Karakterében régi, mégis alapjaiban új: a második generációs Duster

Elődjénél kicsit hosszabb, picit keskenyebb, a tengelytávok viszont milliméterre megegyeznek: a Duster II, noha szinte teljesen új autóként érkezett december 8-án a romániai márkakereskedésekbe, felmenőjétől örökölt néhány kulcselemet.

A Duster II méretben tehát alig különbözik a felmenőjétől, annak robusztus karakterét is hiba nélkül viszi tovább, mégsem tűnik ráncfelvarrásnak. A legfontosabb, hogy az A-oszlopot 5 centiméterrel „előbbre húzták”, így a szélvédő laposabb szögben fekszik. Az üvegfelületekkel egyébként sokat spóroltak: az övvonal magasabban fut, így kisebbek az oldalablakok. A masszív sárvédőív-szélesítés mint Dacia-stílusjegy megmaradt, az első fényszórók pedig teljesen új formát kaptak. A modernizált, arányosabbra szabott külső miatt a tesztút alatt volt olyan, aki elsőre azt hitte a Dusterről, hogy Sandero Stepway.

Ha valami végképp eloszlatja a kétségeket, az a farrész. A formatervezők itt nyúltak legjobban bele a megszokott és megszeretett formákba, az eddigi faék egyszerűségű lámpákat egy összetettebb, mutatós alakzat váltotta. A motorháztetőt sem hagyták érintetlenül, két hangsúlyos domborodás töri meg a felületet, ami nemcsak külsőre néz ki jól, hanem a sofőrnek is mutatja, merre vannak a vas határai.

A külsőhöz hasonlóan majdnem minden elemében új a beltér is, amelynek van egy olyan aduásza, ami miatt a korábbi Dustert meglehetősen sok kritika érte: az elülső ülések. A vezető „széke” végre tempós kanyarvételeknél is tart oldalról, az ülőlap pedig elég hosszú ahhoz, hogy teljesen alátámassza a combot. Az egész vezetői tér „legfrappánsabb” megoldása egyértelműen az enyhén balra, a vezető irányába döntött középkonzol, rajta a megújult, a korábbi verzióknál határozottan minőségibb kezelőgombokkal. A alapkivitelű – Essential – és a középfelszereltségű – Comfort – Duster a Logan-Sandero párosból ismert médialejátszót kapta, a csúcsverzió – Prestige – már érintőkijelzővel jön. A középkonzol fölötti három légbefúvó jól mutat, jobbra pedig telefontároló mélyedés található, csúszásgátló anyaggal.

Egy dolog lehet fájó: egyelőre nem választható többtónusú belső, így mindenhol marad a sötétszürke műanyag.

Hátul fej- és lábtérben is tágas a hobbiterepjáró, az egyetlen, ami a kényelmet megzavarhatja, az az ülésbe nem elég mélyre süllyesztett övcsatoló.

A tesztautó 1320 kilogramm önsúlyú testét a Dusterhez legjobban passzoló 110 lovas, másfél literes dízel mozgatta. Ez a motor bitang jól viszi a szabadidő-autót, bár tegyük hozzá, a robbanékony agilitás a rendkívül rövid fokozatoknak is köszönhető. Az első négy fokozat pillanatok alatt elfogy, de az utolsó két gang sem feltétlenül követel autópálya-tempót.

Nem is emlékszem olyan tesztautóra, amely hajtűkanyarokat negyedikben zokszó nélkül abszolvált.

Az 1.5-ös dCi azért nem az egyetlen választási lehetőség, az új Duster akár 1.2-es turbós benzinmotorral (TCe, 125 lóerő) is megvásárolható. A kínálat része lesz nemsokára a korábbi lomha, brutális étvágyú 1.6-os MPI-t váltó szívó benzines SCe 115 lóval. A duplakuplungos automata sebességváltó is maradt a kínálatban, igaz, csak az 1.5 dCi 110 lóerős kiviteléhez, kizárólag elsőkerék-hajtással. A manuális nyomatékváltó sokat fejlődött az elmúlt évek alatt, noha ez az anyacég Renault érdeme: a Dusterhez járó hatfokozatú sebváltó meglepően pontos, a kar jól határolt.

Az új román hobbiterepjárót egy havas-jeges erdei úton tettük próbára, pedig tudtuk, a gyári négy évszakos gumik képességei korlátozottak. Ehhez képest csúszás, torpanás és mindenféle vészhelyzet nélkül gyúrtuk fel a meredek úton, majd az út menti mély szűzhóba is belekényszerítettük. Az automata módba kapcsolt összkerékhajtási rendszer felügyelte gumik meg sem pisszentek – azt már tudtuk korábban is, hogy a magasított városi autók mezőnyéből terepezési képességei miatt kimagaslik a Duster.

A belépő Essential-kivitel azoknak szól, akiket nem hatnak meg a krómdíszek és a könnyűfém-felnik, és azért vásárolnak Dustert, mert azt nem félnek sárba-mocsokba küldeni. Alapáron jár többek között az Eco Mode-funkció, a két első elektromos ablakemelő, a négyhangszórós multimédia-rendszer, a menetstabilizáló, a vészfékasszisztens, a visszagurulás-gátló, a hat légzsák és a teljes értékű pótkerék. A Comfort-verziótól „kiváltsága” a klíma, az első ködlámpák, a magasságban is állítható vezetőülés és a könyöklő, illetve az osztottan dönthető hátsó ülések. A Prestige-vásárlók 17 hüvelykes könnyűfém-felnikkel, bőrbevonatú kormánykerékkel, automata klímával és tolatókamerával vihetik haza a Dustert, extraként pedig akár holttérfigyelő és 360 fokos kamerarendszer is vásárolható.

A Duster II tehát továbbra is marad az az elérhető árú, valóban több használati módra, terepre alkalmas jármű, amely korábban is volt. Csakhogy ezt a típust már megnézik az úton, megfordulnak utána, az előző sofőrök pedig mellé érve néhány pillanatra lassítanak, hogy oldalról is szemügyre vehessék. Vásárlóból nem lesz hiány.