Környezettudatosság: a jövő textiljei

Egyre nagyobb hangsúlyt kapott az elmúlt években a környezetvédelem és a környezettudatos gondolkodás, ami a közeljövőben a mindennapjainkra is egyre nagyobb hatással lehet. A műanyag termékek és csomagolás száműzése például már napjainkban is érezhető, a boltok többségében a hagyományos műanyag zacskók helyét a biológiai úton lebomló tasakok vették át, és több helyen eltűntek az egyszer használatos műanyag termékek is. Ehhez hasonló változásokra számíthatunk a jövőben a divatiparban is, ahol máris vannak figyelemre méltó újítások.

Hallhattunk már például a merinógyapjúból készült ruhákról, amelyek attól különlegesek, hogy hőleadó, vízlepergető, légáteresztő és antibakteriális hatásuk miatt többszöri használat után sem igényelnek mosást, nem lesz kellemetlen szaguk.

A gyártó szerint egy ilyen pólót akár hónapokig is viselhetünk tisztítás nélkül, és a felhasználók tapasztalatai ezt meg is erősítik. Emellett azonban még számos ígéretes újítás látott napvilágot az alapanyagok terén, a jövő textiljeiről Vass Aranka Adelina divattervezővel beszélgettünk.

Mint a szakember rámutatott, Földünk egyre inkább telítődik az általunk termelt hulladékkal. A túltermelés, túlfogyasztás és a körénk épülő eldobhatóság kultúrája nagy léptékben rombolja a környezetünket, a biodiverzitást és az életminőségünket. Ehhez a romló tendenciához nagymértékben járul hozzá a divatipar is, lévén a második legszennyezőbb iparág.

Legtöbb esetben az ellátási láncok átláthatatlanok, az emberi munkaerő etikátlanul kihasznált, a gyártási és szállítás folyamatok környezetterhelő hatást fejtenek ki,

amelyek mind alá vannak rendelve a fő mozgatórugónak, a pénzben mért nyereségnek. Az olcsó alapanyagok uralják a textilpiacot, mint a poliészter, viszont egy poliészter póló lebomlása húsz, de akár kétszáz évig is eltarthat.

A pamut és a cellulóz előállítása felettébb vízigényes. A festéshez általában kemikáliákat használnak, amelyek károsak a környezetre és a lakosságra nézve. Az alapanyaggyártásban élen járó, általában fejlődő országokban a környezetvédelmi előírások nem szabályozzák kellőképpen a folyamatokat. A textilipar legfőbb hiányossága, hogy nem egy zárt, ciklikus rendszerre épült. „Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, az alapanyagnak biodegradábilisnak (azaz biológiailag lebomlónak) vagy könnyen újrahasznosíthatónak kell lennie. A következő úttörő textilkészítők bizonyos megújuló forrásokat és melléktermékeket vesznek alapul a textilgyártásban, vagy biotechnológiai vívmányokkal igyekeznek ciklikussá és zárttá tenni a kört” – árulta el Vass Aranka Adelina.

A szakember elsőként a holland dizájnert, Sanne Vissert említette, aki levágott emberi hajból készít kötelet, fonalat, hálót alternatívaként a szintetikus nejlonnal szemben. Teljes mértékben elérhető, meglepően erős alapanyag, amelynek húzószilárdsága a kidolgozástól függően változik. Egy másik, litván tervező által létrehozott Studio Sarmite a frissen kivágott fenyőfák kérgét dolgozza fel, amelyet természetes viasszal kezelnek, hogy megmaradjon a természetes puhasága, és megtartsa a bőrszerű tulajdonságait. Színezhető, formálható, könnyen alakítható táskává, szőnyeggé, kosárrá vagy más használati tárgyak alapanyagává.

A harmadik úttörő alapanyag a Piñatex, amely az ananász haszontalannak tűnő melléktermékéből, annak leveleiből készül. Az ananászrostokat feldolgozzák, és nem szőtt hálóvá alakítják a helyi termelők, ezzel is támogatva a Fülöp-szigeteki gazdaságot. A végső kikészítést Spanyolországban végzik, ahol a végtermék 80 százalék ananászlevélrost és 20 százalék kukoricakeményítőből előállított politejsav összetételét nyeri el. A Piñatex puha, rugalmas és tartós, bőrre emlékeztető tulajdonságokkal rendelkezik, így alkalmas ruházati és lábbeli alapanyagnak, lakástextilnek és autókárpitozásra is.

Nem is gondolnánk, de egy másik újítás alapja a csalán, amely rugalmas, alacsony igényű és gyorsan szaporodó növény. Hasonlóan a kenderhez, olyan területeken is termeszthető, amely más mezőgazdasági tevékenységre nem alkalmas.

A kenyai Green-Nettle Textile ezt a növényt felhasználva állít elő alapanyagot a divatiparnak, ezzel megnyerve tavaly a Globar Change Award díjat. Ez a kenyai kezdeményezés 200 ezer termelőnek ad lehetőséget a fennmaradásra, valamint biztosítja a biodiverzitást, és meggátolja a talajeróziót. A csalán levelei emellett trágyaként vagy élelmiszerként is hasznosíthatók.

Az olasz Orange Fiber cég a narancslégyártás melléktermékét, a citrusok héját, magjait és rostjait használja fel fonalgyártásra. A kifejlesztett eljárás során a „pastazzoból” cellulózt vonnak ki, a keletkező polimerekből pedig fonalat sodornak. A fonalból magas minőségű, selyemre emlékeztető textil készül. Ez a projekt is elnyerte a Global Change Award díját.

A holland művész, Diana Scherer 3D textileket készít, tulajdonképpen „manipulált” gyökérzet, elsősorban zab és búza felhasználásával. Az elvetett magokból kialakuló gyökerek irányított módon nőnek, a földbe helyezett sablonok köré épülnek. A befejező folyamatok után az eredmény egy ellenálló, textilre vagy tapétára emlékeztető szabályos struktúra.

A Modern Meadow amerikai cég továbbá megalkotta a ZOA névre hallgató, kollagénből készült, laboratóriumi körülmények között előállított „bőrt”. Az eljárást 3D bioprintelésnek nevezik.

Saját tervezésű sejtekből modellezik a természetben fellelhető egységeket.

A ZOA több szempontból is lekörözi a már évezredek óta használt állati bőrt. Az előállítási folyamatába nincsenek bevonva állatok, amelyeket sokszor etikátlan körülmények között tartanak, tenyésztenek vagy génmódosításon esnek át. Míg a valódi bőr méretei és felületi különbségei sok szabási hulladékot eredményeznek, addig a ZOA méretei szabályozhatók, és felülete homogén, végtelen strukturális mintázatra ad lehetőséget.

– zárta sokatmondóan a szakember.