Kihalóban a készpénzfizetés, de még félünk az elektronikustól

A vadászatból, halászatból, gyűjtögetésből élő őskori ember nagy családokba, törzsekbe tömörülve megosztott mindent hozzátartozóival. Az élelemszerzéshez, majd ruházkodáshoz szükséges kezdetleges „ipari” eszközeit is maga állította elő, így csereeszközként működő pénzre nem volt szüksége. Mire az ókor kezdetén egyre kreatívabb gazdasági segédeszközöket talált fel az ember, az egyes nemzetségek elkezdtek különböző termelési, tenyésztési ágazatokat kisajátítani: aki a gazdálkodáshoz értett jobban, több és jobb búzát termelt, a bőr megmunkálásának mestere pedig ruhaneműt, szandált készített, így lassan beindult a cserekereskedelem.

Az árucsere azonban korántsem olyan ideális, ugyanis nem volt biztos, hogy elérhető közelségben egy termelő a kínálatáért azt kapta, amire valóban szüksége volt, másrészt a teljesen más jellegű áruk között nehéz volt meghatározni az értékarányt. Éppen ezért, még a pénz megjelenése előtt kialakultak olyan csereáruk, amelyek általában minden környezetben hasonló értéket képviseltek, így ezek segítségével át tudták számítani, hogy például két pár szandál hány véka sónak felel meg. A tinóhoz mért pénz fogalma például később, a középkor idején is sokáig érvényben maradt a Kárpát-medencében is,

de például Magyarországon, a második világháború utáni gigászi infláció miatt tojásban határozták meg a piacon a termékek értékét.

Krisztus előtt, és még az újkorban is sokáig a különböző fűszerek jelentették az értékes fizetőeszközt.

A pénz mint fizetőeszköz először a bronzkorban – Közép-Európában nagyjából az időszámításunk előtti 3. évezredtől – jelent meg, általában egységes formában öntött réz- és bronzöntvényekként, aztán a nemesfémek egyre szélesebb körben történő felfedezése és elterjedése után a pénz is nagyobb szerephez jutott.

A fémpénzzel való fizetés szokása az ókori anatóliai térségből indult, majd átvették a görögök, végül Európa-szerte a rómaiak terjesztették el. A réz- és vasérmék után ezüstből vertek pénzt, arany fizetőeszközt sokáig csak a bizánci uralkodók verettek, például még Szent István király idejében is, aki maga igen jó minőségű ezüstből készíttetett dénárt. A bankjegyek sokkal később, nagyjából a barokk korszak után kezdtek megjelenni: a világgazdaságot behálózó számos, fejlődő királyság kiszipolyozta a Föld nemesfém-készleteit, így egyre kevesebb pénz került forgalomba, és az emberek elkezdtek váltókat adni egymásnak, amíg pénzhez jutottak. Aztán a váltókiadást a bankok is elkezdték, így jelentek meg szép lassan a bankjegyek. Napjainkban pedig sokszor már mindössze nullásokból és egyesekből álló digitális kódok alapján fizetünk, gyakorlatilag olyan virtuális pénzzel, ami fizikai formában soha nem is létezett. Sokak szerint a nem is olyan távoli jövőben már nem is lesz szükségünk bankjegyre, apróra.

Úgy a PayPal, mint a Visa pénzügyi vállalkozások vezetőségi tagjai az elmúlt években rendszeresen azt hangoztatták a sajtóban, hogy a közeljövőben teljesen eltűnik a készpénz, mindannyian digitálisan bankkártyával, illetve mobiltárcákkal fogunk fizetni. Matt Komorowski, a PayPal kelet-közép-európai értékesítési vezetője korábban állította, a vállalat rendszerét működése óta egyszer sem törték fel, így nyugodtan rájuk bízhatjuk minden vagyonunkat. Számos marketinges úgy látja, hogy az egyre őrültebb tempóban kiteljesedő fogyasztói magatartás miatt az emberek a jövőben csak vásárolni, fogyasztani akarnak, nem törődve a fizetéssel, így automatikusan beállított, elektronikus rendszereken keresztül fogják majd gyorsan, egyszerűen lebonyolítani mindennapi tranzakcióikat. Bár Komorowski is úgy látja, hogy

Kelet-Európa lassabban változik, a készpénz szerinte a mi régiónkban is ugyanúgy eltűnőben van, mint nyugaton.

Sokan a bankkártyával való online fizetést is körülményesnek tartják, hiszen számos adatot kell beírnunk egy-egy vásárlás, átutalás alkalmával, a jövő azonban a virtuális pénztárcáké lesz. Csak nyitunk egy fiókot, azaz e-pénztárcát valamely gigászi vállalatnál, egyszer kell beírnunk az adatainkat, és akár a mobiltelefonunk segítségével is másodpercek alatt utalhatunk át bármilyen összeget.

Bár sokak számára a bankszámlák világa sem egyértelműen átlátható rendszer, az elektronikus fizetésnek is vannak előnyei. Franciaországban már működik olyan gyorsétterem-lánc, amelynek a telefonos alkalmazásán két koppintással megvásárolhatják a kívánt menüt, az applikáció megmutatja, hogy melyik a legközelebb eső étterem, és mire odaérnek, már kész is az előre rendelt hamburger. Ugyanakkor a PayPalon bonyolított vásárlások 25 százaléka már 2016-ban mobileszközökről történt.

A MobilePay alkalmazás 2013-ban robbant be a köztudatba, azóta a dánok fele már az elektronikus pénztárcájával fizet, amelyről például családtagoknak is másodpercek alatt át lehet utalni egy bizonyos összeget. Szakemberek szerint a virtuális világban sokkal nehezebb dolga van a bűnszervezeteknek hozzáférni a privát számlákhoz, de a skandináv államok hatóságai szerint így az adócsalás is könnyebben visszaszorítható. Ugyanakkor világszerte egyre több fesztiválon bevezetik a készpénz nélküli fizetés módszerét: a kívánt összeget elektronikus karkötőre, kártyára lehet feltölteni, hogy ne kelljen a pénztárcát féltegetni a buli alatt. Ha pedig eltűnik, akár mobiltelefonról vagy a fesztiválon az erre felállított helyszíneken rögtön le lehet tiltatni a karkötőt.

A számos pozitív következmény ellenére vannak, akik nem bíznak a szó szerint nem kézzelfogható anyagiakban. A 67 éves háromszéki Veres Magdolna például, bár munkája révén rendszeresen utazik Németországba, inkább a készpénzre esküszik. Kérdésünkre elmondta, jóval a modern technika kirobbanása előtt született, így nem érti, nem látja át az elektromos átutalási rendszert. Bevallása szerint még soha nem fizetett bankkártyával, így számára mindenképpen komoly erőfeszítésbe kerülne, ha nyugdíját, jövedelmét nem kaphatná kézbe, tekintve, hogy sem megfelelő kapacitású mobiltelefonja, sem számítógépe nincs ahhoz, hogy követni tudja egyenlegét, vagy online fizethessen.

Egyrészt nem ellenőrizném folyamatosan a számítógépen vagy telefonon az összeget, másrészt, ha hackerek képesek privát bankszámlákat megtámadni, nem hiszem, hogy a mobiltárcákat is ne tudnák feltörni” – véli Kádár Szvetlána, 47 éves családanya.

A 26 éves Szatmári Bence marketinges fiatal kora ellenére mégis jobban szeret készpénzzel vásárolni, mivel csak így érzi át igazán a pénz „súlyát”. Elmondta, a kártyával vagy utalással történő folyósítás során csak számokat lát, amelyek számára sokszor követhetetlenek, és zavarja, hogy nincs kézzel fogható eredménye a tranzakciónak.

„Mégis, sokszor inkább a digitális fizetést választom, mivel gyorsabb és egyszerűbb a hagyományosnál.

– fogalmazott.