Mi kell ahhoz, hogy haditudósító legyél? Gombos Emőke megtapasztalta

A háború sújtotta országokban történő eseményekről olyan újságírók révén szerzünk tudomást, akik ott vannak az események közepében, vagy ha nem is épp a közepében, de a közelében biztos. A televízió előtt ülve talán nem is tűnik az olyan nehéz munkának, a kalandot látjuk esetleg benne vagy a dicsőséget, hogy adott újságíró bejelentkezik, nap mint nap elmondja, mit látott, esetleg a háta mögött bomba robban, fegyver ropog, ő pedig behúzott nyakkal tudósít, hadar, igyekszik gyorsan befejezni a munkáját.

De mi is kell ahhoz, hogy valaki kiutazzon egy olyan országba, ahol a puskaropogás alapzaj, ahol rohanni kell a robbantások elől, és mindezt úgy, hogy közben esetleg  egy helikopterre is fel kell kapaszkodni vagy egy száguldó autóra? Kényelemről álmodni sem lehet, a tisztálkodási lehetőségek sem adottak mindig, mint itthon vagy egy három-négy csillagos szállodában.

Azoknak az újságíróknak, akiket érdekel az ilyen munka, akik nem félnek, hajlandók vállalni a veszélyt és az azzal járó kényelmetlenségeket, képzést tartanak, amire lehet pályázni.

Gombos Emőke szerkesztő-riporter televíziós újságíróként vett részt ilyen haditudósítói felkészítőn, élményekkel tele érkezve haza. A képzés keményebb volt, mint amilyennek ígérkezett, mint amilyennek gondolták azok, akik arra jelentkeztek, vallotta be a Ligetnek. Azok az újságírók viszont, akik elvégezték ezt a felkészítőt, haditudósítóként dolgozhatnak olyan háborús övezetekben, ahol civilként, civil újságíróként nehéz lenne helytállni.

„Igazából azt sem tudtam, hogy mire számítsak, hogy mi vár rám. A képzésről annyit tudtam, hogy olyan betekintést nyújt a hadsereg mindennapjaiba, amire ritkán nyílik alkalom. Ezt nagyon izgalmasnak tartottam, és ezért is jelentkeztem” – fogalmazott Gombos Emőke.

A képzés egy hétig tartott, nem mondható, hogy nehéz volt, mindennap különleges programokon vettek részt, és néha bizony próbára tették a bátorságukat is – mondta. Inkább megterhelő volt, ugyanis olyan ember számára, aki nem teljesített katonai szolgálatot, minden életidegen volt.

Arról, amit ott mit tanultak, amire a résztvevőket felkészítették, elmondta: kontrollált, biztonságos körülmények között tapasztalhatták meg, hogy milyen az, ha támadás éri a katonai járőrkonvojt, vagy gázt vetnek be, és gázálarcban kell menekülni. Kipróbálhatták a különleges erők által használt fegyvereket, utazhattak helikopterrel és szállító repülőgéppel, és megtapasztalta, milyen érzés, ha megbilincselik, vallatásnak vetik alá és hogy milyen is lehet az, ha túszul ejtenek valakit.

– válaszolta érdeklődésünkre, miszerint félelmetes volt-e a szimulációban való részvétel.

A képzésről a kollégáitól szerzett tudomást, mondta, és mivel mindig is érdekelte a haditudósítói munka, nem hagyta, nem hagyhatta ki. Ezzel is egy lépéssel közelebb jutott hozzá.

De mi kell ahhoz, hogy valaki jelentkezhessen, illetve hogy el is fogadják a jelentkezését? Több kritériumnak is meg kellett felelni, de rendelkezni kellett a munkáltató sajtóintézmény ajánlásával, ugyanakkor szükség volt a Nemzetvédelmi Minisztérium általi akkreditációra, valamint el kellett küldeni egy olyan anyagot, amit a Nemzetvédelmi Minisztérium által szervezett katonai tevékenységről készített. A jelentkezési feltételek részletei a https://www.mapn.ro/corespondenti/ oldalon találhatók meg.