Intimitásban az illatokkal: Biró Andrea

Pályaválasztási tanácsadáson nem gyakran hallani, hogy valaki parfümőr akar lenni. Az üvegcsébe zárt illatok ott vannak a drogériák polcain, de valahogy nem jut eszünkbe, hogy azokat kik keverik, hogyan hozzák létre, miből állnak. Nem úgy volt azonban ezzel a 28 éves Bíró Andrea, akit bizony kiskorától igencsak érdekeltek a szakma rejtelmei.

„Nekem mindig is fontosak voltak az illatok. Fontos volt az otthonom illata. Tudtam, mikor jön a tél, a tavasz, csupán annak az illatából. Gyerekkoromban több városban éltem, tudtam, melyik városhoz milyen illat kötődik. Csak a szagokról meg tudtam állapítani, hogy most Csíkszeredában vagyunk, Maroshévízen vagy éppen Gyergyóban. Kötődnek a szagláshoz az élményeim is, emlékszem az osztálytársaim illatára, emlékszem, hogy az iskolában sírtam, ölbe vettek, és annak az illata megmaradt a fejemben” – mesél a szagokkal való különleges kapcsolatáról Andrea, aki egy idő után meg is fogalmazta magának, hogy ő ezt szeretné csinálni, parfümöket szeretne létrehozni.

A megfogalmazott álom azonban igencsak lehetetlennek tűnt. Egyrészt orvoscsaládja azt szerette volna, ha valamilyen „rendes szakmája” lesz, így végzett Marosvásárhelyen gyógyszerészetit Andrea. Bár az egyetemi évek alatt sem tett le az álmáról, mindenkinek mondogatta is, hogy ő mit szeretne csinálni, de nagyon nehezen tudott információt szerezni, azt sem tudta, merre kellene elindulnia, hogy a szakma közelébe férkőzzön. Aztán a magyarországi parfümőrrel, Minya Viktóriával látott egyszer egy interjút, s írt neki. Ő igazította útba aztán Andreát.

Bár workshopokat, kurzusokat sok helyen találhatunk a világban, hivatalos parfümőr iskolák csak pár helyen működnek Franciaországban, közülük is kiemelkedő a parfümgyártás szívében, Grasse-ban található intézmény. „Ebben a városban családok vezetik a parfümipart, gyerekek veszik át a szüleiktől a szakmát. Itt vannak a legnagyobb levendula, májusi rózsa, jázmin, narancsvirág és mimóza virágmezők” – magyarázza Andrea. A nagy márkák, mint a Chanel saját rózsa- és jázminültetvényekkel rendelkeznek Grasse-ban.

Andrea sok-sok próbálkozás után tudott bekerülni az ISIPCA Versailles-i parfümiskolába, majd párizsi parfümiskolában tanult, később a Grasse-i iskolában is végzett online kurzusokat. „Amikor elmentem a parfümiskolába, akkor is nehéz volt megtudni, hogyan juthatok be. Belterjes közösség, nagyon zárt. De amikor bejutsz, akkor te vagy a legjobb, mindennap sulykolják is beléd, hogy milyen kivételes vagy, hogy ott lehetsz” – mondja Andrea, akit aztán gyorsan megszerettek a franciák: tökéletesen beszéli a nyelvet, de a francia stílusa miatt is gyorsan beilleszkedett. Azt mondja, szerencséje volt itthoni franciatanárával, aki nem csak a nyelvet, de a francia kultúrát is megtanította neki.

A parfümiskolákban előbb a jogi részt tanulta, majd azt is, hogyan lehet elkészíteni egy parfümöt, mit csinál egy parfümőr.

A parfümházak alfája az „Orr”, avagy parfümőr. Egy parfümgyártó „Orr” alapvetően semmi mást nem csinál, mint új illatkompozíciókat alkot meg.

A világban létezik több ezer aroma-alapanyag, amelyeket korlátlan kombinációban össze lehet rakni, ráadásul bármilyen arányt lehet alkalmazni. Ezeket az arányokat szabja meg a parfümőr. De ez persze nem olyan egyszerű, egy-egy illat megalkotása sokszor hónapokat, éveket vesz igénybe.

Andrea szerint igazi művészet ez. „Többféle módon lehet parfümöt készíteni. Lehet úgy, hogy én vagyok a parfümőr, és eldöntöm, hogy mit akarok fejleszteni. Például voltam a tengeren, az engem inspirált, és megpróbálom ezt áttenni egy parfümbe, s akkor megkeresem az alapanyagokat, amelyek emlékeztetnek a tengerre. Ez az ideális parfümőri munka. De ez igazán ritka. Leggyakrabban az történik, hogy adott egy márka, s annak a marketingosztálya leírja, hogy ez a tendencia most 2022-ben, hogy virágokat vagy erős illatokat szeretnének, leírják, hogy ilyen legyen, olyan legyen, hozzátesznek képeket, hangokat, videókat, s a felkérést elküldik a parfümőrnek. A végterméknek pedig adnak színt, formát az üvegnek” – meséli Andrea, akinek közben Párizsban két munkája is volt: a L’Oréalnál éppen azzal foglalkozott, hogy hogyan tudja tartósítani az illatokat, hogy se a színe, se az illata ne változzon meg egy parfümnek, akkor sem, ha öt év után bontod ki újra az üveget.

A parfüm viselése közben változik annak az illata is.

A jelenségnek az a magyarázata, hogy a különböző összetevők párolgása nem azonos sebességgel történik. Ezért minden parfümnél meg tudunk különböztetni fej-, szív- és alapillatot. A „fejillat” az első, amit érzünk, amikor egy parfümből kifújunk. Ez az az illat, ami alapján az első benyomást tesszük, és sokszor ez alapján eldöntjük, hogy milyen illatot választunk, holott a parfümök fejillata fél, maximum egy óráig érezhető. A „szívillatot” parfümtől függően 2-3 óráig lehet érezni, és általánosan ezen illat alapján kategorizálják be a parfümöt a gyártók. Ez az illat adja a parfüm esszenciáját, karakterét, szívét. Az alapillat pedig az, ami a legtovább, akár nap végéig is megmarad. Mindhárom illatot külön ki kell keverni, s aztán összevegyíteni.

Andrea több évig élt Franciaországban, Párizs közepén, közel a Louvre-hoz bérelt egy igen kicsi lakást, és imádta a francia életmódot, a francia kultúrát. Végül gyermeke születése és a koronavírus-járvány hozta haza Marosvásárhelyre valamivel több mint egy éve, na meg az, hogy németországi párja, Max a marosvásárhelyi orvosi egyetemen végzős. „Nagyon nehezen hagytam ott Párizst, de jót tett a lecsendesedés az anyukaságnak” – véli Andrea, aki ma már egy másféléves kislány boldog édesanyja.

Marosvásárhelyi otthonukban berendezett magának egy kis parfümlaboratóriumot is, számos alapanyaggal, eszközzel, de híres parfümökkel is. És amikor a lánya hagyja, illatokat gyárt, parfümöket keverget. Nagy álma ma is, hogy új illatokat hozzon létre, hogy legyen egy saját brandje, saját parfümkollekciója, s ő legyen Erdély első parfümőrje.

Majd néhány év után, amikor valamit le is tettem az asztalra. Bár nagyon szerettem Franciaországot, valószínűleg újra külföldre is fogunk költözni, nem szeretnék úgy elmenni Erdélyből, hogy ne hagyjak itt valamit, hogy ne adjam tovább azt a tudást, amit megszereztem.”