HIRDETÉS
A székelykeresztúri Feleki Ágnes marosvásárhelyi egyetemi évei után ment ki Amerikába, azóta nem csak a munkája, hanem a családja is Floridához köti. Ott él ugyanis perui férjével és két gyermekével, így a karácsony náluk egy vegyes kultúrájú ünnep: kicsi Peru és kicsi Székelyföld, vegyítve a körülöttük zajló amerikai szokásokkal.
„Van egy jó pár magyar kollégám, akikkel ilyenkor egyre gyakrabban beszélünk arról, hogy jaj, az otthoni karácsony, s jaj, a hó, mert itt ugye nincs. Kicsit haragszunk is az otthoniakra, ha havas képeket tesznek fel a Facebookra” – meséli nevetve Ági, aki közben azért rájött, hogy felnőttként már itthon sem olyan lenne a karácsony, mint amilyenre emlékszik, hiszen gyerekként még másként éli meg az ember, épp ezért ő most arra törekszik, hogy a gyerekeinek teremthesse meg azokat a karácsonyokat, amelyekre emlékezhetnek később.
Bár okoz keveredést a fejekben, a Mikulásról nem mondott le a kétgyermekes édesanya, pedig nagyon nehéz megmagyarázni a gyerekeknek ezt az Amerikában teljesen ismeretlen figurát, aki
ráadásul csak a magyar gyerekekhez jár, és pont úgy néz ki mint a Santa Claus, aki december 25-én jön reggel a többi gyerekhez.
Ágiék családjában ennek ellenére dívik a mikulásjárás, kipucolják és kiteszik a cipőket, amikbe kerül is édesség, ajándék. „Emlékszem, hogy nekünk otthon milyen nagy szám volt ez, a gyerekeimnél igazából nem látom ezt az izgalmat, mivel nincs körülöttük az a zsongás, hogy jön a Mikulás, annyira nincsenek benne. S ugye miért van az, hogy csak a magyar gyerekekhez jár? Kicsit homályos ez nekik. Ennek ellenére mindig megtartjuk, igaz, eddig virgácsot nem hozott” – meséli a székelykeresztúri édesanya.
Hozzáteszi: a gyerekek előtt más karácsonyuk volt, inkább perui jellegű, ugyanis Peruban másként ünnepelnek karácsonykor.
Amerikában sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az ünnepi előkészületek, mindenki feldíszíti a házat, az udvart, hálaadás után vagy már hálaadás napján feldíszítik a fát is, aztán ahogy lejár karácsony, gyorsan leveszik. „Mi azt csináltuk, hogy megvártuk december 6-át, hogy legyen valamivel összekötve a Mikulás, utána együtt szoktuk feldíszíteni a fát. Elkezdtük azt a szokást, hogy a gyerekek babakortól kezdve minden évben kapnak egy karácsonyi díszt, amit összegyűjtögetve majd magukkal vihetnek, ha felnőnek” – magyarázza. A család fáján így a 4 éves Lucas és a 8 éves Kamilla saját díszei, valamint az oviban készített díszek mellett édesapjuk perui díszei is ott vannak, na meg szalmaangyalka is itthonról.
– meséli Ági. Az ajándékozás szokásaiból végül az amerikait vették át, így nem 24-én este, hanem 25-én reggelre jár a Télapó. Ez nem csak azért tűnt jó ötletnek, mert minden gyerek a környezetükben így éli meg a karácsonyt, hanem azért is, mert sokszor szenteste is dolgozniuk kellett. A gyerekekkel így mindenképpen sütnek gingerbread man-t, vagyis gyömbéres mézeskalács-emberkét, ezt kell ugyanis kitenni a Télapónak egy bögre tej társaságában, hogy legyen mit egyen, ha megéhezett a nagy ajándékozásban.
Ágnes igyekszik az otthon ízeit is becsempészni az ünnepekbe, a karácsonyi munkahelyi bulikra hókiflit, bejglit süt – bár ez macerásabb már két gyerek mellett, de a karácsonyi menüből sem hiányozhat a húsleves és a töltelékes káposzta.
– magyarázza Ági, akinek perui férje minden magyar ételt szeret, csak a töltött káposztát nem, s nem is érti, hogy van ez mifelénk, hogy karácsonykor mindenki azt eszik. Peruban amúgy nincs hagyományos karácsonyi étel, egyedül egy édességfajta, a panoteno, egy olasz gyümölcskenyér, amit éjfél után esznek forró csokival, de ezzel ennyi is, ami határozottan karácsonyi.
A perui-székely család amúgy a 25-ét egy kolozsvári magyar-román családdal szokta tölteni, s valahogy úgy zajlik, mint itthon: beszélgetés, evés-ivás, szórakozás.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
