkerekű motorbiciklivel, úgynevezett tuktukkal lehet legegyszerűbben közlekedni, amely „annyi személyes, ahányan csak elférnek rajta” – fogalmazott Levente, hozzátéve, hogy a riksák, a robogók és a motorbiciklik is népszerűek. Európai szemmel a közlekedés nagyon kaotikusnak tűnhet, ugyanis sávok nem léteznek az úton, mindenki egy nagy tömegként, lassan, dudaszóval kommunikálva halad előre. A gyalogosok kedvéért sem állnak meg,

az úttesten csak a mozgó autókat kerülgetve lehet átjutni.

„Bármit meg lehet enni, akár az utcai árusok kínálatából is, ami sütve vagy főzve van, de csak palackozott vizet ajánlott inni. Mindent kerülni kell, aminek ellenőrizetlen helyről származó vízhez van köze, így a mosott zöldségeket, gyümölcsöket, de a jégkockákat is, különben jó eséllyel veszélyes fertőzéseket kaphatunk el” – tanácsolta Levente. Boróka rámutatott,

fogat is csak palackozott vízzel mostak, annak ellenére, hogy több oltást beadattak a kirándulás előtt,

illetve néhányat hazatérésük után is kapnak. A helyi konyháról elmondták, hogy még nekünk székelyeknek is igazán fűszeresnek, illetve csípősnek számítanak az ételek, főleg az ország északi részében. Rendszerint minden étel mellé palacsintaszerű kenyér, rizs és különböző szószok járnak. Ami érdekes, hogy csak az éttermekben kapni alkoholos italokat, ugyanis ezek árusítása magas adókhoz kötött, amit az üzlettulajdonosok nem vállalnak.

Annak ellenére, hogy már az alapszintű oktatásért is fizetni kell, roppant fontos az indiaiaknak, hogy taníttassák gyerekeiket, hiszen az megélhetésük záloga – magyarázta a házaspár. A helyiek nagyon büszkék arra, hogy dolgozhatnak, munkájukat pedig alázattal végzik, folyton bizonyítani akarnak. Egyébként az ország vezetősége is arra törekszik, hogy mindenkinek legyen munkája, éppen ezért rengeteg értelmetlennek tűnő állás létezik. Például van, aki azért kap pénzt, mert kinyitja az ajtót másoknak.

– magyarázta Levente. Az egészségügyi ellátás is pénzbe kerül, ezért sokan gyógynövényeket használnak, illetve népi gyógymódokat alkalmaznak betegség esetén. A különböző füveket az utcai árusoknál is be lehet szerezni.

Levente és Boróka egyik legfontosabb úti célja Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi sírjának meglátogatása volt,

amelyre sok kérdezősködés után találtak rá egy régi brit temetőben. A székely nyelvtudósról nem sokat tudtak a helybéliek, annak ellenére, hogy a közelben utca is viseli a nevét. Végül a szerencsének köszönhetően találkoztak a sír gondnokával, akitől megtudták, hogy időnként járnak ott magyar látogatók, akik zászlókat és különböző emléktárgyakat hagynak hátra, illetve bejegyzéseket írnak a vendégkönyvbe.