Takarítás tökélyre fejlesztve

Példátlan módon berendezett terepen tanítja a szállodatakarítás fortélyait az egyik székelyföldi takarítóvállalat. A németországi hotelmunkára szakosodott cég székhelyén kétágyas szobát és hozzá tartozó fürdőszobát alakított ki, ahol a standardnak megfelelően folyik a szobalányok és -fiúk kiképzése.

A cégről még annyit, hogy lehetetlen küldetésnek indult idegen országot megcélozni minden előzetes tapasztalat nélkül, de két év alatt megtalálta helyét a piacon. Jelenleg száz-százhúsz alkalmazottja van, körülbelül húsz szállodával áll szerződésben, a takarítás mellett szobaellenőrzést és házvezetői szolgáltatást is nyújt. Köllő Bálint ügyvezető igazgató látta, hogy kiváló munkaerő van itt, a székelyek munkamorálja az átlaghoz képest jó, így mindenképp olyan vállalkozáson törte a fejét, amely meg tudja fizetni az embereket, „ezért vállaltuk a külföld nyűgét, és azért döntöttünk Németország mellett, mert ott tartják be leginkább a legalitást”.

A kéthetes program elmélettel kezdődik, vagyis memorizálni kell egy negyvenkét lépésből álló takarítási sorrendet. A képzésen azonban 80 százalékban a gyakorlaton van a hangsúly, amelyet egy oktatóvideó vezet be. A második hét utolsó napjaira már három ágyat kell megvetni elvárt idő és minőség szerint, majd három szobát egymás után kitakarítani. Legvégül vizsgát tesznek a jelöltek. Németországban is vár rájuk egy egyhetes kiképzés egy ottani trénerrel, akivel programszerűen átveszik a hely- és anyagismeretet, és a kezdeti öt-hat szobáról hétvégére tizenötre tornázzák fel magukat.

A nyelvtudás nem elvárás, de a tanulás igen, ehhez pedig itt és kint is némettanárt biztosítanak. Az itthonról vitt alapszókincset három-hat hónap alatt a megértés és válaszadás szintjére lehet fejleszteni, egy éven belül pedig „csak az nem beszéli a konyhanyelvet, aki nem akarja” – állítja az igazgató, hozzátéve, hogy a csapatban nincs többnyelvűség és más nációkkal való keveredés, de ha a szálloda ragaszkodik ahhoz, hogy saját személyzetével ellenőriztesse a szobatakarítást, velük kell zöld ágra vergődni.

Török Máriusz főállású tréner maga is egy évet dolgozott szállodai takarítóként, és felettese szerint „példásan szép ágyakat, szobákat csinált”. Az ő dolga megtanítani mindent, minőségi munkára szoktatni és megfelelő gyorsaságra felhozni az illető személyt. És ő az, aki minden egyes alkalommal „bekoszolja” a szobát, hogy a tanoncok ne csak imitálják a takarítást. Jelenleg éppen „csekkol”, azaz ellenőrzi a munkát. Neki is kiszabott ideje, három és fél perce van erre. Észrevételeit bejelöli egy kétnyelvű listán, amelyen gyakran előforduló hibák szerepelnek, majd átadja az illetőnek, így az tudja, miben kell még javítania. El lehet bukni akár egy képrámán is, ha porosnak találtatik.

„De ez nem szívsebészet, az is hibázhat, aki a negyvenkét lépés szerint dolgozik. Az átlagosan napi húsz szobát takarító személynél három-négy korrigálása elfogadott” – tudom meg Máriusztól. Mivel mifelénk a házimunka eme része még mindig inkább női feladatnak számít, nekem furcsa férfit ilyen szerepben látni. Köllő Bálint viszont állítja, hogy „a nemek közti megfelelő eloszlás jó, amúgy is sok pár dolgozik nálunk, mi magunk is támogatjuk a páros külföldi munkavállalást, egyrészt mert nincs elszakadás, nincs annyi családi nehézség, és tudják egymást bátorítani odakint”.

Jelenleg egy középkorú pár és egy fiatalember vesz részt a terepgyakorlaton, de amikor pihenőt tartanak, az igazgató betessékel a kísérleti hotelszobába. Szekrénysor, két egyszemélyes ágy, két éjjeliszekrény, asztal, szék és tükör alkotja a berendezést. Még arra is gondjuk volt, hogy a sötétbarna bútorokhoz zöldes kiegészítőket (például a sötétítőfüggöny) találtassanak. Annak rendje s módja szerint bekészítve állnak a fogyóeszközök, a szekrényben papucs, cipőpucoló eszközök találhatók, az asztalon tálcán poharak, alátétek, teafilterek. A félmagasságig csempézett fürdőszobában sarokzuhanyzó, vécé, kagyló, törülközőtartó, tükör található.

„Olyan felületeket hoztunk létre, amelyek nem éppen a legkönnyebbek takarítás szempontjából. Például a sötétbarna bútorlap a legjobb porfogó. Próbáljuk megteremteni azokat a feltételeket, amelyekkel a kinti munkavállalás során találkozni fognak kollégáink, például porszívót ehhez hasonló formájút fognak majd használni, a szobakocsit is erre a célra készíttettük” – magyarázza Köllő. A falon viselkedési kódex lóg, egyfajta szabályzat.

intelmek németspecifikusak, de „nem helytelen ez a fajta gondolkodásmód, érdemes betartani, mert könnyebb az együttműködés és a munka is”. Szabályozzák még a személyi higiéniát, a ruházatot, a testékszereket is, utóbbiak viselése nem kizáró ok, de felszólítanak az eltávolítására vagy elfedésére. Mivel fizikailag és szellemileg egyaránt megterhelő ez a munka, kiemelt figyelmet fordítanak a dolgozók helyes testtartására, vitaminokat ajánlanak fel nekik, folyadékpótlásra sarkallják őket.

Három kopogás az ajtón, és kétszeri „Housekeeping!” felkiáltás, majd benyitás, és a tisztítószeres doboz bevitele a fürdőszobába. Így kezdődik a negyvenkét pontos lépéssor, amely arra való, hogy „ha valaki ezt betartja, minőségibb munkát végez, nem gondolkodik, hanem folyamatosan teszi a dolgát, és ezzel időt is megtakarít”. Még a derékövre tűzött rongyok sorrendje sem mindegy itt, hiszen „így tudja, mi a következő lépés”. A sebes mozdulatokat elnézve sejthető, milyen pörgés lehet odakint.

„Havonta negyvenezer szobát takarít meg a jelenlegi csapat, ez gyorsan visszaosztva napi ötezer szoba, egy személyre lebontva pedig négy-ötszáz a havi és húsz a napi norma. Egy utazószoba kitakarítására 15-20 perc jut, a napi szobáé 12 perc, de függ a helyiség típusától is, például ha tusolós vagy parkettás, több időt vesz igénybe” – mondja Máriusz, miközben ismét csekkol, és folyamatosan magyarázza, mit kell ellenőriznie. Először átnézi a szekrényt kívülről, nehogy foltos legyen, bent minden megvan-e a standard szerint, például az öt vállfa, amelyeknél az akasztónak befelé kell állnia. Majd az éjjeliszekrény fiókját nézi át, hogy működik-e az olvasólámpa, és hogy a kikészített mappában pótolva van-e a szállodai prospektusok két példánya.

Az ágyneműn hajszálat keres és foltokat, és a kedvemért beavat a tökéletes ágyazás titkába. A lepedősarkazás vagy betűrés lehet elülső vagy oldalsó, utóbbi a legpraktikusabb és legkönnyebb az anyag kifeszítéséhez.

A párnahajat egykettőre le-, majd felhúzza, a kifordítás trükkjét alkalmazva, a csücsköket kihegyesítve.

Felállítja a két párnát, aztán gondol egyet, és egyiket lefekteti, míg a másikat félig berogyasztva a tetejére teszi. Majd két paplanterítést is bemutat. A francia stílus az, amikor alul a takaró két szélét egy kecses lendülettel középre hajtjuk, ha meg háromba fogjuk, amerikai módra vetettük meg az ágyat. Máriusz ezután végighúzza a kezét a szegőlécen, ablakpárkányon, hogy poros maradt-e. Kissé megigazítja a sötétítőt, annak ugyanis a fél ablakot takarnia kell. Az ablakpucolás nem tartozik a szobatakarító feladatai közé, azt egy külön erre szakosodott vállalatra szokás bízni. A klímaberendezés portalanítása pedig a karbantartók kötelessége. Aztán az asztalon ellenőrzi a tálca tartalmát, a fény felé fordítva a poharak tisztaságát, majd sorra kihúzogatja a fiókokat, végighúzza ujjait a polcokon. És nem marad el a képkeretteszt sem.

A fürdőszobában először a törülközőket veszi szemügyre, hogy a vécékefe tiszta és száraz-e. Majd a vécépapír betűrési módját szemlélteti. A zuhanyzónál arra kell figyelni, hogy a tisztítószer legyen jól lemosva, és szárazra törölve mind a tálca, mind a csaptelep, a csempe vagy az üvegfal. A vízcsepp itt vétek. Azt is meg tudja állapítani, hogy „sumákolt-e” valaki a tisztítószerrel: a csempén másképp törik a fény, és ha végighúzzuk rajta a kezünket, érezni lehet egyfajta nyikorgást, amennyiben alaposan dolgozott az illető.

A tükröt legjobb száraz ronggyal áttörölni, tudom még meg. A kuka átvizsgálása, a piperecikkek számbavétele után a padlócsempe próbája jön: vécépapírt húz végig a fal szélénél, hogy talál-e hajszálat, szöszt. A szobatakarítás utolsó mozzanata egyébként is a fürdőszoba padlójának feltörlése, amelyet előzetesen felporszívóznak. „A szoba és a vizesblokk tisztasága a mérce, persze, csakhogy a konnektorok, kapcsolók, képráma, ajtókeret, távirányító árulkodók lehetnek, mert azok ki szoktak maradni” – mondta végül a tréner.