Sítalpas kezdetek: nem csak siklani oktatna a KidsSport

A Kis-Somlyó lábánál lévő tanulópályán alakították ki minimális tereprendezéssel a műanyag borítású pályát – mutatja Miklós Edit.

Közben megszűnt a munkahelyem a Magyar Síszövetségnél és hazaköltöztem, amit egyáltalán nem bánok, így a tervezgetéseket tettek követték. Megrendeltük a pályát, négy hét alatt le is gyártották, és most már itt van, ki lehet próbálni. Ebben az egészben az a szép, hogy a Nemzetpolitikai Államtitkárságtól céltámogatást is kaptunk. A tanpálya a Böjte Csaba ferences szerzetes által működtetett Szent Ferenc Alapítvány területén van kialakítva. Ez a műanyag borítású pálya az elkövetkező tíz évben lehetőséget ad arra, hogy kora ősztől már indulhasson is a síoktatás” – magyarázza lelkesen Edit.

Elismeri, idén kicsit megkéstek, de a tervek szerint jövőben már szeptember elejétől lehetne használni a pályát mindaddig, amíg lehavaz. A 45 méter hosszú és 17 méter széles pálya köteles felvonóval rendelkezik, és elsősorban a tanulni vágyó, a sízéssel ismerkedő illetve középhaladó gyerekek és kezdő felnőttek a célközönség.

– jegyzi meg. Nevetve mondja, bár számos sípályán megfordult sportolói pályafutása során, műanyag borítású pályán még nem volt alkalma lesiklani. Mostanáig. Ellenben határozottan állítja, a sízni tanulók számára ez a legjobb megoldás. „Állítólag olyan, mintha egy jegesebb pályán csúsznánk, karcolt íveket is lehet húzni. Négytagú edzőcsapat várja a sízni vágyókat, Bónis Annamária, Böjte Kinga, Bónis Attila és Simonffy Botond személyében” – mondja Miklós Edit.

És ha már minden körülmény adott, minden bizonnyal sokakban megfogalmazódik a kérdés: hány éves kortól tanulhat sízni egy gyermek? Gyermekfüggő – mondja Bónis Annamária, aki a kilencvenes évek elején maga is beírta nevét a magyar sísport történelmébe. Saját gyermekei példáját említi, két fia közül az egyik kétévesen sílécre állt, háromévesen tudott sízni, míg a másik négyévesen kezdett tanulni.

„Háromévesen meg lehet próbálni. Van, aki fogékony, érdekli a csúszás, nem fél, de van, akit egyáltalán nem érdekel még ebben a korban, őt maximum szoktatni kell a bakancshoz, a síléchez, de semmiképpen sem szabad erőltetni. Majd jelzi a gyermek, amikor be akar állni a sorba.

Én nem szoktam erőltetni. Mutatom, magyarázom, ha elfárad megpihenünk, hempergőzünk kicsit a hóban, játszunk. Ezeknél a kicsi gyerekeknél nem az a lényeg, hogy megtanuljanak sízni, hanem elsősorban az, hogy amit csinálnak azt szeressék, élvezzék. Sokkal hamarabb megtanulnak egyébként sízni mint a felnőttek azt gondolják” – magyarázza az egykori alpesi síző, akinek eddigi legkisebb tanítványa hároméves volt.

Ám még mielőtt elindulna a síszezon, a síoktatás, nem árt a gyerekeket kicsit felkészíteni. Például – javasolja – a síbakanccsal lehet kicsit otthon lépegetni, hogy szokja a gyermek. Következő lépésben már a síléceket is fel lehet kötni a bakancsra, azzal is lehet tenni néhány lépést, fordulni jobbra, balra. „Nem baj, ha a bakancs egy számmal nagyobb. Általában félnek a szülők, hogy a gyermek a hidegben megfázik, harisnyát és két vastag zoknit adnak rá, de pont ezért fázik meg a lába, mert nem tud mozogni a bakancsban.

Ha harisnya van rajta, akkor elegendő egy hosszú szárú sízokni. A dzseki és nadrág jó, ha vízhatlan, de az sem baj ha nem az. Semmiképpen se öltöztessük fel olyan vastagon, hogy ne tudjon mozogni. A kesztyű ne legyen kötött, és kötelező módon legyen bukósisakja. Egy kezdő gyermeknek fölösleges a bot, én akkor ajánlom a botot, amikor már annyira kezdenek sízni, hogy felvonót is tudják használni, és a lesiklás is jól megy” – magyarázza.

Számára nem idegen a műanyag borítású sípályán való oktatás, sportolói karrierje végeztével oktatott ő már Magyarországon és Ausztriában is, idehaza pedig immár több mint tíz éve tanítja a sízni vágyókat.

Edit és Annamária nagy reményeket fűz nem csak a pályához, hanem mindahhoz a gyerekeknek szánt programsorozathoz, amelyet az Olimpik Egyesület keretében álmodtak meg KidsSport néven. Álmokat és terveket szőnek, télen a sízésé lenne a főszerep, nyáron már úszni tanítanák a gyereket, de a bringázást, a túrázást sem felejtették ki az egész évet lefedő programsorozatból. Tulajdonképpen az adott évszaknak megfelelő szabadidős tevékenységsorozatot terveznek, sportolásra, mozgásra ösztönözve a legkisebbeket.

„A gyerekeket minél kisebb korban a sport irányába kellene terelni. Az a gyermek, aki sportol, mozog, mindamellett, hogy fejlettebb izomzattal rendelkezik, nyitottabb lesz. Ha már három-négyévesen ahhoz van hozzászokva, hogy egy közösséghez, csapathoz tartozik, akkor számára ez lesz a természetes. Még mielőtt valakiből versenysportoló lenne, előtte a lehető legtöbb mozgásformát ki kellene próbálnia” – mondja Miklós Edit, minden idők legeredményesebb magyar sízője, az Olimpik Egyesület elnöke.