Pár bogyós gyümölcsöt akartak ültetni, Málnaliget lett belőle

Néhány tővel indult, s ez lett belőle – mutatja vendéglátóm. A családi ház mögötti területen július elejétől a fagyok beálltáig érik a málna, mintegy hetven áron gyűjtik be szorgos kezek nap mint nap az érett termést.

„Volt itt jégverés közel egy hónappal ezelőtt, annak nyoma látszik a leveleken” – mutatja Péter Antal szülei domokosi portáján. Bár ő Csíkdelnén lakik, a Málnaliget a szülői ház mögötti kertben született meg, amikor is édesapja javaslatára vásároltak néhány tő szedret, majd málnát. Az első szeder tövet hat évvel ezelőtt ültették, a málnaültetvény pedig közel négyéves.

– meséli Antal. És így nőtte ki magát az ültetvény a ház mögötti kertben, majd újabb és újabb kis parcellákat vásároltak meg, hogy málnatövekkel ültessék be.

Még a tavaly is ültettek – mondja, amint a telek végébe vesszük az irányt, s mutatja is a kis zsenge töveket, amelyeken csak elvétve akad málna, termést majd jövőben hoznak. De nincs is, amiért itt keresni a zamatos málnaszemeket, amíg nem tudunk a telek első felében úgy tenni két lépést, hogy ne csábítana el egy-egy szem málna.

„Mikor jó az idő, próbáljuk szedni, de egész nyáron nem esett az eső, s mire gyűjthetnénk a termést, beköszöntött az esős idő” – mondja Antal. Most éppen az édesapja gyűjti be a termést, gyorsan is telik a vödör, szapora munka a termesztett málna szedése.

Az első években nem igazán volt sikeres a málnatermesztés – ismeri el vendéglátóm – , de idővel sok minden változott, így az ő hozzáállása is. Lassan lett az ültetvényen öntözőrendszer, támrendszert épített a málnavesszők mellé, kapálógépet vásároltak, s egyre inkább arra törekedtek, hogy ha már belevágtak, adják is meg a módját. „Rengeteg fórumon, szaktanácsadáson részt vettünk, könyveket vásároltunk, hogy ha már beleálltunk, próbáljuk meg a legjobb tudásunk szerint fejleszteni. Persze még mindig van fejlesztenivaló, még mindig érnek meglepetések, van, amit tanulni” – magyarázza.

Az idei év meglepetése egy bizonyos fajta atka megjelenése volt, amely néhány tövet tönkre is tett. Két évvel ezelőtt – meséli – egy különleges és vidékünkön ritkaságszámba menő poloska jelent meg, olyannyira ritka volt, hogy beazonosítani is nehéz volt.

Ebből a szempontból az idei esztendő szerencsés, a két évvel ezelőtti poloska nem jelentkezett.

És ha már benne van a munkájuk, arra is igyekeztek odafigyelni, hogy olyan fajokat ültessenek, hogy lefödjék a nyári szezont. Többféle málnát ültettek, a szedés július elején indul a korán érő fajtákkal, lassan növekedni kezd a hozam, majd nyár derekától kezd beérni a nagy szemű Polka málna is, amely kitart a fagyokig. A korai fajták maximum másfél hónap után leteremnek.

„A palánták elültetése után a málna három-négy év múlva kezd teremni. A Polka töveket késő ősszel le kell kaszálni, a többieken ki kell metszeni a letermett vesszőket, sokat kell simogatni őket. Erre megy rá a hétvégénk, a délutánok, ritkán érek haza sötétedés előtt” – jegyzi meg.

Mint mondja, az kimondottan jól esik a családnak, hogy a falu, meg a környékbeli települések lakói felkarolják, vásárolnak tőlük, értékelik munkájukat.

Sokan járnak arra, hogy megcsodálják a ligetet, megnézni, milyen a termés. Nem úgy, mint azok a kicsi legények – mondja mosolyogva –, akik a minap „beszabadultak” az ültetvényre. Ezzel magyarázható a lakat is az egyik parcella kapuján, de ez talán még mindig jobb, mintha a medve járna, amely ugyan még az ültetvényre be nem ment, de a közelében már megfordult. Egyelőre beérte a szilvafa gyümölcsével, ezért is vigyáz a málnatövekre villanypásztor.

Az eddigi számításaik szerint a szárazság miatt idén gyengébb volt a terméshozam, mint a korábbi években, s hogy mikor kerül pont a szezon végére, az időjárásfüggő. 2019-ben szeptember elején, az iskolakezdéssel majdnem egy időben gyorsan lezárta a szezont egy korán érkező fagyos éjszaka. Tavaly október elején, tavalyelőtt október végén érkeztek mínuszfokok, azt pedig nem bírják a tövek.

„Azért egy percig sem gondoltam volna korábban, hogy én ilyesmivel is fogok foglalkozni” – jegyzi meg nevetve Antal. Azt is mosolyogva fűzi hozzá, sokszor járnak úgy, mint a suszter, aki, a fáma szerint lyukas cipőben jár, mert nincs ideje a saját cipőjét megjavítani. Azaz, elviszik a málnát, s nekik nem jut.

A család gyerekei is szívesen segítenek, bár édesapjuk szerint jobban szeretik enni a málnát, mind szedni.

Terjeszkedni már nemigen akarnak, bár nevetve jegyzi meg, azért van még egy kis füves rész, ami „nagyon hívogatja”, talán oda kerül még málna. Nem is lenne gond a terjeszkedéssel, ha lenne segítség, jelen pillanatban ugyanis a legnagyobb gondot a munkaerőhiány jelenti.