Japánban nagy ünnep, de nem buli a szilveszter

Ozaki Gabriella 2004-ben töltötte utoljára itthon a téli ünnepeket, amúgy előbb Japánban, majd Sri Lankában, hatodik éve pedig ismét Japánban él férjével és két gyermekével. A téli ünnepek náluk vegyesen zajlanak: a karácsonyt, amely amúgy sem hagyományos ünnep Japánban, megpróbálja itthonivá varázsolni a családanya, majd az újévet tradicionális japán szokások szerint töltik japán férje családjával.

Bár Japánban nincs hagyományosan karácsony, oda is begyűrűzött a karácsony hangulata, Ozaki Gabriella szerint már csak azért is, mert

a japánok minden ünnepet szeretnek.

„Nagyon szeretik az ünnepeket, akkor is, ha az nem tradicionális ünnepük, így aztán Valentin-naptól kezdve Halloweenen át a karácsonyig minden van itt is. Persze ilyenkor el lehet adni sok mindent, Valentin-napkor például eszméletlen mennyiségű, ízű és formájú csokit ajándékoznak a nők a férfiaknak. Halloweenkor egy csomó édességet es jelmezt lehet venni, karácsonykor pedig a gyerekes családokhoz kerül karácsonyfa és kevés ajándék is a fa alá, de csak valami apróság a gyerekeknek. Ezen kívül mindenki karácsonyi tortát vásárol, és azt eszi” – meséli Gabriella, aki a saját házukban azét megpróbál ahhoz hasonló karácsonyt teremteni, amit még itthon szokott meg: készít bejglit, mézeskalácsot, töltelékes káposztát, húslevest, s annak ellenére megtartják, hogy bizony a karácsony általában nem szabadnap.

„Most vasárnapra esett, és a gyerekeknek már vakáció is van, de általában rendes munkanap ez itt, szenteste még dolgozni szokott a férjem, de 25-ét mindig kiveszi szabadnapnak, hogy együtt ünnepelhessünk. De csak mi négyen, a gyerekekkel. Nem megyünk senkihez, és hozzánk sem jön senki ilyenkor” – meséli Gabriella. Ozakiéknál ilyenkor már a karácsonyi ajtódísz helyét átveszi a hagyományos japán ajtódísz, amelyet az újévi ünnepre való felkészülés jegyében tesznek ki.

Az újév ugyanis Japán legfontosabb, legjobban várt és legnépszerűbb ünnepe.

Szűken véve csupán a sógacu vagy osógacu, vagyis január első három napja tartozik az újévhez, de az ünnepi időszak ennél jóval hosszabb. Jellemzően már december közepén megkezdődik a felkészülés, hogy a családok méltón ünnepelhessék meg az új esztendő eljövetelét. „Díszítésül tesznek, teszünk ki mocsit. Ez rizstészta, de nem abból a rizsből készül, amit mi mindennap eszük, van egy külön rizs erre, aminek az a neve, hogy mocsi rizs. Sokkal tapadósabb, más az állaga. Ezt megfőzik, s amíg még forró, fabotokkal addig ütik, verik, amíg ragadós, nyúlós állagú lesz. Abból tépnek ki és karikára formálják, majd leteszik száradni. Ezt eszik három napig, de díszíteni is ezt teszik” – magyarázza a mocsikészítés rejtelmeit a családanya.

A mocsi mellett a boltokon, hoteleken és egyéb intézményeken kívül a családi otthonok ajtajára is felkerülő dekorációk esztétikai értékük mellett praktikus funkciókkal is bírnak. A simekazarit például az ajtókra szokás aggatni, hogy egyrészről beinvitálják a jószerencsét, másrészről távol tartsák a gonosz szellemeket. „Ez az ajtódísz minden évben változik, mindig mást kell venni, a régit pedig visszaviszik a sintó szentélybe, és elégetik” – meséli Gabriella. Hozzáteszi: régen minden sokáig használt tárgyat elégettek. Ami elromlott vagy már régóta használták és le akarták cserélni, azt nem eldobták a japánok, hanem elégették, mert a sintó vallás úgy tartja, hogy minden tárgynak lelke van, nem lehet egyszerűen kidobni a szemétbe, meg kell köszönni annak, hogy eddig használhattuk.

– mutat rá a Csíkszeredából elszármazott Gabriella.

A japánoknál ez az az ünnep, amikor mindenki igyekszik hazamenni a szülőkhöz, nagyszülőkhöz. Gabriella szerint kicsit olyan ünnep ez, mint itthon a karácsony, csendes, családias. „Aki nem tud hazamenni a szülőkhöz, az családon belül ünnepel, nem megyünk bulizni, nem megy bulizni senki egész Japánban. A szilveszter nagyon csendes, senki nincs az utakon” – meséli. Gabriella családja azonban idén a férje szüleinél köszönti az újévet, ott ilyenkor együtt van mindenki: a férje testvérei, az unokatestvérek. A család együtt eszik, iszik, beszélget december 31-én, majd másnap elmennek a sintó szentélybe, visszaviszik az ajtódíszt, az amuletteket, és vásárolnak másikat.

– avat be a szokás rejtelmeibe Gabriella.

Az osógacut a japánok családi körben töltik. A háromnapos ünnep végeztével aztán újra kezdődik a munka. Január 7. táján, de legkésőbb január közepén lekerülnek az újévi díszek, s így tér vissza fokozatosan egész Japán a régi kerékvágásba, és indul el az új esztendő.