Japánban nagy ünnep, de nem buli a szilveszter

Szász Cs. Emese 2017. december 29., 13:55 utolsó módosítás: 2017. december 29., 23:00

Miután a karácsonyi ünnepek szerte a világban lecsengtek, a valódi ünnepi hangulat csak épphogy elkezdődik Japánban. Ott ugyanis az újév a legnagyobb ünnep, ehhez kapcsolódik a legtöbb szokás, hagyomány. De az óévbúcsúztató sem úgy zajlik, mint nálunk: semmiképp sem tűzijáték és buli az ünnep, inkább egy csendes, nyugodt, nagyobb családi együttlét. A japán ünnepekbe egy Japánban élő csíkszeredai nő segítségével tekintünk bele.

A japánok a sintó szentélyben kezdik az újévet Fotó: Pixabay.com

Ozaki Gabriella 2004-ben töltötte utoljára itthon a téli ünnepeket, amúgy előbb Japánban, majd Sri Lankában, hatodik éve pedig ismét Japánban él férjével és két gyermekével. A téli ünnepek náluk vegyesen zajlanak: a karácsonyt, amely amúgy sem hagyományos ünnep Japánban, megpróbálja itthonivá varázsolni a családanya, majd az újévet tradicionális japán szokások szerint töltik japán férje családjával.

Bár Japánban nincs hagyományosan karácsony, oda is begyűrűzött a karácsony hangulata, Ozaki Gabriella szerint már csak azért is, mert

a japánok minden ünnepet szeretnek.

„Nagyon szeretik az ünnepeket, akkor is, ha az nem tradicionális ünnepük, így aztán Valentin-naptól kezdve Halloweenen át a karácsonyig minden van itt is. Persze ilyenkor el lehet adni sok mindent, Valentin-napkor például eszméletlen mennyiségű, ízű és formájú csokit ajándékoznak a nők a férfiaknak. Halloweenkor egy csomó édességet es jelmezt lehet venni, karácsonykor pedig a gyerekes családokhoz kerül karácsonyfa és kevés ajándék is a fa alá, de csak valami apróság a gyerekeknek. Ezen kívül mindenki karácsonyi tortát vásárol, és azt eszi” – meséli Gabriella, aki a saját házukban azét megpróbál ahhoz hasonló karácsonyt teremteni, amit még itthon szokott meg: készít bejglit, mézeskalácsot, töltelékes káposztát, húslevest, s annak ellenére megtartják, hogy bizony a karácsony általában nem szabadnap.

„Most vasárnapra esett, és a gyerekeknek már vakáció is van, de általában rendes munkanap ez itt, szenteste még dolgozni szokott a férjem, de 25-ét mindig kiveszi szabadnapnak, hogy együtt ünnepelhessünk. De csak mi négyen, a gyerekekkel. Nem megyünk senkihez, és hozzánk sem jön senki ilyenkor” – meséli Gabriella. Ozakiéknál ilyenkor már a karácsonyi ajtódísz helyét átveszi a hagyományos japán ajtódísz, amelyet az újévi ünnepre való felkészülés jegyében tesznek ki.

Az újév ugyanis Japán legfontosabb, legjobban várt és legnépszerűbb ünnepe.

Szűken véve csupán a sógacu vagy osógacu, vagyis január első három napja tartozik az újévhez, de az ünnepi időszak ennél jóval hosszabb. Jellemzően már december közepén megkezdődik a felkészülés, hogy a családok méltón ünnepelhessék meg az új esztendő eljövetelét. „Díszítésül tesznek, teszünk ki mocsit. Ez rizstészta, de nem abból a rizsből készül, amit mi mindennap eszük, van egy külön rizs erre, aminek az a neve, hogy mocsi rizs. Sokkal tapadósabb, más az állaga. Ezt megfőzik, s amíg még forró, fabotokkal addig ütik, verik, amíg ragadós, nyúlós állagú lesz. Abból tépnek ki és karikára formálják, majd leteszik száradni. Ezt eszik három napig, de díszíteni is ezt teszik” – magyarázza a mocsikészítés rejtelmeit a családanya.

Így készül a mocsi Fotó: Pixabay.com

A mocsi mellett a boltokon, hoteleken és egyéb intézményeken kívül a családi otthonok ajtajára is felkerülő dekorációk esztétikai értékük mellett praktikus funkciókkal is bírnak. A simekazarit például az ajtókra szokás aggatni, hogy egyrészről beinvitálják a jószerencsét, másrészről távol tartsák a gonosz szellemeket. „Ez az ajtódísz minden évben változik, mindig mást kell venni, a régit pedig visszaviszik a sintó szentélybe, és elégetik” – meséli Gabriella. Hozzáteszi: régen minden sokáig használt tárgyat elégettek. Ami elromlott vagy már régóta használták és le akarták cserélni, azt nem eldobták a japánok, hanem elégették, mert a sintó vallás úgy tartja, hogy minden tárgynak lelke van, nem lehet egyszerűen kidobni a szemétbe, meg kell köszönni annak, hogy eddig használhattuk.

„Bár ez a hagyomány nem él már, az ajtódíszeket és a szerencsehozó amuletteket ma is elégetik. Az új amulettet is a sintó szentélyben vásárolják, úgynevezett omamorik ezek, amelyek lehetnek általánosak, de akár egy kifejezett célt – munkahelyi előrelépést, sikert az iskolában, egészséget – is szolgálhatnak”

– mutat rá a Csíkszeredából elszármazott Gabriella.

Simekezari, a tipikus újévi ajtódísz Fotó: Pixabay.com

A japánoknál ez az az ünnep, amikor mindenki igyekszik hazamenni a szülőkhöz, nagyszülőkhöz. Gabriella szerint kicsit olyan ünnep ez, mint itthon a karácsony, csendes, családias. „Aki nem tud hazamenni a szülőkhöz, az családon belül ünnepel, nem megyünk bulizni, nem megy bulizni senki egész Japánban. A szilveszter nagyon csendes, senki nincs az utakon” – meséli. Gabriella családja azonban idén a férje szüleinél köszönti az újévet, ott ilyenkor együtt van mindenki: a férje testvérei, az unokatestvérek. A család együtt eszik, iszik, beszélget december 31-én, majd másnap elmennek a sintó szentélybe, visszaviszik az ajtódíszt, az amuletteket, és vásárolnak másikat.

„A gyerekek ilyenkor minden rokonuktól pénzt kapnak ajándékba. Ez az otosidama, melyet egy szép boríték rejt. Mi meggyűjtjük ezt nekik. Ezt azért adják a kiterjedt család felnőtt tagjai, mert úgy tartják, hogy ha ők minden évben megajándékozzák pénzzel a gyerekeket, azok valamikor visszahálálják majd, például idős korban segítenek”

– avat be a szokás rejtelmeibe Gabriella.

Az osógacut a japánok családi körben töltik. A háromnapos ünnep végeztével aztán újra kezdődik a munka. Január 7. táján, de legkésőbb január közepén lekerülnek az újévi díszek, s így tér vissza fokozatosan egész Japán a régi kerékvágásba, és indul el az új esztendő.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat