HIRDETÉS
Az alig néhány hónapja, 64 évesen visszavonult Fa Nándor Tusványoson mesélte el élettörténetét. Vitorlázó pályafutása előtt birkózó, majd kenus volt, gyakorlatilag kiöregedett sportolóként váltott át a vitorlázásra. „A kenut 27 éves koromban abbahagytam, s azért kezdtem el vitorlázni, hogy valami kapcsolatom maradjon a vízzel, a természettel munka után. Ebből az következett, hogy úgy egy év múlva már építettem magamnak egy jó versenyhajót” – mesélte az alapvetően hajóépítő szakmájú sportoló.
Két és fél év múlva már válogatott kerettag volt. „Annyira beszippantott ez az egész ügy, hogy csak vitorláztam meg dolgoztam. Nagy ritkán aludtam is, de ez nem érdekelt különösebben” – fogalmazott. Mint mondta, jó edzés volt ez 30 éves fejjel a későbbiekhez. 1984-ben saját Ladájával járkálta körbe Európát, saját maga dolgozott és kereste meg a pénzt ahhoz, hogy képviselje hazája színeit a különböző olimpiai szintű versenyeken, míg ellenfelei menedzselt, futtatott versenyzők voltak.
– mutatott rá Fa Nándor. Rövidesen kiderült azonban, hogy a magyar csapat a jól ismert politikai okok miatt nem vesz részt az 1984-es Los Angeles-i olimpiai játékokon. Ekkor eldöntötte: soha többet nem ül be olimpiai hajóba. Tiszteli az olimpiai mozgalmat, de nem szereti, ha több éves, netán évtizedes munkájával mások szórakoznak. Vonzották az óceánok, a hatalmas távolságok. „Gál Józsi barátommal, aki kenus volt, s nem vitorlázott soha, építettünk egy akkora tökhéjat, mint innen ez az asztal, ez volt a Szent Jupát. Ezzel mi első magyarokként körbevitorláztuk a Földet 1985 és 1987 között” – vázolta Fa Nándor.
Kiszabadult a vasfüggöny mögül két fiatal, a világról nagyon keveset tudó, de borzalmasan kíváncsi és kalandvágyó srác, s megismerték a világot: legalábbis azon részét, ami számukra fontos volt. Mindjárt az út elején megtanulták a leckét, amikor Gibraltáron az angolok kidobták őket, mert nem volt vízumuk, így a szemközti oldalon kötöttek ki. Később megtanulták, hogy lehet vízumot kérni mindig az előző helyen, mint ahová mennek. Alapvetően azonban egy-egy mindössze egyetlen hónapos érvényességű útlevéllel vágtak neki a világnak három évre. Igaz, aztán rövidültek a tervek, mivel a barátja éppen elutazásuk előtt nősült meg, távollétében született meg gyermeke, s emiatt epekedett. Fa Nándor javasolta ezért, hogy rövidítsék le az utat, s menjenek haza. Így „csak” két évet voltak oda, de ezalatt is olyan kultúrákkal, emberekkel ismerkedhettek meg, ami egészen elképesztő. S nem utolsósorban: megismerkedtek a természettel.
Ezen az úton hallott először Fa Nándor arról, hogy létezik egy Földet megkerülő szóló vitorlásverseny.
„Én egy született versenyző lélek vagyok, szeretek konkrét, jól körülhatárolt versenyeken megméretkezni. Olyanokon, ahol mások határozzák meg a feltételeket, s abban a legjobbnak lenni, ez az, ami izgat” – mondta a sportoló. Ez a verseny az Egyesült Államokból indított, négy szakaszos BOC Challenge volt. Erre egy hatvan lábas hajót épített Fa Nándor. Persze ez nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik: amikor először elhatározta, hogy indul ezen a versenyen, még 1988-at írtunk, Magyarország még mindig a vasfüggöny mögött volt, cselekvési, utazási szabadság nem létezett.
A hatvan láb hajóméretben hatalmas, a Szent Jupát méretének és költségének többszöröse, s mivel fogalma sem volt, hogyan kell kinéznie egy ilyen versenyhajónak, ezért Sidney-be ment, ahol egy tervezőirodában megtanulta, hogyan kell hajót tervezni. Ezután született meg egy székesfehérvári gyárcsarnokban az Alba Regia, amivel két földkerülést teljesített: az 1990-91-es BOC Challenge-t 1992-93-ban már a Vendée Globe non-stop Föld körüli szóló vitorlásverseny követte, ami akkor érte meg második kiadását. Ezt 128 nap alatt, ötödikként teljesítette.
Ennyivel azonban nem elégedett meg: szerette volna megnyerni a versenyt, ezért egy új hajó megépítésébe fogott. Ez is egy 60 lábas, Székesfehérváron készült hajó volt, amely a Budapest nevet kapta, s amellyel 1996-ban állt rajthoz a Föld körüli vitorlásversenyek legnehezebbjén, a Vendée Globe-on. Ez a hajó azonban nem született szerencsés csillagzat alatt, különböző technikai problémák miatt kénytelen volt feladni Fa Nándor. Ezzel a hajóval még futott egy levezető, transzatlanti versenyt, majd hazatért Magyarországra, ahol céget és családot alapított, s elkezdett egy „teljesen normális, szárazföldi” életet élni.
2008-ban azonban kitört a pénzügyi válság, s vállalkozása nehéz helyzetbe került. Szinte egyik naptól a másikra megszűntek a megrendelések, le kellett állítsa a termelést, el kellett küldeni az embereket, ráment az egész tartaléka. „Ott üldögéltem egyedül az egyik termelői csarnokban, s örültem, hogy legalább a házat nem viszik el a fejem fölül.
– szögezte le. S mit tehetett volna egyebet, minthogy építsen egy új hajót, amivel célba veheti ismét az óceánokat. Kizárólag a Vendée Globe érdekelte. Szerencséje is volt, mert egy amerikai vállalkozás helyi vezetője, másképp klubtársa felajánlotta, hogy ha nekifogna újra hajót építeni, ő biztosítja hozzá az anyagot. Ez egy szénszálas anyag volt, amihez Fa Nándor korábban soha nem jutott hozzá, s aminek köszönhetően sikerült egy közel olyan színvonalú hajót megépíteni, mint amilyenek versenytársaik rendelkezésére álltak. Ez lett a Spirit of Hungary. Azért kapta ezt a nevet, mert teljességgel Magyarországon készült a koncepciótól a kivitelezésig: célja volt, hogy megmutassák a világnak, mire képes Magyarország hajóépítés terén ebben a magas technológiájú világban is.
Ezzel a hajóval két földkerülő versenyen vett részt Fa Nándor: először a Barcelona World Race-en indult 2014–2015-ben, ami ugyanazon az útvonalon zajlik, mint a Vendée Globe, de kétszemélyes. Erre egy magyar fiúval készült, de mivel nem tudtak eléggé felkészülni a versenyre, a kolléga visszalépett. Helyére egy új-zélandi srácot talált az utolsó pillanatban, Conrad Colmant, aki azonban szerencsés választásnak bizonyult. Bár meg kellett állniuk éppen Új-Zélandon javítani a hajót, végigmentek a versenyen,
Fa Nándor azonban úgy érezte, ennél jobb teljesítményre képes.
A verseny azonban kiváló alkalom volt arra, hogy szembesüljön majd azokkal a körülményekkel, amik majd a Vendée Globe-on várják őt. Arra volt kíváncsi, hogy ebben a korban képes lesz-e egyáltalán megbirkózni az olyan nehézségekkel, amikor egyszerűen nincs idő aludni. Úgy érezte, hogy alkalmas lehet a feladatra. Erről akkor is meggyőződött, amikor társa egy ficam miatt kidőlt a sorból három hétig, s ezalatt az idő alatt nem volt más választása, minthogy szólóban vitorlázzon.
Több mint nyolcvanezer kilométert vitorlázott a Spirit of Hungary-val Fa Nándor a Vendée Globe előtt, amin így 2016–2017-ben, 64 évesen harmadszor indult el. A sok tesztelésnek, átépítésnek köszönhetően a versenyre lényegében nem volt technikai problémája, így kizárólag a vitorlázásra tudott koncentrálni. Egy laikusnak nehéz elképzelni, hogy ez mi mindennel jár: manapság a vitorlázás nem arról szól, hogy megméri a vitorlás a szelet, s annak megfelelően kiengedi, bevonja, forgatja a vitorlákat. Rendelkezésére állnak a modern időjárás-előrejelzési modellek, amelyek segítségével olyan meteotaktikát kell kidolgozni, hogy mindig a megfelelő helyen legyen a megfelelő időben.
– vallotta be Fa Nándor.
Különösebb probléma nélkül ment végig a versenyen, bár volt egy bálnaütközése, ami a tőkesúly egy részét elvitte, de ez nem volt annyira súlyos, mint amennyire hangzik, a hajó biztonsága ugyanis nem forgott veszélyben.
Az volt a vágya, hogy 100 napon belül érjen vissza a franciaországi kikötőbe, 93 nap alatt sikerült ez neki, a 8. helyen ért célba.
– ábrázolta szemléletesen teljesítményét Fa Nándor. S miként a Forma-1-ben, ezen a versenyen is létezik az élmezőny, amit az autóversenyzésben a Ferrari, a Mercedes vagy a McLaren képvisel, ahol egyetlen szakmai területen húsz-harminc ember dolgozik, tervezőirodában rajzolják meg a hajót, hajóépítő cég rakja össze, s a vitorlázónak nincs más dolga, csak vitorlázni. Fa Nándor minderre egymaga vállalkozott. „De engem izgatnak ezek a feladatok, így ez számomra nem volt teher” – mondta.
Szavakkal nem lehet kifejezni azt az örömöt, amit a kikötőbe való visszaérkezéskor érzett. „Leírhatatlan az érzelmi töltet. Hisz az ember négy évig dolgozik valamin lehajtott fejjel napi húsz órát. Maga a verseny három hónapja is nagyon kemény feladat. Fizikailag, szellemileg. Egyszerre húsz percnél többet nem nagyon lehet aludni, mert lelassulsz” – fejtette ki. Az időjárás is csupa megpróbáltatás volt, hisz novemberben a télből indult, rövid ideig érintette az egyenlítő hőségét, majd a déli jeges vizeken hajózott, s a februári télbe, a hózáporok közé érkezett vissza.
Több mint negyven hajó fogadta, a családja, barátok tömege, az újságírók hada. „Nem is nagyon emlékszem erre a napra, rózsaszín köd fedi be a történteket. Rángattak ide-oda, feltettek egy színpadra, amiről majdnem leestem, hisz három hónap a tengeren eltöltött idő után olyan szárazföld-beteg lesz az ember, hogy el sem tudja képzelni” – mesélte Fa Nándor.
Azért tudta maga alá gyűrni a mezőny kétharmadát, mert fegyelmezettebben követte a saját meteotaktikáját, s a déli vizeken többet vállalt, vélte.
„Kimondani azt, hogy negyven-ötven csomós szélben harminc csomóval megy egy hajó, ezek szép számok. De higgyék el nekem, ez tömény életveszély. Ezt húsz percig élvezi az ember. Két óráig még megy, öt óra múlva már kezd fáradni, egy nap múlva már teljesen tönkremennek az idegei tőle, annyira frusztrálja. De négy hétig megy még ilyen kondíciók között. Ezt fejben el kell tudni viselni. S közben enni, pihenni, kommunikálni kell. Erről szól a verseny a déli vizeken, végig robogás van, s a hajókon nincs fék” – érzékeltetett Fa Nándor.
Erre a versenyre úgy ment oda, hogy utoljára teszi. Elbúcsúzott a déli vizektől, az albatroszoktól, a transzformálódó energiáktól, a Horn-foktól. „Legalább négyszer-ötször megsirattam ezeket a dolgokat. Mert annyira elképesztő élmény, higgyék el.
Én értem, hogy miért másznak fel az emberek az Everestre, valószínűleg ugyanezt élik meg” – fogalmazott a sportember.
Aki majd többet szeretne tudni ezekről az élményekről, hamarosan megteheti: Fa Nándor könyvbe önti ezeket, amely novemberben jelenik majd meg. S ki tudja, egyszer talán mozifilm is lesz a nem mindennapi sztoriból.
