Színművész a magasban: szabadidejében repülőt vezet Kilyén László

– Hogy kezdődött ez a repülési szenvedély? 
– Úgy kezdődött, hogy a nyolcadik osztályt végzettek 43. találkozóját tartottuk és ott volt egy pilóta, Pethő Bandi, akinek elmondtam, régi vágyam, hogy megtanuljak repülőt vezetni, a világ legszebb mesterségének tartom ugyanis és megkérdeztem tőle, vajon beiratkozhatnék-e egy ilyen iskolába? Mire ő bemutatott a barátjának, Togănel István oktatónak, elmentünk az orvosi vizsgára Bukarestbe, mert annak az eredményétől függ, hogy felvesznek vagy sem. Az egészségügyi vizsgát pedig minden évben el kell végeznem, Bukarestben a Băneasa repülőtér melletti orvosi rendelőben. Kötelezően EKG-t, vérnyomást, vizeletet, vért, egyensúlyt ellenőriznek, valamint a látást és hallást. Szóval Togănel Istvántól tanultam itt Vásárhelyen, a tanfolyamon mindössze ketten voltunk Lakatos Jenő barátommal. Le kellett repülni kötelezően 45 órát oktatóval, közben az elméletet is tanulni. Nem könnyű és nem olcsó mulatság. Egy magyarországi cégen keresztül vizsgáztunk, előbb az elméletből, aztán a gyakorlatból. Tizennyolc tantárgyból kellett készülni, amit kilenc tantárgyba sűrítettek össze. 

– Hol vizsgáztak?
– A Liszt Ferenc Repülőtéren, Budapesten. Összesen lehettünk olyan 40-45-ön, sokféle nemzet fiai, köztük sok afrikai is.

Nagy szellemi kihívást jelentett, hiszen fizikát, meteorológiát, gépészetet, technológiát, elsősegélynyújtást, térképészetet kellett például tanulnom és tudnom. 

Első alkalommal sikerült is a kilencből hatot letenni, a másik háromra újraprogramáltak és másodszor sikerült. Ez pont a születésnapomra esett, az ötvennyolcadikra, 2013-ban. Úgy hogy elégedetten vettem tudomásul, hogy magamnak ajándékoztam egy pilóta engedélyt. Aztán novemberben következett a gyakorlati vizsga, amit egy nappal halasztani kellet a nagy köd miatt, mert se fel-, se leszállni nem lehetett volna. Ami többletstresszel járt, hiszen újra kellett tervezni az útvonalat, a repülés idejét, magasságot, leszállás időpontját.

– Mit jelent ez az engedély?
– Ezt úgy hívják, hogy magánpilóta engedély. Tehát magánpilótának képeztek, nem kereskedelmi gépekre. Ezt többnyire az emberek hobbiból űzik, rengetegen tanulják meg Európában, Amerikában, Afrikában.  Folytathattam volna, hogy nagyobb gépekre is megkapjam, de az újabb kiadás és energia, megelégedtem ezzel. Óriási kihívásnak tartottam, különös ambícióból csináltam meg.

Nekifogtam egy kicsit angolt tanulni, ami abbamaradt objektív okok miatt, a tanárnőm elköltözött, haláleset volt. És úgy gondoltam, azt mondták, ha már lehet iratkozni, kortól függetlenül, csak az egészségi állapottól függ, meg a szellemi kapacitástól, hogy akkor próbára teszem magam és sikerült. 

– Azt jelenti, hogy bármikor beülhet a pilótafülkébe és vezetheti a gépet?
– Igen, illetve kötelező is évente legalább 10-12 órát repülni. Nekem négyszemélyes gépekre szól az engedélyem, de nincs most lehetőségem gépet bérelni, mert az oktatóm elköltözött Temesvár mellé és ott tanít, itt meg nincsen olyan gép, amelyet lehetne bérelni, ezért nagyon ritkán repülök mostanában. Volt rá alkalom, hogy megkértek a barátaim, hogy vigyem el őket valahova. Akkor le kell tenni egy repülési engedélyt, ezt mindig Bukarestben, onnan meg kell várni a választ. Leírom a lajstromszámát, ez olyan mint a rendszámtábla az autóknál, meg, hogy milyen gép, milyen magasan fogunk repülni, hánytól hányig körülbelül és mikorra számítom a leszállást. A toronynak leadják a jelentést Bukarestből, felhívom a tornyot, az ittenit és akkor mondják, hogy igen, szabad a pálya. Vagy nem szabad, nem lehet a repülőtér felé repülni, mert pont jönnek a nagy, utasszállító gépek. Szóval nagyon érdekes, én csak azért is szerettem volna, mert egy csomó mindent megpróbáltam végigcsinálni életemben, többek között voltam segéd-mozdonyvezető, sofőr és most már csak a hajóengedély, a kishajóengedély van hátra. Nagyon kacérkodunk, hogy menjünk el vagy ketten-hárman Horvátországba és ott egy kisebb hajóra, jachtra tegyük le az engedélyt, hogy a tengerre ki lehessen menni. Ezek mind olyan álmok, amelyek megvalósíthatók.

– Nem volt soha magasságiszonya? Nem félt?
– Nem volt soha. Az első időben, a negyedik-ötödik útnál mentünk Dévára, az oktatóm ott lakott és szólt, hogy most vegyem át, és ott le fogunk szállni, persze segít, mondja, hogy mit kell csinálni. Ott életemben először fordult elő, hogy a tenyerem megizzadt. Nagy felelősség ugyanis délben  vezetni, amikor hőmérséklet-változások vannak, reggel és este sokkal könnyebb repülni, vagy ősszel, vagy télen, amikor a levegő sűrűsége egyenlő. De soha nem féltem, biztonságban érzem magam mindig ott fenn. 

– Melyik volt a leghosszabb útja?
– Brassó és vissza. Vagy átmentünk a Bucsin, Gyergyó és Csíkszereda felett, megkerültük Csíkszeredát és visszajöttünk a Maros völgyén, Istenszéke fölött. Ez időben olyan két óra körüli volt. De ez a szélsebességtől is függ, a magasságtól, nem lehet pontosan kiszámítani, attól is függ, hogy a szél hátulról, vagy elölről ér-e.

– Az idén mennyit sikerült repülnie?
– Évente lerepülöm azt a 10-12 órát, ami kötelező. Az utóbbi évben ez még nem sikerült, mert volt egy autóbalesetem, sokáig kórházban voltam, de már rá két hónapra betuszkoltak a gépbe és elindultunk, repültünk. De azóta már repültem tavaly októberben, novemberben, illetve az idén márciusban, áprilisban, májusban is. A nyár kimaradt, mert itt is van vakáció. Az idénre még november végéig le kéne repülnöm a hat és fél órát, de összejön, mert most szeptember végén jön az oktatóm, hoz egy gépet. Egy-két napig itt van és akkor megyünk délelőtt is és délután is egy-egy órát, meg másnap is.

– A marosvásárhelyi repülőtéren már szállt le?
– A vásárhelyi repülőtéren le lehet szállni, ha kérünk rá engedélyt, szálltam le már, de rögtön fel is szálltunk. Mert ha leszállunk és elérjük a betont és megállok, az már 80 euróba kerül. Vagyis ennyi volt öt évvel ezelőtt. Este, amikor felkapcsolják a villanyokat a duplája. De van egy ilyen eljárás, hogy touch end go, vagyis érintsd és menj. Ezt vizsgán is meg kellett csinálni, hogy ahogy elértük a pályát, nem szabad végiggurulni rajta, csak mintha leszállnál, érinted csak és tíz-húsz méter után emelkedsz is fel. Így el lehet menni. Vagy megkértük a tornyot, engedje meg, hogy menjünk el a pálya fölött, mert nem szabad átlósan, vagy merőlegesen áthaladni a pályán. Engedélyt kell kérni, hogy nehogy más gép akkor szálljon le, vagy emelkedjen. De van a füves pálya, a régi repülőtér. Onnan szállunk fel, ott vannak a hangárok, oda teszik be a gépeket, amelyek itt parkolnak télire.

– Külföldön vezetett már repülőgépet?
– Az engedélyem csak Romániára és Magyarországra szól. Ahhoz, hogy Európa más országai fölött is repülhessek, le kell tenni az angol nyelvvizsgát. Nem olyan nehéz, mert a szakkifejezéseket kell megtanulni és használni, 30-40 szót. Viszont, ahány ország, annyiféleképpen ejtik az angolt és ahogy egy barátom mesélte, mikor hozott haza egy gépet Portugáliából Franciaország felett egy irányítótoronnyal kommunikálva, többször is visszakérdezett, mert nehezen értette, hogy mit mondanak.