Julcsi és a palacsintája

Julcsi csupa mosoly. Áll a kis, személyre szabott büfékocsiban és úgy beszél a palacsintáról, mint a világ egyik legkülönlegesebb desszertjéről.

Szerelem volt első látásra – mutat körbe a büfékocsiban, ahol mindennek megvan a helye.

Ott van már a bekavart palacsintatészta is, amiből a későbbiekben perceken belül sül meg a finomság. De nem volt ez mindig így – mondja nevetve, mert volt olyan időszak is, amikor férje sütötte otthon a palacsintát, ő nem értett hozzá. De az már régen volt, hiszen Julcsi – mint meséli – korábban négy évet élt és dolgozott Budapesten, s bár nem volt a szíve csücske, két munkahely között egy palacsintasütődében dolgozott, ahol naponta 1000-1500 darab palacsintát sütött. Hazatérve Csíkcsicsóba a gyermeknevelési szabadság alatt először barátainak készítette a desszertet, aztán amikor a későbbiekben keresni kezdte saját útját, végül csak a palacsintasütés jött be megoldásként.

„Visszatértem a munkahelyemre és egyszer csak azzal szembesültem, hogy nem tudom összeegyeztetni az iskolás és óvodás gyermekeim programját a munkaprogramommal. Ekkor tért vissza a palacsintasütés ötlete. Abba, hogy egy ipari konyhát felszereljünk, palacsintázót nyissunk, nem mertünk belevágni, viszont

Az volt az elképzelésem, hogy kisebb eseményekre, vásárokra megyek majd, nekem nagyon tetszik a vásárhangulat, sajnos ezt az elképzelést a járványhelyzet átírta”– magyarázza.

Néhány hónapig rendelésre sült a Kovács család udvarán a büfékocsiban a palacsinta, Julcsi sütötte és szállította a megrendelőkhöz, aztán a napokban kinyílt a nagy kapu, a büfékocsi mindenki számára láthatóvá vált és sülni kezdett akár azonnali fogyasztásra is az édesszájúaknak a palacsinta.

Úgy láttam örvendenek. Most a szomszédságnak akarok sütni egy kis meglepetést, mert eddig ugyan kóstolták a sima palacsintát, de töltöttel kínálnám meg őket, ne csak az illatát érezzék” – mondja nevetve s közben már munkához is lát, mert érkeznek a vásárlók is.

Amíg a házhoz szállítási rendszer működött, átlagban napi száz palacsinta készült a büfékocsiban, de

volt már olyan nap is, amikor hatszáz palacsintát sütött,

igaz akkor már hajnali kettőkor hozzá kellett látnia. „Azt mondaná az ember, hogy semmiség a palacsintasütés, de nem. Mindennek megvan a fortélya. Én csak a sütést tanultam, a töltést nem, azzal most kísérletezek, hiszen mindamellett, hogy finom, mutatós is kell legyen. Minőségi alapanyagokat használok, aszalt gyümölccsel díszítem. Talán egyszer egy reformpalacsintát is ki fogok dolgozni” – tervezget Julcsi miközben négy serpenyőben süti egyszerre a palacsintát.

És hogy mi a tökéletes palacsinta titka? Julcsi szívesen elárulja, de igazából ezek nem is titkok, inkább apró fortélyok, amire figyelni kell. Azt mondja, jó, ha a konyhában nincs huzat és biztosítani tudjuk az állandó hőmérsékletet. „Nem szabad kispórolni belőle a tojást. Én egy száz darabos adaghoz 12 tojást teszek, ettől lesz habos. Aztán kerül bele liszt, víz, olaj, só és végül tej. Ennek is megvan a sorrendje.

Nagyon fontos krémes állagúra keverni a lisztet és a tojást egy kevés vízzel, ez az alap, utána jöhet az olaj, a só és a tej. A megfelelő hígításhoz pedig még jöhet víz.

Ezt elrontani nem lehet, s ebből olyan finom palacsintát lehet sütni, hogy az csuda. Egy huszonöt darabos csomagot maximum negyed óra alatt sütök meg, tudnám gyorsabban is, de akkor sok a selejt” – magyarázza. A későbbiekben szeretne sós palacsintákat is sütni. Többnyire desszertnek rendelik, de készített ő már hortobágyi palacsintának valót is, ami kicsit vastagabb kell legyen.
Nevetve jegyzi meg, még ő is csodálkozik azon, hogy a család nem unta meg a palacsinta evését, ők az első számú kóstolók „A férjem majdnem minden nap megkérdezi, hogy van-e pluszba. A nagy lányom már nem eszik minden sütésből, a kicsi viszont mindig nyitott a palacsintaevésre. Mivel én már pontosan ki tudom számítani, hogy egy bizonyos mennyiség megsütésére mennyi masszára van szükségem, sokszor alig tudok neki egy darabot is kiszorítani” – kacagja.

Közben mi is kóstolunk, gazdagon díszített lekváros és csokis palacsintával kínál.
„A rumos-csokis palacsinta saját alkotásom, azt mondják az verhetetlen. A tésztába kakaó kerül és rum, de nagyon finom a banános-csokis is. Nagyon szeretem ezt a munkát, minden nap úgy ébredek, hogy ma valami újat tudok csinálni. A palacsinta egy olyan desszert, amit bárki elkészít otthon és nehezen veszi rá magát arra, hogy pénzt is adjon érte. Kicsit kétkedve fogadtak engem is az elején, de amikor meglátták, hogy mit kínálok, elismerték, hogy ez kicsivel több mint egy egyszerű palacsinta” – mondja mosolyogva.