Öregkor: az elmagányosodás a legnagyobb veszély

Az öregedés témája egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül, többek közt azért is, mert a népesség korösszetételében jelentős változás történt az időskorúak javára. Az átlagéletkor növekedik, gyerek pedig egyre kevesebb születik – főleg a nyugati társadalmakban. Az ENSZ statisztikája szerint 2017-ben a bolygó 7,55 milliárd lakosának 9 százaléka, azaz közel 680 millió ember tartozott a 65 év feletti korosztályhoz, a becslések szerint számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet. Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét az idősek világnapjának, ezzel akarják felhívni a figyelmet a méltóságteljes időskorra, és felvetni az idősek problémáinak kérdéskörét.

Marosvásárhelyen évről évre megünneplik a világnapot a Caritas keretében működő Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központja szervezésében. A központ vezetője, Kiss Gyöngyvér szerint a világnap legfontosabb célja tudatosítani, hogy bármennyire is úgy tűnhet, hogy az időseké egy olyan generáció, amelyik nem tud felzárkózni a fejlődés felgyorsult tempójához, az öregek olyan élettapasztalatot gyűjtöttek össze, amelyek szükségesek és fontosak a mai társadalomban is.

– fogalmazott Kiss Gyöngyvér. Az idősekkel foglalkozó központ vezetője úgy véli, az, hogy a társadalmunk elöregedési tendenciát mutat, nagy kihívás elé állítja a társadalmat, de magukat az érintetteket is. „Régen élt három generáció egy háztartásban, ahol mindenkinek tiszta feladatköre volt, ma már ez a rendszer teljesen megszűnt létezni, az idősek egyedül vannak, és meg kell találják a helyüket a társadalomban” – mutatott rá a szakember, aki szerint az öregedés számos kihívást, buktatót, problémát és nehézséget is rejt magában, amiket nem lehet nem létezőnek tekinteni.

A mai időskorúak számos problémával küszködnek – emelte ki az időskorúakkal foglalkozó központ tapasztalataiból Kiss Gyöngyvér. Nagyon sokan anyagi gondokkal küszködnek, nagyon sokan olyan kevés nyugdíjból tengődnek, hogy szinte hihetetlen, hogy abból meg lehet élni és még gyógyszereket is beszerezni, ugyanis legtöbbjüket már krónikus betegséggel is kezelik.

„Az anyagi nehézségek egyik közvetlen következménye pedig az elszigetelődés, az idős ember nem engedi meg magának, hogy eljárjon otthonról, és olyan tevékenységeket folytasson, mint aktív korában, például színházba járjon, mert nincsen hozzá anyagi lehetősége. A másik probléma az egészségi állapot, lehet meg tudná engedni magának, hogy kijárjon, de nem tud konkrétan felülni egy autóbuszra. Ez is elszigetelődéshez vezet, mert megint bezárkózik az ő kis kuckójába, s szépen lassan lekopnak a régi társak, mert ő mindig otthon van” – mutatott rá a szakember.

Az időskorúak másik problémája, hogy sokan nem találják a helyüket: amíg aktívak voltak, azt érezték, hogy fontosak, van helyük a társadalomban, most meg nem sikerül újraértékelni a szerepüket. Bár vannak, akiknek megadatik, hogy a család szorosan felkarolja, feladatokat bízzon rá az unokák vigyázása, az őszi eltevések vagy bármi más terén, de nagyon soknak nem adatik meg ez, többek közt azért, mert rengeteg idős embernek külföldön vannak a gyerekei, unokái, akikkel sokszor még a számítógép segítségével is nehéz a kapcsolatot tartani, feladatot azonban végképp nem jelentenek. „Ez is elszigetelődéshez vezet, gyakorlatilag minden probléma az elmagányosodáshoz vezet vissza, ami a legfőbb gondja az időseknek” – összegezte a központ vezetője.

Kiss Gyöngyvér szavait pedig a számok is alátámasztják, egy tavalyi – igaz, Amerikában végzett – felmérés szerint az idősek 17 százaléka átlagban heti egy alkalomnál is ritkábban találkozik barátaival, rokonaival, szeretteivel, míg minden tizedik csak havonta egyszer. Az Egyesült Államokban élő idős emberek kétötöde a televíziót tudhatja fő társaságának, ez az szám azonban mifelénk is hasonló lehet.

Magyarországi felmérés például azt mutatja, hogy a 80 éven felüliek több mint negyven százaléka egyedül él, a többség megözvegyült. Ilyen helyzetben van a 78. életévét taposó Bajnóczy Ildikó is: egyedül lakik egy garzonban, és úgy véli, régen könnyebb lehetett idősnek lenni, mint manapság.

– mondja a marosvásárhelyi néni, aki úgy véli, az időseknek két nagy gondjuk van, az egyik, hogy kevés pénzből kell kijönniük, a másik pedig, hogy egyedül vannak, ami akkor a legrosszabb, amikor még betegek is.

A 78 éves nyugdíjas asszonynak még azzal van szerencséje, hogy a városban laknak a gyerekei, az unokái, mert sokaknak ez sem adatik meg. Ildikó néni nem is hagyja magát, minden nap keres valamilyen célt, ami miatt kimozdulhat a házból. Ilyenek a Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjának a programjai is, ahol tea mellett klubbeszélgetések zajlanak, römizni lehet, minden nap van szépkorúak tornája, de aki igényli, az nyelvet tanulhat vagy a számítógéppel ismerkedhet meg, hogy ne maradjon le a világ dolgairól és tarthassa a kapcsolatot a távolba szakadt családtagokkal.

Az idősekkel foglalkozó központ heti 130 idős embert mozgat meg, de szinte kizárólag nőket. Kiss Gyöngyvérnek az a tapasztalata, hogy

a férfiakat sokkal nehezebb kimozdítani otthonról, nehezebben szocializálódnak,

s ha már bekerültek a „csak otthon vagyok” állapotba, nagyon nehéz kimozdítani őket. A jövőben erre szeretnének fókuszálni majd, hogy olyan programokat valósítsanak meg majd, amellyel az elmagányosodó idős férfiak helyzetét javíthatnák.