Kovács Emőke: orvosnak lenni hálás feladat

D. Balázs Ildikó 2019. november 15., 16:45

Igen szoros kapcsolat tud kialakulni páciens és orvosa között, a páciens pedig – törvényes keretek közt – mi mással is tudná meghálálni orvosa türelmét, szakmai hozzáértését, mint azzal, hogy jelöli A nemzet háziorvosa pályázatra. A csíkszeredai Kovács Emőke háziorvos főorvossal és asszisztensével, Süket Rékával ez történt, ők pedig a hatodik helyezést érték el a több száz jelölt közül. A háziorvosi rendelőben látogattuk meg őket.

Kovács Emőke és asszisztense, Süket Réka Fotó: Veres Nándor

Barátságos, játékos, kellemes a hangulata az orvosi rendelőnek, van ott minden, amitől az ember akár jól is érezhetné magát, ha történetesen nem azért keresi a háziorvosát, mert beteg. Kovács Emőke doktornő szerint a rendelőnek olyannak kell lennie, mint az otthonunknak. „Ha a beteg nem kap kérdéseire érthető választ az egészségügyi rendszeren belül, akkor ide jön, innen pedig nem mehet el tisztázatlan kérdésekkel, hiszen adott esetben ettől függhet a kezelése, gyógyulása. Ide jön vissza, és mindenhova innen indul el” – jegyzi meg a háziorvos.

Mindig is orvos akart lenni

Kovács Emőke kisdiákként is orvosnak készült. Bár voltak kisebb kitérők – jegyzi meg –, de már ötödikes, hatodikos diákként eldöntötte, hogy orvos lesz. „Amikor édesanyám megtudta a velem való várandósságát, nem sokkal előtte a nagyapámat egy nagyon súlyos baleset érte. Ez 1981 elején történt, neki akkor semmilyen életesélyt nem adtak, többszörös alsó végtagi és medencetörése mellett belső szervi sérülése is volt. Kritikus volt az állapota. Hónapokig tartott a rehabilitációja. Miközben én méhen belül fejlődtem, a nagyapám gyógyult. Tizenöt évvel élte túl a balesetét, köztünk pedig nagyon jó kapcsolat alakult ki, és úgy nőttem fel, hogy majdnem mindennap hallhattam a hálás megjegyzéseit gyógyítóiról. Ez megmaradt bennem. Édesanyám szerint én már a méhen belüli életemben szagot fogtam, ami a pályaválasztást illeti. Egyenes út vezetett tehát a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre, majd onnan haza Csíkszeredába” – meséli, miután aznapi utolsó betegét is megvizsgálta.

Kovács Emőke kisgyerek kora óta orvosnak készül Fotó: Veres Nándor

Emőke immár tizenharmadik éve fogadja a betegeket. Fontosnak tartja kihangsúlyozni azokat a kezdeti éveket, amikor Bachner Katalin doktornő mellett dolgozott, ahol olyan dolgokat, olyan szemléletet sajátíthatott el, amit bizony az egyetemen nem tanítottak. „Ha nem az ő szemléletét tanulom, akkor én ma nem tartok itt. Gondolok itt arra a gyermekközpontúságra, amit a doktornő Nyugatról hozott. Ez pedig arról szól, hogy a gyerek partner, játékosan közelítjük meg, hagyjuk kibontakozni, igyekszünk megnyerni a bizalmát, mert ha ez sikerült, bármit csinálhatunk vele, persze ehhez bevetjük a motiválás és játékos jutalmazás eszközeit is.

Ha soha nem hazudsz neki, nem okozol csalódást, vizsgálhatod, injekciózhatod, a sebeit elláthatod. Itt, ebben a rendelőben nem történhet meg, hogy hazudjunk, átverjünk egy gyermeket”

– fűzi hozzá mosolyogva.

Háziorvosnak lenni hálás és egyben megterhelő is – véli. Hálás, mert jó ránézni a sok kismamára, akinek majd megszületik a kisbabája, és ők követik a fejlődésüket egészen pici kortól. Aztán a kamaszok esetében jó visszaemlékezni, az időseknél pedig látják a családi kötelékeket, a genetikát. Tulajdonképpen végigkövetik egy ember életét. Ugyanakkor megterhelő az állandó készenlét. „Ha rendelési időn kívül keresnek, igyekszem egy-két mondatban segíteni a szülőknek, hogy túl legyenek az éjszakán, az estén, a hétvégén. Nekem is ott van a család, ezért igyekszem korlátozni a hívásaimat, hiszen otthon tanulni kell a nagyobbik lányommal, és ott van a kicsi is, aki alig volt öthetes, amikor vissza kellett térnem dolgozni. Orvosként is, de szülőként is azt mondom, a gyermek egy csoda. Igyekszem minden szabad időmet nekik áldozni, mert eljön az az idő, amikor szükségük lesz az egyedüllétre, és akkor majd nem igénylik az állandó jelenlétemet. De most még maximálisan rám van szükségük, és ezt igyekszem nekik megadni” – mondja.

Felemelő díjátadás a Vigadóban

Kovács Emőkét munkatársa, Süket Réka asszisztens is elkísérte A nemzet háziorvosa pályázat díjátadó ünnepségére Budapestre. Ez kettejük kapcsolatáról is sokat elmond. „Nem is mentem volna el Réka nélkül. Egyikünk sem tud a másik nélkül lenni. A betegek útja hozzám igazából Rékán keresztül vezet. Az egyik betegünk bástyának hívja, és igaza van, mert rengeteg a konzultáció, és a mindennapi munkát nagyon pontosan meg kell szervezni és beosztani ahhoz, hogy mindenki ellátást kapjon. Rékának nagyon kell ismernie a betegeket és engem is, tudnia kell a napi programot és hogy abba mi fér bele. Én örülök, hogy együtt dolgozhatunk” – mondja Emőke.

Előkelő helyezést értek el A nemzet háziorvosa versenyen Fotó: Veres Nándor

Mosolyogva jegyzik meg, olyan még nem volt, hogy két napra így bezárják a rendelőt. Mindketten lelkesen mesélik élményeiket, számukra az is adott az eseménynek egy plusz töltetet, hogy férjeik, gyerekeik is elkísérték őket. Két órára megállt az élet, minden erről szólt – mondják nevetve –, igaz, öt perccel az ünnepség kezdése előtte még egy gyors telefonos tanácsadást le kellett bonyolítani. Látom rajtuk, hogy akkor sem lehetnének büszkébbek és hálásabbak, ha történetesen ők lesznek az első helyezettek.

„Én arra biztatok mindenkit, hogy ha tényleg szeretik az orvosukat, vegyék a bátorságot, és ajánlják A nemzet háziorvosa pályázatra. Sok olyan orvos van a környezetünkben, aki bőven megérdemelné ezt. Ezzel lehet igazán kinyilvánítani a hálát, és mi is ebből merítkezünk” – búcsúzik Kovács Emőke.

A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. november 15-én.
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat