Szovátai sípálya: érdemes a csúcsra lebegni

Simon Virág 2020. január 20., 19:05 utolsó módosítás: 2020. január 20., 19:33

Mesebeli helyen van a szovátai sípálya, amelyet inkább a gyakorlott sízőknek ajánlják, de jó hír, hogy van egy kis „bébipálya” is, sőt két, szánkózásra alkalmas helyet is kialakítottak. Csak a magasságiszonyunkkal kell farkasszemet nézzünk, és elfoghatjuk helyünket a székes felvonóban.

Csodaszép helyen van a szovátai sípálya, érdemes idén télen egyszer odalátogatni Fotó: Simon Virág

Bár Szovátán ezen a télen január közepéig csak egyszer havazott, a sípálya felé vezető mintegy tíz kilométeres úton azért nem lehet száguldozni, néhol havas, néhol jeges. Az út nem meredek, de emelkedő, éles kanyarok is vannak, s kicsit erdei útra hasonlít az egész. Akik először készülnek ide, jó, ha megérdeklődik a pontos irányt, és fontos tudnivaló, hogy a sípálya közelében és területén nem működnek a mobiltelefonok.

Ilyen az erdőbe vezető, tíz kilométeres út a sípályáig Fotó: Simon Virág

Nem kell hólánc, de fontos az óvatosság Fotó: Simon Virág

Szovátán magánkézben vannak a sípályák: jelenleg hóágyukkal teszik sízhetővé, és várják az igazi téli havazást. A nagy pálya, amelyet ugyan kezdőknek és haladóknak is javasolnak, de szerintem nagyon meredek, egy kilométer hosszú. Tetejére egyszemélyes ülőlifttel lehet feljutni, ami már maga is izgalom a javából. Sajnos a pálya alján csupán egy kis parkoló van kialakítva, és semmi hely nincs, ahol a bakancsot felvegyük, így készüljünk fel arra, hogy az út mentén leparkolt autóból kell felbaktassunk a felvonóig.

Ami a székes felvonót illeti, egy felvonás 6 lejbe kerül a sízőknek, az egész napi bérlet 70 lej. Van turistajegy is, amivel azok liftezhetnek, akik szánkózni szeretnének vagy csak sétálni egyet, és ebédelni a menedékházban.

A turistajegy 15 lejbe kerül. Senki ne lepődjön meg, hogyha felszálláskor eltépik és elveszik a menettérti jegyet, senki nem marad a tetőn. A székes felvonó pár méterrel a föld felett szállítja az utasokat. Nekem kicsit félelmetesnek tűnt a magasban, egyik kezemmel fogtam a síbotokat, a másikkal próbáltam fotókat készíteni, és közben arra összpontosítottam, hogy hogyan tartsam a bakancsos, sítalpas lábaimat. Volt a széken egy tartó, de valamiért azt hittem, hogy ha oda felteszem a lábam, akkor érkezéskor nem tudom onnan kiakasztani. Egyszóval: kicsit túlzásba vittem az aggodalmat, és igen erősen kapaszkodtam. Leszálláskor egy férfi segített mindenkinek, persze a mozgó székekről sítalpra érkezni így sem volt túl egyszerű. De túl bonyolult sem.

Segítenek felülni és leszállni is a síliftnél Fotó: Simon Virág

A nagy pálya nagyon meredek volt, szóba sem került, hogy én lecsússzak rajta. Barátaink kipróbálták, hosszasan csúsztak le, egyik szélétől a másikig haladva. Elmondásuk szerint több helyen jeges volt a pálya, és legközelebb csak akkor próbálják ki, ha valódi hótakaró borítja.

A tetőn kis kölcsönző is működik, lehet sílécet, bakancsot, botot és szemüveget is bérelni, egy síléc egész napra 20 lej, a teljes felszerelés 35 lej. A hegyimentőknek is van egy kis kuckójuk ott, így mindig kéznél vannak, ha valaki segítségre szorul.

Vakációban és hétvégén sokan vannak a kis pályán Fotó: Simon Virág

A tetőn van a 300 méteres, kis pálya is, amelynek tetejére tányéros felvonóval lehet felmenni, vagy gyalog. A felvonás ára 2 lej, itt is jegyet adnak, ami elég rossz megoldás, hiszen ha veszel egyszerre 5 jegyet, akkor kapsz öt papírfecnit, s azt a vizes kesztyűddel kell előkotord minden alkalommal, amikor a felvonóval szeretnél közlekedni. Több órát töltöttünk ott, s azt tapasztaltuk, hogy a kisgyermekek esetében nincs túl nagy szigorúság, nyugodtan lehet blicceli is. Sőt, aki nem szeretne a jegyes bácsival szembekerülni, az felkapaszkodhat a felvonón már „utazó” barátjára. Az biztos, hogy egyszeri tapasztalatunk szerint a szovátai sípályán nem a tulajdonítanak túl nagy figyelmet a jegyszedésre.

A kis pálya enyhén lejtős, tanulásra és gyakorlásra tökéletes, többen egyénileg próbálták meg begyakorolni mindazt, amit az oktatók mondtak nekik. Ezen is voltak jeges részek, de nem volt veszélyes.

Nem tökéletes a szánkópálya, de a „pánkók” jól csúsznak Fotó: Simon Virág

A kis pálya mellett két szánkópálya is van, ezekre nem vetették be a hóágyúkat, így az előző napokon hullott hó már csak részben fedte őket, a nagyobb fűcsomók már utat törtek maguknak. A nagy pánkóknak nevezett szánkók azonban s kis fűcsomókon nem akadtak fel, és jó gyorsan száguldottak utasaikkal együtt.

A teraszon lehet meleg italt vásárolni és falatozni Fotó: Simon Virág

Aki pihenni akart, az megtehette a kispálya tövében levő teraszon. Itt volt ugyan egy benti rész is, de az épp zárva volt, és több helyen ki volt írva, hogy síbakanccsal nem lehet bemenni. A teraszon árultak meleg italokat és előrecsomagolt édességeket, átlagosan 5 lejes árért. Kicsit odébb található a Répás menedékház, ahol tágas ebédlő és tiszta mellékhelyiség fogadta a sízőket, turistákat. Többféle leves volt 12-15 lejért, kenyérrel, de ugyanannyiért húsos, krumplis második fogást is lehetett vásárolni.  Itt elszállásolási lehetőség is van, ha valaki szeretne több napot is a hegyen tölteni.

A meredek, nagy pálya, merész sízőknek Fotó: Simon Virág

Aki nem a meredek nagypályán ereszkedik le, az a székes felvonóval teheti meg. Jó tudni, hogy lefelé a síléceket le lehet csatolni, és azokat külön leküldik a székekkel, majd az aljban lehet visszaszerezni őket. Visszafelé kicsit nyugodtabb voltam, persze azért megfordult a fejemben, hogy ha valamit leejteszn akkor annak annyi, mert gyalogszerrel nem tudsz a vágáson keresztül utána jönni. Néhány ág is megsimogatott, és zavart a felvonóberendezés minden tartóoszlopáról bömbölő rádió. De alapvetően épen és boldogan értem földet.

A gyakorlott sízők szeretik a szovátai nagy pályát Fotó: Simon Virág

Ha Szovátán telelünk, vagy nem szeretnénk Marosvásárhelyről túl távol menni, akkor érdemes idén télen ellátogatnunk a fürdőtelep sípályáira. Turistaként vagy tapasztalat sízőként is találunk kedvünkre való kikapcsolódást. S mivel a tetőn szinte mindig gyönyörű, napsütéses idő van, érdemes oda felmenni gyerekekkel is, szánkózni, két-három órát a szabadban lenni.

A székes felvonó és a reszkető újságíró síléce Fotó: Simon Virág

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat