HIRDETÉS
A futball történetében a számok a húszas években jelentek meg először, az 1950-es világbajnokságra rendszeresítette a FIFA azt, hogy egy keret tagjai kötelezően ugyanazzal a mezszámmal szerepeljenek egy adott tornán. A 10-es mez kultusza az 1958-as vébéhez köthető nagymértékben, hiszen a torna nagy felfedezettje, az alig 17 éves brazil Edson Arantes do Nascimento, vagyis Pelé a döntőben két gólt lőtt, és azelőtt is kitűnően játszott.
Bár Puskás Ferenc négy évvel korábban tett már arról, hogy naggyá legyen ez a szám, mégis Pelétől számíthatjuk a 10-es mez kultuszát.
A hatvanas-hetvenes években olyan nagy tízesek voltak Pelén kívül a focivébéken, mint például Geoffrey Hurst (az angol válogatott támadója az 1966-os, németek elleni döntőben három gólt szerzett), vagy a német Günter Netzer, aki az 1974-es vébén alkotott nagyot a Beckenbauer, Breitner és Gerd Müller nevei által fémjelzett csapatban.
A nyolcvanas évek nagy tízese pedig egyértelműen Diego Maradona volt: négy világbajnokságon viselte a 10-es mezt (1982, 1986, 1990 és 1994), lehetett volna öt is, de 1978-ban még a nagy közfelháborodás ellenére sem válogatta be a hazai rendezésű világbajnokságot megnyerő Argentína keretébe Luis Cesar Menotti szövetségi kapitány a fiatal Diegót.
Bővebben a témáról a Székelyhon napilap keddi, Erdélyi Sport című tematikus kiadványában olvashatnak.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
