Szőkeség a szorítóban: nem kíméli magát sem Török Eszter

Eszter három évvel ezelőtt fiútestvéreitől kapott kedvet az ökölvíváshoz, ők jártak ugyanis bokszedzésekre. Edzett egy ideig, aztán abbahagyta, mert durvának tűnt, inkább atlétikázott és focizott, végül mégis a szorítóba került.

„A barátnőm, Ferencz Eszter, aki gyergyószentmiklósi születésű, Magyarországon országos bajnok lett, és tulajdonképpen ez motivált engem is, hiszen éreztem, hogy én is tudok úgy bokszolni, mint ő, és ha ő országos versenyt nyert, akkor nekem is lehet rá esélyem. De az ismerőseim és az edzőm is biztattak, hogy érdemes megpróbálni, ne hagyjam abba. Tavaly nyáron aztán bevittek Bukarestbe, és a válogatottal edzhettem két hónapot, és ez olyan jól sikerült, hogy megnyertem az országos bajnokságot az 57 kilogrammos kategóriában” – meséli a fiatal csíkszeredai lány. Eszter jelenleg a csíkszeredai Bene Regaz Sportegyesület valamint a Bukaresti Steaua sportolója, tagja a román ökölvívó válogatottnak is.

A székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben érettségizett, itt Dobes Zoltánnal is edzett, jelenleg a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Testnevelés és Sport Karának elsőéves hallgatója. Tavaly igazán sikeres éve volt, hiszen mindamellett, hogy ifjúsági országos bajnok lett, a Románia kupát is megszerezte immár a felnőttek között. Idén márciusban pedig Oroszországban is megmérettetett, ahol az 22 évesnél fiatalabbak Európa-bajnokságán vett részt. Itt összesítettben a kilencedik lett, ami számára igen jó eredmény.

Az oroszországi versenyről mesélte, hogy több szempontból is nehéznek bizonyult.

Mindamellett, hogy igen erős ellenfelei voltak, a versenyt megelőző két hétben, a vlagyikavkazi tartózkodás alatt fogynia is kellett.

„Hatvankilósan érkeztem meg, és mivel a válogatottban az 54 kilogramm az én súlycsoportom, le kellett adnom a fölösleget. Napi két edzés volt, reggel felkeltem, ettem egy keveset, szénhidrátot egyáltalán nem, edzés, ebéd egy kis hússal, egy kis alvás, délután edzés, este egy joghurt és alvás. Két hétig. Egy nap alatt akár két kilót is le lehet adni, kemény edzéssel, és nem pótoljuk a vizet. A verseny reggelén még 54,5 kilogramm voltam, aztán a reggeli edzéssel lement a fél kiló. Persze hamar is vissza is kúszik, a verseny után három nap alatt három kilogramm vissza is jött” – meséli nevetve.

Mondja, bokszolt egyébként ő már 60 kg-os kategóriában is, érdekes élmény volt, itt már lomhábbak az ellenfelek, hamarabb elfáradnak, igaz, nagyobbat is tudnak ütni.

Eszter naponta edz, van, amikor Kolozsváron, van amikor Bukarestben. Kedveli a válogatottal való edzéseket, hiszen ott igen sokat tud tanulni – mondja.

Hogy mit szólnak a fiúk, ha kiderül, hogy ökölvívó? Megtartják a tisztes távolságot – nevet Eszter. „Viccelődnek, hogy na akkor én veled nem szórakozok, de nem is szólnak be, megmarad a tisztes távolság, a tisztelet” – válaszolja. Ő is elismeri, nem mindennapi dolog, hogy egy lány bokszol. Aztán meg első ránézésre nem is így képzel el az ember egy ökölvívót.

Azt mondja, számára fontos, hogy hogy is néz ki, szeret nőiesen öltözködni. És eddig – szerencsére – egy mérkőzés sem hagyott rajta maradandó nyomokat.

„Nem kapok sok ütést. Jól megtanultam a védekezést, az nagyon fontos, mert az ütés az kegyetlen. Amikor ér az ütés, nem is érzem, ha kapok egyet, arra gondolok, hogy na, ezt vissza kell ütni. Miután lejár minden, nagyon tud fájni, és itt-ott napokig lila foltok éktelenkednek.”

Török Eszteren látszik, hogy szereti, amit csinál, azt mondja, látványos, komplex sport az ökölvívás. Mély tisztelettel és hálával beszél csíkszeredai edzőjéről, Tódor Lórántról, akinek köszönhetően most felfelé ível sportolói karrierje.

Fiúkkal is szokott edzeni – mondja –, tőlük sokat lehet tanulni. Van, aki a ringben is gavallér, és nem üt erősen, de van, aki nem nézi, hogy a fejvédő alól hosszú szőke fürtök göndörödnek, és bizony nem kíméli Esztert.

– mondja határozottan Eszter, aki eredményeivel máris beírta magát a csíkszeredai ökölvívás történelmébe.