Tanulmányi kirándulás az őskommunistáknál

Négy évet töltött a nyolcvanas években az erdélyi születésű, az amerikai Georgiai Tudományegyetemen tanító Benedek Dezső professzor a Tajvantól délkeletre fekvő Irala-szigeten, más nevén Orchidea-szigeten, hogy tanulmányozza az ottani őslakosok, a yamik életét, kultúráját, nyelvét. A professzor a kolozsvári BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karán is tanít kulturális antropológiát, diákjait úgy ösztönzi a tanulásra és az órákon való részvételre, hogy minden évfolyamból kisorsol egy személyt, akit elvisz a csendes-óceáni Irala szigetére egyfajta tanulmányi kirándulásra.

„Amikor májusban befejeződik Amerikában a tanév, eljön Kolozsvárra, és tömbösített órákat tart. A második félévben lehetett felvenni a kulturális antropológia tantárgyat. A tanár mesélt nekünk kalandos életéről, hallotta, hogy él Irala szigetén egy őslakos törzs, akiket még nem érintett meg a modern civilizáció szele. Benedek tanár úr tizennyolc nyelvet beszél, könnyen megtanulta a yami nyelvet is, egy évig tanulmányozta a kultúrájukat teljes egészében. Második évben már kezdett beszivárogni a világból ez-az, megérkezett egy katolikus misszionárius is a Fülöp-szigetekről. De neki sikerült még rögzíteni az öregek által elmesélt legendákat, ábécét készített, így a yamik megtanulhattak írni-olvasni és visszatanulni az ősök történeteit” – magyarázta Princz Barbara.

A csíkszeredai lányt nagyon megfogták a yamikról szóló történetek, igyekezett minden tudnivalót elsajátítani róluk. „A tanár azt mondta az első órán, hogy ha valamit igazán akarunk, akkor az megtörténik. Jelezte, hogy a kurzus utolsó napján kisorsol az évfolyamból egy személyt, akit elvisz majd erre a szigetre nyáron.

Voltak persze feltételek: részt kellett venni az órákon, nem lehetett késni, jók kellett legyenek a jegyzetek és a vizsgaeredmény. Nyolcvanan voltunk az évfolyamon, gondoltam, hogy kicsi az esély, de nagyon szerettem volna én lenni az, akit elvisz. Eljött a pillanat, és az én nevemet húzta ki. Négy éve nem vitt diákot oda, ezért jött egy másodéves és egy harmadéves lány is. Így mentünk el július végén Tajvanra és a szigetre” – mesélte. Mint mondta, néhány napot Tajvanban töltöttek, ott épp tombolt a tájfun, a repülőket nem engedték felszállni. A szigetre ezért egy hajóval érkeztek.

Az első éjszaka lehetőségük volt egy hagyományos yami házban aludni. Ezeket a föld alá építették, a tető a földszinten van – így védekeztek a tájfun ellen régen. „Éjszaka mindenféle állat meglátogatott, béka, csótány, a fejünk fölött pedig a kecskék futkároztak a háztetőn. A szigeten még mindig megvannak a régi szokások. Igaz, a fiataloknak építettek egy iskolát, ahol kínaiul tanítják őket első osztálytól kilencedikig, és itt egyáltalán nem tanulják a yami nyelvet, úgyhogy lassan kihal. Az idősebbek még ismerik, és ezen a nyelven beszélnek. A másik jó dolog, hogy nincs nagy turistaözön, néha felbukkan egy-két kínai turista.

A vendéglátónk, Mugar beszélt angolul, mivel az ő felesége a Fülöp-szigetek mellől jött. Van most már tévéjük, légkondijuk, de nem annyira előrehaladottak. Rengeteg a moped, a robogó. Számítógépet és laptopot nem nagyon láttam, talán inkább a fiataloknak van. Mosógépet sem láttam, de van fürdőszobájuk, kazán is, viszont arra nincs nagyon szükség.”

Barbara elmondta, a yamik régen sokat éheztek, a férfiak főleg búvárkodtak és halásztak, a nők a hegyekben gyűjtögettek élelmet. A tárógyökér jellegzetes ételük, ezt ők termesztik, édeskés, a cukornádhoz hasonlít.

„Voltunk búvárkodni is, fogtunk langusztát, amit meg is ettünk. Tajvanban még volt lehetőségünk európai ételeket is enni, de a szigeten már nem. Sok mindent megkóstoltunk, a garnélaráktól kezdve az osztrigáig, csigákat, édes kolbászt, édes krumplit. Mivel a tengeri herkentyűk ízei nem erősek, intenzív ízű, többnyire csípős szószokat készítenek hozzájuk. Sok rizst is ettünk, bambusznádat savanyúságként és sokféle halat” – sorolta.

Mint mondta, két hét után úgy jöttek el, hogy még visszatérnek valamikor. Úgy véli, érdemes jól tanulni és azzal foglalkozni, ami érdekel, mert lehet, hogy olyan helyekre is eljutsz, amelyről nem is álmodtál volna. „Az egyetem nagy lehetőségeket kínál. Ez egy tanulmányi kirándulás volt, amit a kurzusokon tanultunk, élőben is megtapasztaltuk valamennyire. Egyik nagy vágyam, hogy író legyek, és valamikor szeretnék írni a yamikról, a szigetről, és mindenképp visszatérnék oda” – szögezte le Barbara.