Lelassulás mint lehetőség. Hogyan találjuk meg a felfordulás napos oldalát?

Hajnal Csilla 2020. március 30., 19:20

A napokban feltett legfontosabb kérdéseink között van az, hogy mikor lesz vége ennek a járvány okozta káosznak. Emögött is az az életről elképzelt hiedelemrendszerünk áll, amely szerint az élet akkor normális, ha kiszámítható és felfelé ívelő, ha fejlődik. Ha pedig homok csúszik a rendszerbe, akkor elveszítjük a kontrollt. Lukács-Márton Réka pszichológussal beszélgettünk arról, hogy milyen előnyei vannak a lelassult világnak, az otthonlétnek, és hogyan lehet meglátni a pozitívumokat is a felfordulásban.

Lelassulás mint lehetőség. Hogyan találjuk meg a felfordulás napos oldalát?
galéria
Társasjáték karantén idején. Kénytelenek vagyunk most egymásra is többet figyelni Fotó: Beliczay László

A legtöbb pszichológus azt tanácsolja, tekintsünk úgy az életre, mint ami nem mindig jó, vannak fájdalmak, rossz érzések is benne, ezek is hozzátartoznak a létünkhöz. Fontos elfogadni azt, hogy most ez az aktuális helyzet, ennek van itt az ideje. Ha kell, adjunk teret a fájdalomnak, sírásnak, mert a sírás katartikus élmény.

Ideje elmélkedni

Lukács-Márton Réka marosvásárhelyi pszichológus úgy véli, nem csak negatívumai vannak az elszigeteltségnek, a korlátolt szabadságunknak, mindenképpen vannak előnyei is, és próbáljuk meg a naposabb oldalt is meglátni ebben a káoszban.

„Kiváló lehetőség ez a helyzet arra, hogy egy kicsit elkezdjük értékelni más emberek munkáját is, belelássunk abba is, hogy a pedagógus mennyit kínlódhat annak érdekében, hogy a mi – idézőjelben – neveletlen gyerekünkből faragjon valakit.

Látjuk azt, hogy az emberek hajlamosak gyorsan ítélkezni, és sokat hangoztatják, hogy rosszak a pedagógusok módszerei, ám most mi vagyunk abban a helyzetben, hogy le kell töltenünk az anyagot, oda kell állni a gyerekünk mellé, hogy kezdődjön a tanulás, a kiskamasz viszont nem akarja úgy és abban az ütemben végezni a dolgát, ahogy mi elvárnánk, és akkor nekünk kell motiválnunk, hogy csinálja. Ugyanakkor benne van a szülői teljesítménykényszerünk is, hogy jól tanuljon a gyerek. Ha pedig több gyerekünk van, akkor differenciált oktatást kell végeznünk, hogy mindenki szintjének és elvárásainak megfelelően tanuljon, és ne úgy teljen el ez az időszak, hogy csak úgy elvagyunk, hanem mindenki fejlődjön is valahogy” – foglalja össze az otthoni oktatással kapcsolatos nehézségeket a szakember.

Szerinte ez a lelassult időszak jó lehetőség arra is, hogy kicsit minden gyerek önállósodjon, mert míg máskor hatkor költjük a gyerekeket, hogy elérjenek iskolába, óvodába, és ezért sokszor inkább segítünk is nekik például az öltözködésben, most lehetőség van arra, hogy kicsit mindenki maga végezze el a feladatát, mert nem kell időre elérni sehová. Ugyanakkor most lehetőség van arra is, hogy együtt főzzünk, megtanulhatják a gyerekek az alapanyagok nevét angolul, románul, tehát van olyan hozadéka is a helyzetnek, hogy megtanulunk mi is, a gyerekek is hatékonyabban működni a hétköznapi életünkben – mondja a pszichológus.

Teremtsünk rendet a káoszban

Sokan hangoztatják, hogy eljött az ideje az otthoni rendrakásnak, hiszen időnk van rá bőven. Lukács-Márton Réka azonban úgy véli, kétélű a dolog, és lelkiállapot kérdése is a rendrakás. „Ott, ahol eddig nem volt rend, és jól voltunk úgy, vagyis ha addig nem tettük meg örömmel, jó szándékkal, nem biztos, hogy ebben a kényszerhelyzetben örömmel nekiugrunk a kamrában a polcok leszedésének, átszervezésének. De ez az időszak legalább felajánlja nekünk a lehetőséget, hogy megcsinálhatjuk.

Mivel annyit vagyunk otthon, folyamatosan látjuk a rendetlenséget, így nagyobb eséllyel rakunk rendet magunk körül. Kérdés, hogy egy-két vagy több gyerekkel összezárva mennyi időnk jut erre, hiszen mivel mindenki otthon tartózkodik, tízpercenként nyit a lacikonyha például.

Nyilván növelheti is a frusztrációt az, ha otthon dolgozunk, plusz a gyerekek online tanítása is a vállunkon van, és nincs idő ilyen tevékenységekre, de akkor is fontos a dolgok pozitív oldalát is meglátni. Kiváló lehetőség ez a szelektálásra, ennek a pszichológiája az, hogy megszabadulunk attól, ami régi, használhatatlan, rossz. Nem a fogyasztói társadalomnak akarok kedveskedni, de jó lehetőség megszabadulni ezektől a tárgyaktól, így ugyanis adunk a lelkünknek egy olyan érzést, hogy legalább a szűk környezetünkben kicsit tisztába tesszük ezt a káoszt” – magyarázza a pszichológus. Úgy véli, kénytelenek vagyunk most egymásra is többet figyelni, valahogy úgy szervezni a napjainkat, hogy többet játsszunk a gyerekünkkel, és észleljük azt is, hogy jó fej a társunk, és ne csak azt lássuk meg benne, hogy mit csinált rosszul vagy mit nem csinált meg, tehát próbáljuk meg pozitívan látni őt is, a helyzetet is, mert különben könnyen belebolondulunk – mutat rá a szakember.

Számolni kell a hullámvölgyekkel

Nyilván mindenkinek lesznek hullámvölgyei, még a pszichológusoknak is vannak – vallja be. „Amikor már nem bírom és irigylek mindenkit, aki elmegy otthonról dolgozni, olyankor próbálom kizökkenteni magam ebből a lelkiállapotból: sportolok, szaladok, zenét, videót kapcsolok, ha van lehetőségem és udvarom, kimegyek sepregetni, tenni-venni, olyan fizikai tevékenységet végzek, amire oda kell figyelnem. Ezt mindenki fogja érezni néha, és azt is, hogy sohasem lesz ennek vége. Vannak sírós periódusaink, de elmúlik, vagy kisírjuk magunkat, éljünk a sírás katartikus hatásával. Annyira felgyorsult az életünk, hogy ez most túl lassú nekünk, túl sok, túlságosan összezárt, de lehetőség van például arra, hogy ne folyamatosan rendőrkapitányként létezzünk a gyerekek életében. Kevesebb konfliktusforrást eredményez az, hogy nem kell mindig időre elkészülni, elvégezni a feladatokat” – véli a pszichológus.

Ne nézzünk túl sok híradót

Aktuális és sok embert érint az egyedüllét, a magány kérdése. A pszichológus standard ajánlása ilyen helyzetben az, hogy keressék a kapcsolódást, más emberek társaságát, de nyilván most ez a helyzet mindent felülír, és a szakember is azt tanácsolja, hogy saját érdekükben ne keressék a fizikai közelséget, próbáljanak meg távol maradni, annyira, ameddig még normálisak tudnak maradni. „Fontos, hogy felhívjuk, beszéljünk velük, most még gyakrabban, mint máskor, a rohanó világban. Azt ajánlom nekik, hogy hallgassanak zenét, végezzenek fizikai aktivitást, akármilyen kicsi is a szoba, tornázni lehet, vagy az olvasás is sokat segíthet. Tehát valami olyat tegyenek, ami nekik jó, például most megélhetnek egy olyan hobbit, amelyet lehet házon belül végezni, mert erre most van idő is.

Mindenkinek egyénileg kell megtalálnia, hogy mi az, ami neki örömet nyújt és meg tudja valósítani otthon, szerencsésebbek azok, akiknek van kertes házuk.

Azt javaslom, hogy ne nézzenek túl sok híradót, mert ott folyamatosan jönnek a negatív tartalmak, és az nem segít a lelküknek. Én egy ideje nem nézek, csak olyan fontos közleményeket olvasok, hogy például elkezdődött a kijárási tilalom,

de nem követem a számokat, hogy hány halott, hány új fertőzött van Romániában”

– meséli saját hozzáállásáról a pszichológus.

Akiknek kertes házuk van, most szerencsésebbek Fotó: Haáz Vince

Azt tanácsolja, próbáljuk meg azoknak az embereknek a társaságát keresni online, akik pozitívak, és képesek meglátni a pozitívumot ebben a nehéz helyzetben is, sok a vicces videó és kép az interneten, és ha ezek képesek akár egy pillanatnyi mosolyt csalni az arcunkra, akkor már hasznosak. De egy biztató szó is sokat számít, ami arra buzdít, hogy ne add fel, mert pár hónap és lejár. A pszichológus nagyon fontosnak tartja, hogy most többször hívjuk fel idős hozzátartozóinkat, és beszélgessünk velük hétköznapi dolgokról, ha tehetjük, videóhívással, hogy láthassák az unokákat, hiszen számukra most szinte teljes kijárási tilalom lépett érvénybe, és nagy szükségük van a kapcsolódásra, az érzésre, hogy tartani tudják a kapcsolatot családjukkal most is, mert számukra ez a helyzet nagy törést jelent – fejti ki Lukács-Márton Réka.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.