Szolgálat a búcsú bemondójának lenni. Stafétaváltás Csíksomlyón

A csíksomlyói pünkösdi ünnepi körmenetet az 1949-es betiltása után 1990-ben lehetett újra megtartani. Ekkor még a kegytemplom kertjében volt a búcsús szentmise – itt Márk József ferences atya köszöntötte a keresztaljákat –, majd 1993-tól kezdték a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben tartani a búcsús szentmisét. A kezdetekkor éveken keresztül Miklós József tanár volt a bemondó, halála után Boldizsár Ágoston, a Márton Áron Gimnázium magyar szakos tanára vette át ezt a feladatot.

– idézte fel Boldizsár Ágoston, amikor a két bemondóval leültünk beszélgetni a stafétaátadás kapcsán.

Borsodi L. László, a Márton Áron Főgimnázium magyar szakos tanára úgy véli, ez egyfajta tiszteletet parancsoló funkció is. „Miklós József volt az elődünk, majd Boldizsár Ágoston, és ez egy bizonyos fajta teher is, ha rágondolok, mert utánuk kell folytatnom ezt a munkát teljesen kezdőként. Nyilván valahol el kell kezdeni, de bizonyosfajta jóérzés, tisztelet is ez. És egyfajta folytonosságot is látok abban, hogy a Márton Áron Főgimnázium egykori diákjaként és tanáraiként látjuk el ezt a feladatot.”

Boldizsár Ágoston kiemelte, a bemondandók között volt a keresztalják érkezése, a legfontosabb tudnivalók az egészséggel, a térben való elhelyezkedéssel, a szertartásokkal kapcsolatban. „Elmondtam, hogy milyen együttélési normákat kell betartani. Hogy a fő folyosót ne foglalják el, hogy ne akadályozzák másoknak a forgalmát, hogy az a szakrális tér, ami tulajdonképpen egy természetbeli templom, az úgy legyen értékelve, mintha a templomban lennének, hogy úgy kellene viselkedni, és aszerint eljárni. Tehát nem piknikezni, nem kártyázni, nem komolytalan dolgokkal foglalkozni, hanem az imahangulat, a Mária-tisztelet és az egymás iránti ragaszkodás hangulata uralkodjon.

Az egyik lényeges dolog, hogy az ima áhítatát ne zavarják, továbbá az, hogy gyerekek vesznek el, emberek lesznek rosszul, ez mind háttértörténetként értékelődjön a jelenlevőknél. A bemondó legfontosabb feladatának azt tartom, hogy minden dologban tudjon eligazítást adni, türelmes legyen, tudjon szót érteni az emberekkel, érthetően és röviden fogalmazzon, és legalább két nyelven beszéljen.”

Borsodi hozzátette,

az ő feladata valamivel szűkebb, mint a korábbi bemondóké, mert a búcsú szervezői kiiktatták a keresztalják köszöntését.

„Imaórák vannak, rózsafűzér, szentségimádás, és ezek között kell bizonyos hirdetéseket bemondani, a szentmise után eligazítani. Ha olyan problémák adódnak, hogy eltűnik egy gyerek például, akkor az a felállított információs sátorhoz érkezik be, nem direkt a bemondóhoz.”

Borsodi L. László rámutatott, a közvetlen kiváltó oka, hogy ő veszi át a stafétát, az az, hogy Boldizsár, aki neki volt kollégája és kedves barátja, az utóbbi években már készült arra, hogy előbb-utóbb abba fogja hagyni. Arról viszont kevésbé volt szó, hogy ki veszi át ezt a feladatot, nem tudták, hogy a ferenceseknek mi az elképzelése. És hogy milyen gondolatokkal indul neki ennek az útnak? Az első, amit említett, az a szolgálat.

Ministránsként kezdtem, majd 1994-ben én voltam az egyik labarumvivő, utána rendezőként a kordon körül tevékenykedtem, 2019-ig a ferencesek sajtóreferense voltam, és most ez egy újabb szakasznak a kezdete.”

Boldizsár hozzátette, egészségügyi okokból nem szeretné tovább folytatni ezt a feladatot.

„Kényelmetlenül adom át a bemondást, és nem azért, mert nem bíznék meg Borsodi tanár úrban, a barátomban. Hanem azért, mert azt hihetik, hogy valami megmegmagyarázhatatlan dolog miatt teszem ezt. 

Az új bemondót Hugó ferences szerzetes, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója kérte fel, hogy vállalja el a funkciót. Ő rövid gondolkodási időt kért, időközben egyeztetett Boldizsárral, aki részletesen elmondta, hogy ő hogyan végezte ezt a szolgálatot. „Első perctől azt mondta, hogy amit mond, semmi nem kötelező, de nyilván nekem szükségem van támpontokra, mert én mostanig mindig a kordon körül tevékenykedtem, és a kordonnal érkeztem ki a búcsúra. Annak a tevékenységnek, amit ő folytatott, csak bizonyos szakaszát láttam mindig. Így sűrűn jegyzeteltem a beszélgetésünk alatt, utána egyeztettem a templomigazgató úrral. Van egy-két alappillér, amit használni fogok, aztán a helyzet fogja adni. Itt rögtönözni is tudni kell majd, és megmondom őszintén, picit izgulok.”

A korábbi bemondó visszaemlékezett, megható és tréfás esetek is voltak az elmúlt tizenhét évben, vagy azért, mert a szentmise végén a bemondónak szánt cédulákat nem volt idő leellenőrizni, mert annyi volt a hirdetnivaló, és első látásra kellett olvasni. De olyan is előfordult, hogy valaki kereste a keresztlányát a tömegben, és amikor a bemondó megkérte, hogy pontosítson, a válasz az volt: a küssebbiket. De végül minden helyzet megoldódott, és mindig különösebb incidens nélkül ért véget a búcsú. Boldizsár Ágoston kihangsúlyozta, a csíksomlyói búcsún a lényeg az áhítaton, az imádságon, a Szűzanya-tiszteleten és az együvé tartozáson van. Ide mindenki zarándokként érkezik, noha ő maga nem ismeri azt az oldalát, hiszen mindig szervező vagy bemondó volt.

„Számomra nagy élmény volt, kicsit fárasztó, de mindig jól éreztem magam abban, hogy a csíksomlyói búcsúnak vagyok a szervezője, bemondója, nem beszélve arról, hogy a falumbeliek nagyon büszkék voltak rám. Most nem fogják tudni, hogy milyen bűnt követtem el, hogy már nem én vagyok a bemondó” – mondta kacagva.

Korábban foglalkoztatta, majdhogynem zavarta is Borsodit, hogy nem tud úgy elmélyülni, mint egy átlagos zarándok.

„Aztán néhány év után eljutottam arra a pontra magamban, hogy ez az én zarándoklatom, ez a fajta cselekvő részvétel. Az egy külön kegyelem, hogy itt lakunk, hogy itt születtünk és akkor nyilván nekünk ez a dolgunk ebben a történetben. Úgyhogy, gondolom, ezt egy ernyő alá veszi a Jóisten.”