Róka menyasszonyi ruhában? A kitűzőn igen!

Nem újkeletű a kis csíkszeredai vállalkozás története, néhány évvel ezelőtt két fiatal lány, Székedi Anna Ágota és Bálint Boróka fából kezdett kis mókás kitűzőket készíteni. Az első lépést tulajdonképpen Boróka tette meg, amikor szárítható gyurmából készített kiegészítőket, majd a két barátnő tovább lépett, és a gyurmát fára cserélték. Egyedi dolgokat szerettek volna előállítani, és ez sikerült is, az egyedi fa termékek ma is nagy népszerűségnek örvendenek, bár a két barátnő útja elvált. Több mint két évvel ezelőtt aztán Ágota mellé új csapattagok kerültek, így újabb lendületet kapott a vidámságot hozó kis fakiegészítők gyártása.

Több helyszínről jelentkeznek be a kis vállalkozás tagjai, a karantén miatt ugyanis mindenki az otthonából mesél. Ágota Zsögödből, Fazakas Orsolya és férje, Zoltán Csatószegről, Lázár Anna pedig csíkszeredai lakásából jelentkezik, amikor a világháló segítségével beszélgetésre invitálom őket. Ők az új csapat. Hogy hogyan találtak egymásra? Tulajdonképpen Ágota keserűsége hozta össze őket – derül ki hamar. Ő panaszolta el Annának, nem tudja egyedül folytatni, kiégett, noha vannak még álmai.

És ekkor jött a mentő ötlet, társuljanak, Anna majd segít az adminisztrációban, Ágota pedig alkothat. „Megvannak a magam korlátai, én nem szeretek beszerzéssel foglalkozni, kellett nekünk még valaki a csapatba, és így jött be a képbe Orsi, a lányom és a férje, Zoltán. Megkerestem őket, kiderült, hogy ők is látnak ebben fantáziát. Mindent megbeszéltünk, s tovább álmodoztunk immár négyen. Elismerem, én ha bárkinek is elmondtam, hogy milyen vállalkozásba kezdtünk, furcsán néztek rám” – meséli nevetve Anna.

A csapat első közös nagy beruházása egy lézervágó gép megrendelése volt Kínából. Az első lépést megtették – mesélik –, majd következett néhány hónap izgalom, hogy lesz-e gép vagy sem. „Befektettünk több ezer dollárt, elment a nagyvilágba a pénz, és gép nem volt sehol. Hat hónap telt el, amíg a csatószegi udvarra megérkezett” – eleveníti fel Anna. Aztán nevetve mesélik, hogy a gép megjelenésével korántsem oldódott meg minden, el kellett telnie még egy kis időnek, amíg Zoltán kikísérletezte, hogyan is működik.

Még életemben nem láttam ilyen gépet, de kikísérleteztük, hogyan működik, végül is két hónap telt el a megérkezését követően, amíg üzembe tudtuk helyezni. Most már jól működik. Annyira fontos berendezés, hogy nélküle dolgozni sem tudnánk” – fűzi hozzá Zoltán, s őt hallgatva most már a társaság is tud derülni a történeten.

És hogyan születik meg egy menyasszonyi ruhában mosolygó kis rókalány? Először fejben, majd Ágota papírra rajzolja le a megálmodott figurát, következik a vektorizálás, a figurák kivágása, csiszolása, ragasztása, és végül újra Ágotához kerülnek a kivágott darabok, ő lehel beléjük életet, azaz megfesti őket. Időigényes munkafolyamat, sok kézen, munkafázison átmegy egy- egy kis állatfigura, mire használatra készen áll. Sokat inspirálódnak a mindennapokból is – derül ki. Nem kis büszkeséggel meséli Orsi, hogy a hordozókendős figurák saját ötlete alapján láttak napvilágot. Aztán mikor jógázni kezdett, ebből inspirálódva lepte meg Ágota a különböző jógapózokban díszelgő figurákkal.

Minden kis kitűzőnek megvan a története. „Megvannak az alapállatok, de mivel most már egyre többet személyre szólóan kérnek, újra kell rajzolni, szerkeszteni, és ebbe a munkába Zsolti, a férjem is besegít” – jegyzi meg Ágota. Készültek már a csatószegi-zsögödi műhelyben névtáblák, fali kulcstartók, órák, személyre szabott kitűzők. Több ezer darab kis állatfigura, róka, víziló, maci, nyuszi, süni, bagoly, és a sort még lehet folytatni.

Lelkesen mesélik: szeretnének tovább lépni, fejleszteni, újabb termékekkel megjelenni, s bár a járvánnyal járó zűrzavaros időszak kicsit gátat szabott terveik megvalósításának, azért csak álmodoznak. „Kicsit aggódtam, hogy ha sok mindenről le kell mondaniuk az embereknek, vajon kell-e kitűző, lesz igény rá? De úgy érzem fölösleges aggódni azon, hogy mi lesz. Ha nagy örömökre nem is, de az aprókra mindig szükségünk lesz.

– mondja Anna, akiről a beszélgetés során kiderül: nem csak az adminisztratív munkában számítanak rá, hanem ő lelkesíti a csapatot is. Ő az , aki „vigyáz” a fiatalokra.

Büszkén mesélik, az Ágota által rajzolt figurák már vászonra is kerültek, és ebből varrtak különböző használati dolgokat. Abban reménykednek, hogy talán egyszer a megélhetést is biztosítani tudja számukra kis vállalkozásuk, addig is össze-össze dugják a fejüket, és terveznek.