A pünkösdi búcsú idei szónoka Lujzikalagorban született, ott él most is a plébános 90 éves édesapja, aki hosszú hosszú évekig hordta fiát Csíksomlyóra, a búcsúra. „Házunk előtt a csíksomlyói Segítő Szent Szűz-szobor kétméteres mása áll, s már kisgyermekként minden évben elmentünk szüleimmel, testvéreimmel a búcsúra. Itt láttam, tanultam meg az igazi vallásosságot, az első istenélményeim is Csíksomlyóhoz kötődnek. Édesapám most is készül a búcsúra, ha egészségi állapota megengedi, ott lesz” – eleveníti fel első búcsús élményeit Salamon József gyimesbükki plébános, akit 1989. június 25-én dr. Jakab Antal püspök szentelt pappá. Akkor a fiatal plébános jelmondataként azt a zsoltárrészletet választotta, ami így hangzik: „Oltalmazz engem, Istenem, mert én benned bízom.” A hitvallásként megfogalmazott jelmondat igencsak emlékeztet a csíksomlyói búcsú idei mottójára: „A Magasságbeli ereje borít be árnyékával” (Lk 1,35).
A ferencesektől a felkérés, hogy legyen az idei búcsú szónoka, februárban érkezett, a gyimesbükki plébános pedig – mint meséli – először meglepődött, hogy miért is őt választották ki erre a nemes feladatra, aztán úgy érezte, az ő ünnepi beszédével több dologra is felhívhatja a figyelmet, így elvállalta a felkérést. „A csíksomlyói búcsú és a Szűzanya iránti tiszteletem hozzájárul mindenképp ahhoz, hogy elfogadtam ezt a felkérést. Azonban még úgy éreztem, hogy általam jobban fel lehet hívni a figyelmet a moldvai magyarok sorsára, nehézségeire, gondjaira. Igaz, a román sajtóban máris kereszttűzbe kerültek a csángók, amiatt, hogy egy csángó magyar pap lesz a szónok, de mindenképp ez is figyelemfelkeltés. Kihívás számomra ez a felkérés, de lehetőség is, hogy beszéljek Isten csodálatos világáról, arról, hogyan őrizte meg népünket, a moldvai magyarokat a Szűzanya. Csíksomlyó mindig töltekezési hely volt a Moldvába szakadt népnek, ilyen ez ma is” – foglalta össze a plébános, hogy miért fontos számára, hogy szót kapott az ünnepen.
Salamon József plébános szerint a Szentlélek kiáradásának az ünnepén fontos azt is elmondani, hogy a Lélek az, ami éltet, ami összeköt bennünket, összeköt az őseinkkel, a kultúránkkal.
„A Lelket kell megjeleníteni, együttlétben, kérve és várva az évszázados lélekkiáradást, amit egyesít minket a nyeregben. Ezt a Lelket semmiképp nem szabad elveszíteni. De a csíksomlyói búcsúra érkezők találkoznak azzal az Édesanyával is, akinek jelenlétét mindig meg lehet tapasztalni ezen a helyen. A Szűzanya mindig kimondja az igent, és nekünk is ki kell mondanunk az igent ott, a nyeregben.”
A jelenlegi gyimesbükki plébános korábban Ditróban, Szászrégenben, Óradnán, valamint Gyergyóhodoson és Galócáson szolgált, 2004-től hirdeti az igét a közigazgatásilag Bákó megyéhez tartozó Gyimesbükkön. Ez a település, közösség eddig is bekapcsolódott a csíksomlyói búcsúba, hiszen zarándokvonatok érkeztek oda, és a közösség tagjainak egy része mindig gyalog tette meg a távot Csíksomlyóig. Salamon József felemlegette, hogy a gyimesbükki közösségnek mindig nagyon fontos volt a búcsú, de nemcsak az: 1949-ben, amikor Márton Áron püspök Gyimesbükkön bérmált meg több száz csángó fiatalt, a kommunista hatalom őrizetbe akarta venni, de a gyimesi csángók testükkel élő bástyát alkotta,k és úgy kísérték be a lovon ülő püspököt Csíksomlyóra, ahol megtartotta az utolsó szentbeszédét. Salamon József szerint akkor aggódó szeretettel a nyáj és a pásztor együtt volt.
„Idén is nagyon várták a helybéliek, hogy legyen hivatalos bejelentés a búcsú megtartásáról, és kétszázan iratkoztak fel, hogy eljönnek Csíksomlyóra. Most úgy gondolom, hogy egy családias, bensőséges ünnep lesz a nyeregben, hiszen külföldiek nem tudnak eljönni. Pedig nagyon kívánkoznak, többen jelezték nekem is, hogy vágynak ott lenni. Persze a médián keresztül is be lehet kapcsolódni, de a jelenlétet, a valóságos ottlétet azzal nem lehet helyettesíteni. Nemrég olvastam, hogy jelentős különbség van aközött, hogy egy dobozból nézed, hallgatod a népzenét, néptáncot, vagy a muzsikusok előtted húzzák a nótát, és te megölelve a párod rophatod a táncot.
Hiszen ünnepelni gyűlünk össze, a Szentlélek kiáradásának, az egységnek a megtapasztalására, hogy megérezzük, hogy a múltunk, jelenünk és jövőnk össze van kötve, s hogy feltöltődve menjünk haza és máris készüljünk a következő szent alkalomra.”
Salamon József megosztott velünk egy kis történetet is, amit egy gyimesi fiatal mesélt neki, aki külföldön dolgozott. A fiú nagyon szeretett volna hazajönni a búcsúra, de nem engedték meg, hogy hazatérjen, hogy barátaival, családjával együtt elmehessen Csíksomlyóra. Munka közben félrevonulva elsírta magát, lélekben hallotta a csengettyűk hangját, az énekeket, és megfogalmazta: hadd el külföld, mert többet nem fogsz te itt tartani engem, s hazatért. Nem akart többet hiányozni Csíksomlyóról, a Nyeregből.
Az ünnepi búcsús szentmisét délután fél 1-től a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben mutatják be.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.